Mosolygó bombázó

Az Európa-bajnok és világbajnoki második női vízilabdacsapat egyik legbiztosabb tagja. Jelenleg Los Angelesben tanul és egy egyetemi csapatban játszik. Fiatal, vidám, elragadó jelenség. Mindig mosolyog. Pelle Anikó az amerikai egyetemi bajnokság idei nyitánya előtt nyilatkozott a kezdetekről, a sikerekről és elképzeléseiről Budapesten az MNO-nak.

Csak a tévében láttam eddig, személyesen nem találkoztunk. A Moszkva téren mégis elsőre megismerem, magasságáról.és mosolyáról. Bemegyünk egy kávézóba. Forró csokit kér. Miközben leülünk egy asztalhoz, arról beszél, hogy már csomagol. Másnap utazik vissza Los Angelesbe. Vége a vakációnak, kezdődik a bajnokság, meg az egyetem. Hozzák a forró csokit, nekem a kávét.

Tavalyelőtt téged választottak a legjobb női vízilabdázónak az Egyesült Államokban, tavaly pedig nyertél egy EB-t és egy VB-n másodikok lettetek. Melyik a nagyobb siker?

Egyértelmű, hogy az Európa Bajnokság és a Világbajnokság. A válogatottal mindig nagyobb öröm a siker. Bár az amerikai választás meglepetés volt az edzőmnek is, és nekem is. Külföldinek még nem adtak ilyen díjat.

Mit szóltak ehhez a többiek?

A csapattársaim nagyon örültek, büszkék voltak rám. Mások viszont, az ellenfelek inkább irigyek és felháborodottak lehettek.

Milyen érzés volt EB-t nyerni? És nem volt kudarc néhány héttel később kikapni a VB-döntőben? Ráadásul az olaszoktól, akiket a Budapesten megvertetek.

Nagyon jó érzés volt nyerni, főleg Budapesten. Már régen vártunk erre. Örültünk, hogy jól játszottunk, ráadásul ennyi ember előtt, itthon. Japánban, azt hiszem, mindenki nagyon örült a második helynek. A világon másodiknak lenni nem rossz eredmény. Ráadásul mi fiatalok vagyunk, az olaszok meg öregek. Az olimpiáig pedig még van idő. Számunkra Athén a legfontosabb.

Hogyan lettél vízilabdázó?

Ötéves koromban kezdtem el úszni a Fradiban. A bátyám, Balázs már hamarabb átpártolt a vízilabdához. Ő mondta mindig, hogy nagyon unalmas faltól falig úszni, a vízilabda sokkal jobb. Amikor elkezdtem a gimnáziumot, úgy döntöttem, megpróbálom. Azt reméltem, hogy kevesebbet kell majd edzeni. Aztán fél év múlva már a válogatottban voltam, és ugyanannyit kellett edzenem. De nem bántam meg, a vízilabda tényleg sokkal jobb. Változatosabb és játékosabb, mint az úszás.

A vízilabda nagyon vad. Hogy lehet az, hogy egy fiatal lány ilyen kemény sportot űz?

Anikó nagyot nevet.

Hát ha a verekedést nézzük. bár azért jobb, mint a birkózás, az ökölvívás, vagy akár a kézilabda. Arra senki nem mondja, hogy nem nőies, és ott is rengeteget ütik egymást. Szerintem a vízilabda ugyanúgy női sportág, mint férfi. Igaz, sok helyen még nem ismerik el annak. A verekedés pedig velejárója a vízilabdának. Főleg az EB volt nagyon durva, még belülről nézve is.

Te is verekszel a medencében?

Ha nagyon muszáj, beszállok. Most már inkább, mint korábban. Amikor négy éve kimentem Amerikába, az edzőm teljesen el volt ájulva, hogy nem ütök vissza, hanem inkább arrébb megyek. A bátyám is mindig arra buzdított, hogy ne hagyjam magam, ne csak engem üssenek, hanem üssek én is. Lassan rászoktam, és most már visszaadom, ha megütnek vagy megrúgnak. Nem kezdeményezek, de ha bántanak, akkor visszaadom. Éreztetnem kell az ellenféllel, hogy nem csinálhat velem azt, amit akar. Különben végig ütés-verés lenne az egész meccsen.

Ahhoz, hogy megfelelő kondiban legyél és folyamatosan jól menjen a játék, sokat kell edzeni. Ráadásul te még egyetemre is jársz. Hogyan telik el egy átlagos napod?

Ha szezon van, akkor reggel negyed héttől edzünk másfél órát, utána megyek egyetemre. Délután heti háromszor kondink van háromtól, és minden nap négytől vízben vagyunk, elvileg hatig, de hét előtt nem nagyon jövünk ki. Az edzőnk – egy szerb férfi – nem igazán nézi az óráját. Emellett tanulok az egyetemen. Szerencsére a tanárok megértőek, elengednek, ha meccsünk van. És külön is oda tudok menni a hozzájuk, ha valamiben lemaradtam.

Elég feszes és fárasztó tempó. Van, hogy eleged van az egészből?

Egyszer-kétszer. Az amerikai bajnokság februártól május végéig tart, csak fél szezon, de az nagyon gyilkos. Januárban elkezdjük a kemény felkészülést, utána minden hétvégén legalább két meccsünk van. Közben az egyetem és napi két edzés. Amikor tornára megyünk, akkor egy hétvégén hat meccset is lejátszunk. Ilyenkor a végén már elegem van mindenből. Leginkább a fizikai és az agyi fáradtság miatt.

És nem unod néha a vízilabdát?

Tagadóan megrázza a fejét.

Soha. Nagyon szeretem. Ha rosszabb a kedvem, akkor azt mondom magamnak, hogy azért csinálom, mert szeretem, és ezek az eredmények nem lennének, ha nem szeretném. Edzeni pedig kell, hogy legyen valami eredmény.

El tudod most azt képzelni, hogy egyszer azt fogod mondani, hogy köszönöm szépen, de ennyi elég volt?

Még nem. Athénba, az olimpiára nagyon szeretnék menni, remélem sikerül. És Peking sem rossz hely. Bár az még nagyon messze van. Akkor már harmincéves leszek. Attól függ, hogy fogom bírni, és milyen lesz az utánpótlás. Az olimpia mindenkinek a gyerekkori álma. Még egy évem van Los Angelesben. Utána mindenképpen haza akarok jönni, mert az olimpia az első. Esetleg még Olaszországba is kimennék játszani, hogy kipróbáljam magamat.

Korábban az ELTE-n tanultál, angolt-testnevelést, most üzleti adminisztrációt és nemzetközi kapcsolatokat tanulsz. Mivel akarsz majd foglalkozni? Mondjuk Peking után.

Megint elneveti magát.

Az még nagyon messze van, annyira előre nem szoktam gondolkozni. Az üzleti adminisztrációt már megszerettem és látok benne jövőt, sok mindent lehet vele kezdeni. Esetleg egy amerikai cég képviseletében utazgatok majd, azt nagyon szívesen csinálnám. De nem tudom, hogy alakul. Egyelőre vízilabdázni akarok. Aztán remélem, lesz családom, gyerekeim, akiket a vízilabda felé lehet vinni. De erőltetni nem fogom őket. Meccsekre viszont mindig fogok járni.

Mi az a többlet, amit a vízilabda ad, és mi az, amihez nem jutsz hozzá?

Nagyon sokat utaztam már, ez nagy plusz. Meg a hírnév is. Most voltunk egy szórakozóhelyen, ahol többen is megismertek. Nekem nem tűnt fel annyira, a többiek mondták. Igaz, ez már lehet sok is: a pólós fiúknak nagy teher volt már ez a népszerűség. Az EB után nekünk is nehezebb dolgunk van, mert mindenki minket akar majd megverni. Ezzel jár, ha valaki nyer. Azt is meg kell tanulni, hogyan kell megőrizni az első helyet. Remélem, sikerül.

Nem hiányzik a szabadidő? Egy szabad hétvége, nyugodt este vagy éppen egy buli?

Nem igazán tudom, milyen lehet egy másik fajta élet. Szerencsére Los Angelesben elég jól össze van hangolva az egyetem és az edzés. Persze néha hiányzik egy kis pihenés vagy szabadidő, főleg, ha sok az edzés és a meccs. Néha vágyom egy olyan napra, amikor semmit sem kell csinálnom. Vasárnaponként, ha nincs meccsünk, mindig délig alszom.

Milyen gyakran mész szórakozni?

Néha előfordul. Kint két-három hetente lemegyünk egy buliba. Ősszel több a szabadidőm, mert csak napi egy edzés van. Akkor moziba és étterembe is járunk, főleg a csapattal. Más barátaim nagyon nincsenek. Szerencsére a társaim jó fejek, nagyon jól megvagyunk. Pedig évente cserélődik a társaság egy része. A fiúcsapattal is nagyon jóban vagyunk. Most nyáron pedig a válogatottal is nagyon jól éreztem magam. Évek óta ez volt a legjobb nyaram. Most is tartom a lányokkal a kapcsolatot, e-mailben, SMS-ben.

A legjobb barátod magyar vagy amerikai?

Egy magyar lány, az ELTE-n jártunk együtt. De a kinti német szobatársammal is nagyon jól megvagyok.

A következő kérdést kicsit félve teszem föl. Hátha nem örül neki.

És a fiúk? Nem zavaró, hogy híres vagy?

Szerencsére nem zavarja a kérdés, most is mosolyogva válaszol.

Eddig nem volt az. Igaz, sokkal közvetlenebbek velem még az idegenek is. Például most szilveszterkor is a KEK-en is ismeretlenül jöttek oda hozzánk beszélgetni. De én ezt élvezem, nem szoktam elküldeni az embereket.

Balázs bátyád, aki már régebben vízilabdázik mint te, nem jutott el a csúcsra. Vele milyen a kapcsolatod?

Nagyon jó. És becsülöm is azért, hogy még mindig csinálja, pedig már hetedik éve szúrnak ki vele. Atlantába azért nem ment, mert fiatal volt. Kemény Dénes pedig valahogy nem számít rá. Minden felkészülést végigcsinál a többiekkel, utána pedig nincs bent a csapatban. Ehhez iszonyatos akaraterő kell. Én már lehet, hogy nem csinálnám.

Anikón látszik, hogy fáj neki bátyja helyzete. Néhány másodpercig csöndben ülünk. Nem akarom tovább feszegetni a kérdést, témát váltok.

Tavaly szeptember 11-én is Los Angelesben voltál. Hogy élted meg azokat a napokat?

Elég félelmetes volt. Nem is értettük igazán, mi történt. Félve mentünk mindenhova. Nem tudtuk, hogy mi lesz. Ráadásul a nyugati parton Los Angeles a legnagyobb város. Sokan attól féltek, hogy a következő célpont Los Angeles lesz. Én meg öt percre lakom a felhőkarcolóktól. Egyébként az a jellemző az amerikaiakra, hogy csak a saját oldalukról nézik a dolgot, mi európaiak, jobban átlátjuk a világot.

Nem hétköznapi módon kezelnek, akár egy interjúban, akár máshol. Nem unalmas ez?

Csillog a szeme, amikor felnéz.

Végül is én vállaltam ezt. Most miért fordítsam magam ellen az embereket? Ez evvel jár.
De nem baj, szeretem.