„Istennek ma is van mondanivalója számunkra. S hogy azt valóban meghalljuk, sok esetben el kell csendesednünk, ki kell lépnünk a világ zajából és befelé kell figyelnünk, vagy éppen olyan embertársainkra, akik a hit útján elöl járnak és életükkel példát, jó példát adnak számunkra” – írja Erdő Péter bíboros, esztergom–budapesti érsek az Isten szava pajzs című kötet ajánlójában. A magyar római katolikus egyház prímása úgy véli, Horváth Béla könyve színtere lehet ennek az elmélyülésnek és Istennel való találkozásnak. És valóban, sokat megélt egyházi személyek szólalnak meg, illetve alakjaik elevenednek meg a mintegy négyszáz oldalas, illusztrált kötet lapjain.
Főtisztelendő Bolberitz Pál, a Hit Pajzsa-díjat 2002-ben elsőként kiérdemlő teológiai professzortól kezdődően jeles elöljárók és kevésbé ismert szerzetesek, apátnők, nővérek, plébánosok nevei és történetei sorjáznak előttünk. Olyanoké, akik csendben, félreállítva, ám annál nagyobb lendülettel dolgoztak a jézusi tanítás szerint, hogy ne vesszen ki a keresztény szellem Mária országában a velejéig romlott diktatúra idején sem. Mint Szerdahelyi Csongor, az Országút folyóirat főszerkesztője fogalmazott a kötet budapesti bemutatóján:
Az Isten szava pajzs című kötet egy olyan lenyomata az elmúlt bő fél évszázadnak, amit át kell hagyományoznunk a jövő generációinak is. Olyan lelkipásztorok, szerzetesek és szerzetesnővérek életrajza, akik jóban-rosszban tudták a kötelességüket.
Emeljünk ki csak néhány személyt azok közül, akik megkapták e fontos elismerést, amelyet a szerző, az egykori honatya, Horváth Béla a Kossuth- és József Attila-díjas Gyurkovics Tiborral közösen álmodott meg. Már a kötet elején találkozhatunk a gulágot megjárt ferences szerzetes, Olofsson Placid atya alakjával, akit nem tudott sem az ÁVO, sem a GPU, sem az NKVD, de sem a KGB megtörni. Túlélt mindent. S vajon miért? Mert ember maradt az embertelenségben.
A 2007-ben díjazott piarista atyát, Kerényi Lajost már 1945-ben szovjet munkatáborba hurcolták. A vele készült interjúban mégis úgy vallott erről a korszakról, mint életének egy olyan fázisáról, ami így, vagy úgy, de mégis csak Krisztusról szólt. A szovjet bányatelepi körülmények között is mindent megtett társaival, hogy a félelem ellenére „megmutassa Jézust” a többi szenvedőnek. Az Úr volt akkor a hit pajzsa számukra, így élték túl a megpróbáltatások sorozatát. Éppúgy, ahogy mindegyik megszólaltatott és felidézett személyiség, aki helyet kapott ebben az értékes kötetben, ami egyelőre csak az egyházi közösségekből szerezhető be.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!