Quo vadis, homo?

Újabb film készült az európai regényirodalom egyik legszebb meséjéből, a Quo Vadis-ból. Az Örökmozgó Filmmúzeumban díszes külsőségek közt, a rendező és a producer részvételével Magyarországon is bemutatták minden idők legdrágább lengyel filmjét.

Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a lengyel film mai reneszánsza a hatalmas regényfolyamok, a világ harmóniáját tükröző klasszikus alkotások megfilmesítésével jár. Láthattuk az európai romantika egyik legszebb alkotását, a Pan Tadeusz-t Andrzej Wajda zseniális filmjében, vagy Jerzy Hoffman szintén bombasztikus (A szerző itt is Sienkiewicz)Tűzzel-vassal-ját.

Az ilyen monumentális alkotások legnagyobb erénye, hogy az hollywoodi bóvlidömpinggel szemben fenn tudták tartani a minőséget. A lengyel rendezők úgy alkottak tömegfilmet, hogy az mégis művészi alkotás maradt, nem csupán szórakoztatóipari fogyasztási cikk. Mivel Lengyelország filmipara abban a szerencsés helyzetben van, hogy termékei hazai piacon is megtérülnek, elég volt eddig a nemzeti mitológia klasszikusait feldolgozni, és azok csupán a közös kultúrkincs hívószavaival becsalogatták a nézőket a nézőtérre.

Jerzy Kawalerowicz, a Mater Johanna, vagy a Fáraó című alkotások méltán Oscarra jelölt rendezője, most azonban nagy fába vágta a fejszéjét. A világ egyik legnépszerűbb regényét filmesítette meg, 18 millió dolláros költségvetéssel, minden eddigi feldolgozást maga mögé utasítva, hatalmas statisztagárdával, kiváló színészekkel.

Nagy elvárásokkal ültem tehát a moziba, kíváncsi voltam, hogyan újítja meg ezt a bármikor aktuális témát a nagyhírű rendező.

A császárkori Róma dekadenciáját gyakran szokták összehasonlítani korunk hanyatló kultúrájával. Találó az analógia, ha a züllöttségre, a hatalmi harcokra, az emberi értékek devalválódására gondolunk. A pusztuló Róma éppúgy megváltóért kiált, mint a mai világ. Éppúgy hiányzik belőle a jellem, mint manapság. Maga a rendező így vallott szándékairól: Az antik kosztüm számomra csak ürügy az elmélkedésre az emberről és a világról, melyben élünk és fontos döntéseket hozunk.

Megvan tehát a rendezői intenció, de sajnos ez igazán csak az utolsó kockákon érvényesül. Péter elindul Nero Rómájából, majd az úton felhangzik a kérdés: Quo Vadis Domine? És mikor az apostol visszafordul, a dombon lábai előtt a mai Róma metropolisza hever.

Ne szaladjunk azonban ennyire előre. A látványvilág minden kétséget kizáróan pazar. Remek helyszínek, rengeteg statiszta, korhű dekoráció. A Tuniszban, Rómában, Franciaországban felvett képsorok valóban elénk varázsolják az ókori világot. A számítógépes trükkök száma hál Istennek kevés, a kaszkadőrök, díszletezők és a trükkmesterek viszont annál jobban kitesznek magukért.

A színészi játék, mint a lengyel filmben általában, kiváló, bár néha kicsit színpadias. Gyönyörű lányt választottak Lygia szerepére Magdalena Mielczarz személyében, különösen erős Jerzy Trela Chilon szerepében. A legnagyobb meglepetést azonban mégis a magyar nézőknek Az eszkimó asszony fázik-ból ismert Boguslaw Linda okozta, aki új szerepkörben is kiválóan otthon érezte magát. Az egykori akcióhős tökéletesen élte bele magát Petronius, az arbiter elegantiarum szerepébe.

Nagyszabású díszletek, remek színészi játék, hatásos kamerakezelés – minden együtt van. Én mégis elégedetlenül távoztam a filmről. Hiányzik ugyanis a rendező. Kawalerowicz sajnos túlzottan engedett a tömegfilmek csábításának. A film néha nem sokkal több a cselekmények egymás mellé rendelésénél, és ami még rosszabb, néha következetlenségeket is tartalmaz.

Hiányzik a filmből a lényeg. A regényben érzékletesen le van írva Vinicius megtérése. Ahogy a birtoklási vágyból eredő profán szerelem amor sanctussá nemesedik, ahogy a világfi felismeri Krisztus igazi arcát, és hívő keresztény lesz. A filmben Vinicius egyik napról a másikra lesz keresztény, a megtérés lelki folyamata, ami film lényege lenne, homályban marad.

A film – mint minden művészeti ág – akkor működik, ha dialógusba kényszeríti az alkotót és a befogadót. Ezt a lehetőséget diktatórikus eszközökkel zárja le a rendező a film csúcspontján, a cirkuszjelenetben. A császárkorról az első, ami az ember eszébe jut, a panem et circenses. Ha kielégíted a tömeg vérszomját, megszerzed felette az uralmat. Azzal, hogy a filmben hosszú percekig látható, ahogy az oroszlánok marcangolják, avagy a lángok elemésztik a keresztény vértanúkat, az alkotók egyenlővé teszik a nézőt az őrjöngő tömeggel. A nézőnek nincs választása. Végig kell néznie a mészárlást, és ezzel teljesen le kell alacsonyodnia.

Mindent összevetve, a film mint művészi alkotás, nem igazán sikerült, tömegfilmnek, hollywoodi típusú alkotásnak azonban tökéletes. A Mater Johanna zseniális alkotójától azonban többet vártam…

Quo Vadis
2001
Rendezte: Jerzy Kawalerowicz
Forgatókönyv: Jerzy Kawalerowicz
Operatőr: Andrzej J. Jaroszewicz