Könyvbe zárt sebesség

Alighanem eme gyengeségünket vette célba Simon István, a Forma–1-es szakírók új generációjának tagja, aki a 2001-es futamok fôszereplôit hozza szinte testközelbe. Aki egy egy verseny leintésekor sajnálja, hogy már vége, és szeretné újra felidézni a benzingôzös száguldást, esetleg kíváncsian bepillantana a bokszokba, a motorháztetôk alá vagy a sztárok magánéletébe, az a Száguldó cirkusz 2001 című könyvben talál magának bôségesen látnivalót. Szándékosan nem „olvasnivalót” említettem – ami egy könyvnél azért evidencia –, itt ugyanis olyan lenyűgözô a képanyag és annyira tökéletes a nyomdai technika, hogy a forma tartalommá válik: az illusztráció önálló életre kel; igaz, ehhez kellettek a világ legjobb mesterei a szakmának, akik a száguldás ôrületes tempóját egy-egy kép erejéig „megszelídítették”.
Hogy mirôl szól a könyv? „Mindössze” arról, miként is zajlott annak a népszórakoztató intézménynek egyetlen esztendeje körbe-körbe a világon, amely az olimpiák és a labdarúgó-világbajnokságok után a legtöbb embert képes megmozgatni földünkön. Ráadásul – szemben a focival – ebben mi is érdekeltek vagyunk, hiszen augusztus 19-én, a Magyar Nagydíjon, a Hungaroringen, Mogyoród határában fülledt, 30–31 fokos melegben, 40–42 fokos aszfalton mi voltunk a házigazdái annak a 77 körös versenynek, melynek össztávja 306 075 kilométer, és amelyen az elrajtolt huszonkét autóból tizenkettô ért célba, közülük is elsôként Michael Schumacher Ferrarijával. Mindezt persze, a könyvbôl tudom, de hát azért van.