NATO-tagjelöltek találkozója magyar szemmel

’’Az elmúlt fél év számottevő változást hozott Magyarország biztonságpolitikai környezete szempontjából. Bár hazánkat jelenleg semmilyen közvetlen katonai veszély nem fenyegeti, mind a régmúlt, mind a közelmúlt történelme azt mutatja, hogy Európa felénk eső részén ez általában nem tartós állapot.’’

Tíz NATO-tagjelölt ország találkozott Bukarestben a hét elején, hogy megerősítse a szövetséghez történő csatlakozási szándékát. A kétnapos megbeszélésen részt vett Richard Armitage, amerikai külügyminiszter-helyettes, aki a bővítést illető washingtoni álláspontot fejtette ki. Úgy tűnik az USA a széleskörű bővítés mellett teszi le voksát, azaz az idei prágai NATO-csúcson akár hét ország is meghívást kaphat a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A szóbanforgó tagjelöltek a következők: Szlovénia, Szlovákia, Litvánia, Lettország, Észtország, Románia és Bulgária. Ez az amerikai álláspont eltér a szeptember tizenegyedike előttitől, amikoris valószínűtlennek tűnt, hogy Románia és Bulgária is a meghívottak között lesz. A nagyszabású NATO bővítés mind nagyobb esélye, illetve az amerikai álláspont ilyetén megváltozása fontos fejlemények Magyarország számára.

Manapság az Észak-Atlanti Szövetség mind kollektív biztonsági, mind kollektív védelmi funkciókat ellát. A NATO elsődleges feladata a hidegháború alatt az volt, hogy tagállamait megvédje a külső támadástól (kollektív védelem). A Szovjetunió összeomlásával ez a külső veszély elmúlt és a szövetség mind nagyobb hangsúlyt fektet az európai kollektív biztonság garantálására. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a közös szövetséghez tartozás és az abból következő kölcsönös nyitottság olyan bizalmat teremt a tagországok között, hogy az elejét veszi az esetleges konfliktusok eszkalálódásának. A NATO tervezett bővítése ki fog hatni a szövetség mindkét funkciójára. Magyarország szempontjából mindenképpen üdvözlendő, hogy a szövetség növelheti a közép-európai és a dél-kelet európai régió politikai stabilitását, s ezzel hozzájárul a környező országok hosszú távú gazdasági fejlődéséhez.

Kevésbé egyértelmű viszont, hogy milyen hatással lesz a bővítés a szövetség kollektív védelmi funkciójára és ezen keresztül Magyarország külső támadás elleni védelmére. Egyrészt Szlovénia és Szlovákia felvétele földrajzilag is összekötné hazánkat a szövetség többi tagállamával, nagymértékben megkönnyítve ezzel hazánk védelmét egy esetleges külső támadás ellen. Emellett Románia és Bulgária felvétele tovább integrálná Magyarországot a szövetségbe, hisz ily módon hazánk a NATO földrajzi perifériájáról annak közepe felé tolódna. Másrészt viszont a nagyszabású bővítés komoly kétségeket támaszt a NATO mint védelmi szövetség hitelességét illetően. Továbbra is készen állnak majd a tagországok a washingtoni szerződés ötödik cikkelyének alkalmazására? Azaz hajlandó és képes lesz a szövetség például Észtország segítségére sietni az ottani orosz kisebbség védelmére hivatkozó esetleges orosz támadás esetén? A válasz legalábbis kétséges. Ha pedig az ötödik cikkely mérlegelés tárgya egy esetben, akkor mi a garancia arra, hogy nem lesz az máskor is?

Amennyiben pedig gyengül a NATO védelmi funkciója, úgy hazánk számára mind fontosabbá válhatnak azok az országok, amelyek adott esetben katonai támogatást nyújthatnak. Az európai erőviszonyokat tekintetbe véve az Egyesült Államok vitathatatlanul a legfontosabb ilyen potenciális szövetséges. Ebből a szempontból nagyon tanulságos lehet Magyarország számára a bukaresti találkozón kifejtett amerikai álláspont. Az USA szeptember tizenegyedike előtti nézetein változtatva két korábban esélytelennek tartott jelölt, Románia és Bulgária csatlakozása mellett szállt síkra. Bár a politikai kritériumokat tekintve keleti szomszédunk továbbra is sok kívánnivalót hagy maga után, Washington mostanra átrendezte prioritásait. A terrorizmus elleni háború megkezdésekor ugyanis mindkét ország engedélyezte légterének feltétel nélküli használatát, valamint rendelkezésre bocsátotta szárazföldi és kikötőkben található létesítményeit. Most pedig mindkettő azon dolgozik, hogy rendbe hozza kifutópályáit és kikötőit, arra az esetre, ha az USA egy Irak elleni támadáshoz kívánná használni őket. Nyilvánvaló, hogy Washington számára szeptember tizenegy óta a partnerség legfontosabb kritériuma a terrorizmus elleni kampányhoz való hozzájárulás.

Az elmúlt fél év számottevő változást hozott Magyarország biztonságpolitikai környezete szempontjából. Bár hazánkat jelenleg semmilyen közvetlen katonai veszély nem fenyegeti, mind a régmúlt, mind a közelmúlt történelme azt mutatja, hogy Európa felénk eső részén ez általában nem tartós állapot. Éppen ezért a magyar külpolitikának fel kell készülnie arra az eshetőségre, hogy a NATO által nyújtott védelmi garancia értéke amortizálódhat. A szervezet tervezett bővítése éppen ebbe az irányába hat. Ezzel egyidőben a legfontosabb alternatív „védelem-szolgáltató”, az Egyesült Államok, alapvetően átrendezi biztonságpolitikai stratégiáját, olyan területekre fókuszálva, amelyekben más régióbeli országok nálunk jóval többet tehetnek és tesznek.