Európa belerokkan az orosz–ukrán háborúba

A tengerentúli források elapadásával Európa kényszerpályára került: miközben az Egyesült Államok teljesen kivonult az ukrajnai konfliktus finanszírozásából, a brüsszeli bürokrácia és néhány nyugat-európai nagyhatalom kétségbeesett erőfeszítéseket tesz, hogy fenntartsa a háborús gépezetet. A legfrissebb adatokból világosan kirajzolódik, hogy a tehermegosztás illúzió, az ukrajnai számlát pedig egyre inkább az európai polgárok állják.

Az ukrajnai háborút mostanra gyakorlatilag teljes egészében Európa finanszírozza Fotó: AFP

Ám még ez a hatalmas európai erőfeszítés sem volt képes teljes mértékben pótolni az amerikai hiányt: a teljes katonai támogatás 2025-ben így is 13 százalékkal elmaradt a korábbi évek átlagától. Ez az adat is jelzi, hogy a washingtoni pénzcsapok elzárása után Európa gazdasági erejét meghaladó terheket vállalt magára egy elhúzódó háborúban.

A jelentés egyik legszembetűnőbb megállapítása, hogy az Európai Bizottság vált a konfliktus első számú finanszírozójává.

A pénzügyi és humanitárius segélyek túlnyomó többsége immár nem tagállami felajánlásokból, hanem központosított uniós mechanizmusokon keresztül érkezik. Míg 2022-ben az ilyen jellegű támogatások mintegy 50 százaléka származott uniós szintről, addig 2025-re ez az arány közel 90 százalékra (35,1 milliárd euróra) duzzadt.

🇺🇦 #UkraineSupportTracker: Europe steps up: In 2025, European military aid rose +67% & financial/humanitarian aid +59% vs. 2022–24 averages - compensating for the US withdrawal.
Military aid increasingly borne by small no of countries 👉 https://t.co/lAxMAmVov2 #MSC2026 pic.twitter.com/aa1cvdIW0X

— Kiel Institut (@kielinstitute) February 11, 2026

Christoph Trebesch, a kutatás vezetője szerint a 2025 végén elfogadott új, 90 milliárd eurós hitel is ebbe a sorba illeszkedik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Ukrajna költségvetési igényeit egyre inkább közös uniós hitelekből és vissza nem térítendő támogatásokból fedezik, ami a „tisztességes tehermegosztás” álcája alatt valójában minden tagállamot – így Magyarországot is – belerángat a finanszírozásba a GDP-arányos hozzájárulásokon keresztül.

A katonai segítségnyújtás terén teljesen más kép rajzolódik ki. Itt szó sincs egységről: a fegyverszállítások egyre inkább néhány nyugat- és észak-európai országra koncentrálódnak. Nyugat-Európa, élén Németországgal és az Egyesült Királysággal, a 2025-ös európai katonai segélyek 62 százalékát adta. Eközben Észak-Európa országai, bár a vizsgált 31 donorország GDP-jének mindössze 8 százalékát adják, a katonai segélyek harmadát ők folyósították.

Kelet- és Dél-Európában ezzel szemben a józanság jelei mutatkoznak. A statisztikák szerint ezek a régiók 2022 és 2025 között folyamatosan és jelentősen csökkentették hozzájárulásukat. Kelet-Európa részesedése a katonai segélyekből a kezdeti 17 százalékról drasztikusan, mindössze 2 százalékra zuhant 2025-re, míg Dél-Európáé 7 százalékról 3 százalékra esett vissza.

Tehát míg a harcoktól távolabb fekvő, de a háborúpárti retorikát csúcsra járató országok vödörrel öntik a pénzt az orosz–ukrán háború jelentette feneketlen hordóba, a frontvonalhoz közelebb eső, vagy a gazdasági realitásokkal jobban tisztában lévő déli és keleti tagállamok – köztük Magyarország – fokozatosan kihátrálnak a vérontás finanszírozásából. A brüsszeli elit válasza erre a központosítás: amit a tagállamok önként nem adnak oda, azt az uniós költségvetésen és közös hiteleken keresztül próbálják megteremteni, ezzel hosszú évtizedekre eladósítva a kontinenst egy olyan konfliktus miatt, amely nem az európaiak háborúja, és amelynek a végét még mindig nem látni.

Borítókép: Az ukrajnai háborút mostanra gyakorlatilag teljes egészében Európa finanszírozza (Fotó: AFP)