A magyar egészségügynek meg kell újulnia

Európa országaiban egyre nagyobb gondot fordítanak az egészség védelmére. Hazánkban az utóbbi idôben egyetlen tárcát sem ért annyi bírálat, mint az egészségügyit. Lapunk rendszeresen foglalkozik a népegészségügy gondjaival, és megítélésünk alapján a beteg emberek ellátásának, gondozásának színvonala folyamatosan javul. Mikola István miniszter urat felkeresvén arra kértem, foglalja össze olvasóinknak a magyar egészségügy jelenlegi helyzetét.

– Az egészségügy átalakítása nagy lendületet kapott. A négyéves ciklus közepén meg tudtuk állítani a korábbi negatív trendeket, 2001-ben pedig megkezdôdött a konszolidációs program, amelynek elsô lépéseként az egészségbiztosítási pénztárat az Egészségügyi Minisztérium irányítása alá vontuk. Egészségpolitikánkat ezzel könynyebben tudjuk majd megvalósítani, hiszen a finanszírozás és a mögötte lévô ezermilliárd forintos pénzalap most már hozzánk tartozik. Ennek sorsába, elosztásába kívülállók többé már nem szólhatnak bele, és nem is vehetik ki azt a pénzt, amely a polgárok egészségbiztosítási járulékaiból gyűlt össze. Második lépés a nagy kórháztörvény elfogadása volt decemberben, a harmadik pedig a néhány héttel ezelôtti kormányülésen jóváhagyott 606,8 milliárdos konszolidációs program, ami 2003 és 2006 között pluszforrása lesz az egészségügynek. Ilyen hatalmas méretű beruházásra még nem volt példa az egészségügyben, mégis támadnak bennünket. Volt miniszterek járkálnak a kórházakba, simogatják a terhes nôk hasát, gyerekek buksi fejét, mert tudják, hogy az egészségügybôl lehet legegyszerűbben politikai tôkét kovácsolni. Régi gond, hogy alacsonyak a bérek, leromlottak az épületeink, sok probléma akad az orvostechnikával is, tehát van alkalmuk csomót keresni a kákán. Nem szerencsés ilyen hangnemben kampányolni. Sok kárt okoznak azzal, hogy elbizonytalanítják az egészségügyi dolgozókat, megzavarják az intézeteket, a nôvéreket pedig kiviszik mindenféle demonstrációkra, politikai nagygyűlésekre. Mindez a beteg bôrére megy, sajnos. Aki az egészségügyben zavart kelt, a beteg gyógyulásának esélyét rontja.
– Milyen konkrét intézkedéseket tett a kormányzat az emberek egészségvédelme érdekében?
– A legfontosabbakat említeném: a fogmegtartó kezelésekben megszüntettük a fizetési kötelezettséget, és ingyenessé tettük a fogtömést és a foggyökérkezelést. Ennek hatásaként valóságos tömegek árasztják el a fogorvosi rendelôket, az embereknek ugyanis fontos a fogazatuk jó állapota. A Bokros-csomag szigorító intézkedése következtében a lakosság fogazatának állapota is leromlott. Fekélyek, szájüregi rákok, nyelôcsôfekélyek, nyelôcsôrákok, másodlagos emésztôszervi betegségek tömegét kell most kezelni. Megalkottuk továbbá a népegészségügyi programot, hogy a rossz megbetegedési, halálozási mutatóinkat, nem jó életkilátásainkat tízéves távlatban az európai közösség országainak szintjére emelhessük. Az átlagéletkort ebben az évtizedes periódusban négy-öt évvel akarjuk megnövelni, és erre reális esélyünk van. A tömeges szűrôvizsgálatokat is elindítottuk, közöttük a szív-érrendszeri vizsgálatokat és a koleszterinszűrést. A tüdôszűrések változatlanul folynak tovább, az emlôszűrô vizsgálatokat pedig nemrég kezdtük el. Úgy tűnik, ez a kezdeményezés bevált, mert a polgárok döntô többségben elmennek a szűrôvizsgálatokra. Most a méhnyakkarcinóma-szűrés elindítása következik, ami azért fontos, mert nagyon magas a méhnyakrákban és emlôrákban elhalálozottak száma. Egy ilyen szerencsétlen haláleset után az árva gyerekek, az alkoholistává váló férj, a szétesett családok problémáival is szembe kell néznünk, vagyis meg kell elôznünk – és meg is tudjuk elôzni! – ezeket a betegségeket. Az év második felében a vastagbélrákszűrô vizsgálatot is beindítjuk, a sürgôsségi betegellátás érdekében pedig már most történtek intézkedések. Létrehoztuk az Országos Baleseti Sürgôsségi Központot, minden megyei székhelyen, a nagy kórházakban pedig úgynevezett sürgôsségi betegellátó osztályokat, SBO-kat alakítottunk ki. A kórházakban sürgôsbeteg-átvevô részlegeket működtetünk. Mentôautókat vásároltunk és 17 új mentôállomást építettünk. Hazánk egyre nagyobb területén lehet 15 percen belül odaérni a baleset színhelyére. A bérhelyzeten is javítottunk, és ezt nem szabad lekicsinyelni. A kormányzati ciklus elején a minimálbér harmincezer forint volt, aztán negyvenezer lett, ez év január 1-jétôl pedig ötvenezer forintra emelkedett. Ez nagyon sok egészségügyi dolgozót érintett. Az ágy mellett dolgozó nôvérek pótlékát is megemeltük, és hasonlóképpen jártunk el az intenzív ellátásban és aneszteziológában dolgozó orvosok juttatásával is. Ingyenessé tettük a nôvéreknek a továbbképzését, tavaly óta pedig havi tizenötezer forintos ösztöndíjat fizetünk a nappali képzésben részt vevô nôvérek számára. Ez a diákhitel intézményével azonos nagyságrendű intézkedés volt. Szabályoztuk a gyógyszerpiacot is. Az idén történt meg elôször, hogy az infláció mértéke alatt maradtak a támogatott gyógyszerek drágulásai. Ezt azért is hangsúlyozom, mert az újságokban valótlan adatok tömegét lehet olvasni a gyógyszerárakkal kapcsolatban. Másfél évvel ezelôtt a fekvôbeteg kórházi ellátás teljesítményére kifizetett forintérték 75 500 forint volt, ma százezer forint. Tehát emeltük ezeket a forrásokat, a kórházak bevételeit pedig megnöveltük, ezzel is javítva működésük feltételeit.
– Az európai egészségügyi ellátás mezônyében Magyarország hol foglal helyet?
– Valahol a középmezônyben vagyunk. Az öreg kontinens leggazdagabb országa, Svájc több mint négyezer dollárt tud egy ember egészségügyi ellátásra fordítani évente. Mi körülbelül 400-450 dollárt. Romániában ez az összeg 60-70 dollárt tesz ki, de náluk szegényebb országok is vannak. Ha viszont a szakmai tudást helyezzük elôtérbe, akkor a csúcson vagyunk. Orvosaink és ápolóink szakképzettség tekintetében Európa bármelyik országában megállnák a helyüket. Ha az infrastruktúrát, az orvosi felszereltséget nézzük, akkor is valahol középmezônyben lehetünk, ám a hagyományos orvosi eszközöket, a technológiákat vizsgálva már jelentôs a lemaradásunk. A Computertomográf alkalmazása tekintetében viszont egyértelműen az élvonalhoz tartozunk. Hazánkban 65 Computertomográf van, s ha ezt tízmillió lakosra kivetítjük, akkor kiderül, hogy egy fôre több jut, mint Nagy-Britanniában. Magyarország 112 évvel ezelôtt másodikként követte Németországot a bismarcki szociális biztonsági rendszer kialakításában, tehát az egészségbiztosításban azóta fizetünk jövedelemarányos járulékot, és azóta fér hozzá mindenki az egészségügyi szolgáltatáshoz. Amerikában hozzávetôleg 45 millió embernek még egészségügyi biztosítása sincs, pedig ugyebár sokkal gazdagabb ország, mint mi vagyunk.
– Hatszázhatmilliárd forint óriási öszszeg. Mire jut belôle?
– Több mint a felét, 387,5 milliárdot bérfejlesztésre fordítunk. A fennmaradó összeget az ingatlanok felújítására, a műszerek cseréjére és az úgynevezett amortizációelszámolásra költjük. Ez utóbbi alatt azt kell érteni, hogy az orvosi műszerek használat közben teremtik meg visszapótlásuk pénzalapját. Így, ha a műszer elromlik, vagy elhasználódik, megvan a pénz, amelybôl újat lehet vásárolni, tehát fenntartható állapotot lehet produkálni. Az egészségügy ilyen nagyságrendű összeggel eddig még nem rendelkezett. Nagyon örülünk ennek, hiszen ez költségvetésen felüli pluszforrás, amellyel az egészségügyet végleg rendbe lehet hozni. Valóságos népmozgalom bontakozott az egészségügy segítésére, s ezt meg kell köszönni a magyar embereknek. Körülöttünk most nagyon sok vita folyik, mert a paraszolvencia felszámolásán is dolgozni kezdtünk, s ez nagyon fájdalmas annak, aki ebbôl teremti meg jövedelmének jelentôs részét. Igyekszünk szabályozni a gyógyszerpiacot is, ahol pedig a megszorító intézkedésekkel kapcsolatban nagy az érzékenység. Amikor a dohánytermékek reklámozását törvényben tiltottuk meg, a nagy gyártók támadásait is ki kellett védenünk, hiszen ebben az iparban elképesztô pénzek mozognak, s óriási profitok képzôdnek. Mi viszont azt láttuk, hogy a dohányzással rengeteg ember kerül szerencsétlen élethelyzetbe. Az elmúlt ötven évben százmillió ember halála írható a dohányzás számlájára. Ha ez így folytatódik, ebben az évszázadban közel egymilliárd ember fog meghalni a dohányzás következtében. Erre a drámai tényre bizony oda kell figyelni.
– Egy külföldi pártfogónk egyszer azt nyilatkozta rólunk, hogy igazi gyógyító ország lehetnénk, hiszen gyógyvizeink csaknem minden betegséget képesek orvosolni. Vajon kihasználjuk-e ezeket a természeti adottságokat?
– A magyar gyógyfürdôk valóban híresek, és ezen a területen jelentôs elôrelépés a kormány kiemelt stratégiájaként meghirdetett egészségturizmus-tervezet. A Széchenyi program külön fejezetet nyitott a gyógyfürdôk felújításához. A kormány éppen a minap fogadta el azt az elôterjesztésünket, amelyik újabb 250 millió forintot ad nekünk arra, hogy a gyógyfürdôink felújítását elkezdjük. Magyarország valóban gyógyvízkincsekkel rendelkezik, de ezek nemcsak gyógyforrások, hanem gyógybarlangok és klímahelyek is, ahol különleges körülmények állnak rendelkezésre a gyógyításra. Szeretik is ôket a betegek. Reményeim szerint a következô években a minôségi gyógyturizmusban jelentôs elôrelépés történhet. Az érdeklôdés s az igények ugyanis nagyok. És külföldieket is fogadunk természetesen. Hajdúszoboszlón vagy Hévízen állandó a német szó. De nemcsak németek, egyéb európaiak és más földrészekrôl érkezettek is élvezik a gyógyvíz hatását, mi pedig a bevételeket a fürdôk fejlesztésére fordítjuk.
– A magyar orvostársadalom, illetve a kisegítôk, kiegészítôk népes tábora elég világosan látja a jövôt?
– Az orvostársadalom nagyon megosztott. A magyar egészségügyben félfeudális hierarchikus viszonyrendszer tapasztalható. Az én korosztályom és a nálam idôsebbek, akik már bizonyos pozíciókat elértek, nem érdekeltek a változásokban. A fiatalok pedig fúrják magukat elôre, és változtatni akarnak. Ilyen az élet rendje. Tehát azt mondhatom, hogy a magyar orvostársadalom megosztott, de miután decemberben megszületett a nagy intézményátalakulási törvény, amit kórháztörvénynek hívnak a népnyelvben, úgy tűnik, az orvostársadalom egyre inkább kezdi felismerni az érdekeit, és odasorakozik a konszolidációs program mögé. A minisztériumban van egy nagy programunk, amelynek Fodor József cselekvési program a neve. Ebben a következô négy évre vonatkozólag, és azon túl is megfogalmaztuk azt a stratégiai rendszert, amelyben a magyar egészségügynek meg kell újulnia. Ez a program nem tartalmaz mást, mint azt az európai utat, amelyen Ausztria, Németország, Hollandia és Belgium is jár, de mi a magyarországi sajátosságokat figyelembe véve alakítottuk ki. Ezt egyre többen ismerik meg, és úgy látom, egyre többen kötelezik el magukat a változásokért.