1169 év és 292 VERSUS 130 év és 33

Vélemény

1169 év és 292 VERSUS 130 év és 33

Ha az olimpiaellenes szörnyetegek győzedelmeskednek, akkor Európának, a Nyugatnak vége van.

Bayer Zsolt

olimpia kommunista coubertin játék isten téli olimpia európa 2026. 02. 08. 21:01

Fotó: Illyés Tibor

„Ez a könyv a magyar név kettős dicsősége. Szerzője szellemi tornán győzött vele és győzelme nyomán először szökött fel az amsterdami stadion árbocára a háromszínű lobogó. A munkából megismerjük az ókori olympiai játékok történetét, míg az előszó büszkén számol be a magyar olympiai versenyzők diadalairól. Az olympiai játékokon a magyarok mindig a nemzeti dicsőségért küzdhettek. Ám egyebütt nem igy volt! Kétségtelen, hogy a világ legelső katonai nemzeteinek sorába tartozunk, de a magyar hadidicsőség, a magyar ezredek hőstettei a külföld szemében felszívódtak az osztrák hadsereg történetébe... Adja az Isten, hogy a jövőben az olympiai játékokon, de minden más téren is mindig a magunk érdekeiért és mindig növekvő sikerrel küzdhessünk.”

Fentieket Klebelsberg Kunó gróf, vallás- és közoktatásügyi miniszter írta, 1928. december 24-én. Írta pedig előszó gyanánt Az olimpiai játékok története című könyvhöz, amely dr. Mező Ferenc munkája volt, s ahol a szerző bevezetőjében egyebek mellett ezt olvashatjuk:

„Maroknyi nép volt az ókori görögség, virágkorában sem számlált nyolcmilliónál több lelket, s mégis oly remekeket alkotott – akár politikai és társadalmi berendezkedését, akár hadászatát vagy irodalmát, művészetét nézzük –, amelyek minden idők mintaképéül fognak szolgálni; testi kultúráját pedig most, évezredek után is irigykedve csodáljuk. Kalokagathia: tökéletes testben szép lélek; ez volt a görög nevelés ideálja, ezt a célt szolgálták a palaestrák, gimnáziumok egyaránt. Mindkettőt inkább testgyakorló iskolának szánták, de a lélek meg a szellem művelésének is hathatós tényezői voltak. A testi és szellemi tökéletesség bemutatása, a szétszórtan élő, de fajilag összetartozó görögség között a lelki kapcsolat megteremtése, majd megerősítése s mivel minden tehetség, képesség az égiek ajándéka: isteneik kultuszának ápolása, – ezek a gondolatok teremthették meg nemzeti játékaikat, közöttük is legelőbb az olympiaiakat.”

Szép szavak, szép gondolatok. Akár Coubertin báró is papírra vethette volna mindezt. Mindezt, 1503 évvel azt követően, hogy az ókori olimpiák után újra elindította az olimpiai játékokat.

Elképzelni is nehéz, de így történt: 1503 év telt el az utolsó „antik” olimpia és az első újkori olimpia között.

De hogyan is kezdődött?

„Valamint a nappali égen nincs forróbb és fényesebb csillag a Napnál, azonképp nincs az olimpiai játékoknál nagyobb versengés” – írta Pindarosz az i. e. 5. században. Bizony, mondjuk mi, a Krisztus utáni 21. században.

Úgy tudjuk, az első olimpiát i. e. 776-ban rendezték meg, és egy versenyszám volt, a körülbelül 200 méteres stadionfutás. És ismerjük az első győztes (az első olimpiai bajnok) nevét is, ő volt Koroibosz, áldja meg az Úr, akár Zeusz, akár a mi Istenünk.

Azután kibővültek a versenyszámok, összemérték erejüket, tudásukat a pankrátorok is. Történt pedig i. e. 564-ben, hogy a phigaliai pankrátor, Arrikhión meghalt verseny közben, ugyanis ellenfele olyan fojtófogást alkalmazott ellene, hogy szétroncsolódott a gégéje. De mielőtt kilehelte volna a lelkét, még elkapta ellenfele bokáját és egyetlen mozdulattal kitörte. Így az feladta a versenyt, s a győztesnek járó olajág koszorút a halott Arrikhión kapta.

Meg is kérdezték egyszer Aiszkhinészt, a nagy szónokot, vajon miért hajlandók az emberek olyan veszélyes versenyeken részt venni, mint a pankráció? Ő pedig így felelt:

„A versengés, a dicsőség és a győzelemmel járó halhatatlan hírnév miatt a férfiak hajlandók kockára tenni testi épségüket, és a legszigorúbb önfegyelem árán hajlandóak akár a végsőkig harcolni.”

Régi idők…

Amúgy – mint ismert – négyévente kirajzottak a hírnökök Hellász-szerte, s hirdették:

kezdődnek a játékok, tehát életbe lép a béke, tilos bármiféle ellenségeskedés, háborúskodás, továbbá tilos az olimpiára igyekvő versenyzőket és nézőket feltartóztatni, bántalmazni. Ezt többnyire be is tartották,

egyszer Spárta szegte meg, amikor i. e. 420-ban rátámadt egy városállamra, egyszer pedig, 364-ben Árkádia és Élisz nem máshol, mint a Zeusz-szentélyben csatázott, miközben javában zajlottak már a versenyek. De ezek voltak a ritka kivételek.

Azután jött 393-ban Nagy Theodosius császár és betiltotta az olimpiai játékokat mint „pogány ünnepet”, szoros összefüggésben a kereszténység államvallássá válásával.

Így ért véget egy 1169 éves hagyomány. Így ért véget, és tegyük hozzá: akkor legalább a kereszténységet tették a helyébe. S ne felejtsük azt sem: Európa nem más (nem volt más), mint az antik görög és római hagyomány, szellem, tudomány és művészet, valamint a keresztény és zsidó kultúrkör és hagyomány és szellem – bár ezt számos ortodox zsidó tagadja. De ez nem számít. Mi így tudjuk és így igaz.

Majd 1503 esztendő elteltével jött Coubertin báró, és felélesztette az antik hagyományt, egy csapásra hidat emelve az antikvitás és a modern kor közé, Európa és az európai szellem nagyobb dicsőségére.

És a nyári olimpiai játékok azóta háromszor maradtak el: 1916-ban a berlini, az első világháború miatt, az 1940-es, amelyet Helsinkiben rendeztek volna, a második világháború miatt, és szintén a második világháború miatt az 1944-es londoni játékok maradtak el. A téli olimpiát pedig megrendezése óta kétszer nem tartották meg: 1940-ben Garmisch-Partenkirchenben és 1944-ben Cortina d’Ampezzoban.

Így érkeztünk meg 2026-ba, és a Milánóban és Cortina d’Ampezzóban megrendezett 25. téli olimpiai játékokhoz.

Mindjárt a játékok első napján pedig ezeket olvashattuk:

„Több ezren tüntettek Milánóban a téli olimpia ellen, a rendőrség vízágyút is bevetett a tömegoszlatáshoz.

A téli olimpia első versenynapján becslések szerint tízezer ember vonult utcára Milánóban, hogy tiltakozzanak a magas lakhatási költségek és az olimpia környezeti hatásai ellen. A tüntetést helyi szakszervezetek, lakhatási jogot védő egyesületek és szociális központok aktivistái szervezték. A céljuk az volt, hogy felhívják a figyelmet az egyre emelkedő lakbérek okozta problémákra és a mélyülő társadalmi egyenlőtlenségekre – írta a Reuters.

A demonstráció fő csoportjától körülbelül száz tüntető elszakadt, és összecsaptak a rendfenntartókkal. Petárdákkal, füstbombákkal és palackokkal is dobálták a rohamrendőröket, mire válaszként a pajzsokkal felszerelt rendőrök vízágyúval próbálták szétoszlatni a csoportot. A tüntetők közül néhányan kapucnival és sállal takarták el az arcukat. A néhány percig tartó összecsapás után a rend helyreállt. A rendőrség forrásai szerint hat embert vettek őrizetbe.

Egyes csoportok szerint a téli olimpia rendezése a közpénzek és az erőforrások elpazarlása. A tüntetők szerint az olimpia miatt megvalósult infrastrukturális projektek károsították a hegyvidéki közösségek környezetét. A felvonulás élén haladók kartonpapírból kivágott fenyőket tartottak a magasba, amelyek a Cortina d’Ampezzóban épült új bobpálya miatt kivágott vörösfenyőket szimbolizálták. »Százéves fák, két háború túlélői... feláldozva egy 124 millió euróba kerülő bobpályán zajló 90 másodperces versenyért« – állt az egyik transzparensen.

»Azért vagyok itt, mert ez az olimpia fenntarthatatlan – gazdaságilag, társadalmilag és környezetileg egyaránt« – mondta a 71 éves Stefano Nutini, aki a Kommunista Újjáalakulási Párt zászlaja alatt állt.

(…) Más tüntetők Giorgia Meloni kormányát, valamint Beppe Salát, Milánó polgármesterét bírálták – írta az Euronews.

»Közpénzt költöttek egy kirakatra. Lehet, hogy érdekesek ezek az események, de amikor nincs elég pénz a fontos dolgokra, akkor nincs értelme erre költeni« – mondta az Euronewsnak egy egészségügyi dolgozó a tüntetésen. »A játékok már nem fenntarthatók, sem környezeti, sem társadalmi szempontból, lejárt az idejük« – nyilatkozta az AFP-nek a 29 éves tüntető, Francesca Missana. (…)”

Helyben vagyunk.

Az antik világ olimpiái kibírtak 1169 évet és megrendezték őket 292 alkalommal. Majd eltelt 1503 év, jött egy nagyszerű ember és feltámasztotta az egyik legcsodálatosabb antik európai örökséget, ami kibírt 130 évet, és megrendezték nyáron 33, míg télen 25 alkalommal. És lásd,

megjelentek a küszöbön a kiirthatatlan, örök kommunisták, megjelent a 71 éves Stefano Nutini, aki a Kommunista Újjáalakulási Párt zászlaja alatt állt, és kijelentette, miszerint „az olimpia fenntarthatatlan – gazdaságilag, társadalmilag és környezetileg egyaránt”. És megjelent az ismeretlen egészségügyi dolgozó is, közölte: „Közpénzt költöttek egy kirakatra. Lehet, hogy érdekesek ezek az események, de amikor nincs elég pénz a fontos dolgokra, akkor nincs értelme erre költeni.” Továbbá előkerült a Z generáció képviseletében még egy nagyon okos kommunista, hogy bejelentse: „A játékok már nem fenntarthatók, sem környezeti, sem társadalmi szempontból, lejárt az idejük.”

Uramisten – mondhatnánk, ha ezeknek lenne értelme bármit is mondani. De nincs. Francesca Missana és Stefano Nutini a jövő, még akkor is, ha utóbbi kommunista szörnyeteg már 71 éves. De csontujja ránk fog mutatni a pokolból, és vigyorogva szól majd: – Na ugye, megmondtuk! És Francesca Missana boldogan fog mosolyogni hozzá.

Ez lesz a jövő. Nem lesz olimpia, mert „fenntarthatatlan”.

Nem lesz más sportesemény sem, hiszen az is mind „fenntarthatatlan”. Legfeljebb olyasféle „sport”-események maradhatnak meg, amelyeken magukat nőnek képzelő kretének összeverhetnek igazi nőket, illetve korcsolyázni nem tudó, ám magukat nőnek képzelő szánalmas idióták csetlenek-botlanak a jégen, és mindenki meghatottan tapsol hozzá.

Nem lesz karácsony sem, mert ugye, a fenyők. És különben is, sérti a „mások” érzékenységét.

Húsvét sem lesz, mert a sonka…

Templomok sem lesznek, mert minek. Majd csinálunk szociális lakást az összesből.

Könyvek sem lesznek, mert a papír is a fákból lesz, ugye, és különben is, minek az a sok felesleges könyv, aki mindenáron az olvasás felesleges, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt idejétmúlt hóbortjának akar hódolni, olvasson a neten, azt, ami van.

Egyéb mindenféle műemlékekre sincs már szükség, lejárt az idejük, legyen szükséglakás mindegyikből.

Múzeumok? Teljesen feleslegesek. Társadalmi és környezeti szempontból is lejárt az idejük. Arról nem is beszélve, mennyi hajléktalant és migránst lehetne elhelyezni azokban a hatalmas és ma még feleslegesen üzemelő épületekben.

Mezőgazdaság sem kell. Környezetpusztító.

Bányászat? Teljesen fenntarthatatlan.

Atomenergia? Maga a pokol.

Olcsó orosz energiahordozók? A nácik öröme.

Paloták? Kastélyok? Vagy lerombolni vagy átalakítani az összeset hajléktalanszállóvá vagy NGO-központokká, esetleg LMBTQ-kiképző központokká.

Akinek van valamije, attól elvenni, és odaadni annak, akinek nincs.

Olimpia helyett pedig tartunk majd drag queen felolvasóesteket, amit úgysem lehet elég korán kezdeni, hát ezért az óvodákban kezdjük.

Ezt ajánlják nekünk ezek a szörnyetegek. Már csak az a kérdés, eltelik-e így 1503 esztendő, és jön majd-e egy új Coubertin báró?

Nem. Nem telik el. A tizede sem. Ha ezek győzedelmeskednek a világunkon, akkor a világunknak, Európának, a Nyugatnak vége van.

Ezért muszáj harcolnunk. A fojtófogásban is. És

egy esélyünk van: ha kijövünk a fojtófogásukból, és utána letakarítjuk a pályáról ezeket. Az összeset. Akkor és csak akkor marad meg nekünk a csodálatos olimpia, és marad meg az 1503 éves híd, amely összeköt bennünket az antik világunkkal.

Koroibosz, Arrikhión, Coubertin báró és kedves Jóisten, szépen kérünk benneteket, segítsetek…