A szenzációszámba menô gyôzelem nem volt véletlen: Balogh mester azt az utasítást adta a tanítványának, hogy Balzsay bal kezére „dolgozzon”, mert abban van a „dinamit”. Nos, Imre megfogadta az edzôi tanácsot, és amint elmondta, egy jól sikerült ütés után meglepôdve látta, hogy az ellenfelére már számolnak. Ekkor a világbajnok Gogoljev következett, aki közel tíz esztendôvel idôsebb Szellônél. Sokan befogták a szemüket, Szellô papa, a televízió elôtt azt dünnyögte magában: „Na, most nagy zakót kapsz, gyerek.” A kamionos édesapának nem lett igaza. Imre úgy érezte, hogy az elsô menetet bátran nekiadhatták volna a bírók, aztán beismeri, hogy elsôsorban fejben elfáradt és sok volt számára az ellenfél rutinja és világbajnoki presztízse. Mindenesetre rájött arra, hogy senkitôl nincs félnivalója.
Az edzôje ennél óvatosabb. Hamarosan felnôtt Európa-bajnokság következik, ahová Balzsay testén keresztül vezet az út. Balogh András nem is bánná, ha tanítványa még nem ugrana fejest a mély vízbe, mert itt az ô súlycsoportjában igen méretes pofonokat osztogatnak és egy megrendítô ütés esetleg mély nyomot hagyna a fiatal tanítvány lelkében. Márpedig ôk ketten – a mester és tanítvány – tudatosan haladnak a cél felé, ami ugye, huszonegy esztendôsen az athéni olimpiai bajnoki cím, aztán talán a profi világ, ahol a határ a csillagos ég.
És addig? Többek között meg kell majd verni azt a Gogoljevet, aki ellen most még csak az elsô menetre futotta.

Gyárfás Tamás: Ez nem egy játékfilm, nem egy regény, ez az életem. Ennyi volt