Szorgalommal a Csallóközben is boldogulhat az ember

Ekecs, szlovákul Okoc, ôsi magyar falu a Csallóközben. A Kis-Dunától tizenegy kilométerre található, négyezer lakosú szlovákiai település. Két éve még az itt élôk kilencvenkilenc százaléka magyar ajkú volt, ám egyre több pozsonyi szlovák nyugdíjas adja el a lakását, s vásárol olcsón itt családi házat.

A dunaszerdahelyi járáshoz tartozó községben él a Csápai família is, tagjai a rendszerváltás után Szlovákiában a legelsôk között kezdtek hozzá a mezôgazdasági vállalkozáshoz. A család legidősebb tagja, a hetvenöt éves Csápai Imre valamikor a helyi termelôszövetkezetben dolgozott. A szorgalmas férfi munkáját nem becsülték meg munkaadói, ezért Ostravába ment, bányászként kereste a kenyerét. A föld szeretete azonban apáról fiúra – jelen esetben fiúkra – szállt, s immár tizenkét éve, hogy Csápaiék saját kezükbe vették sorsuk irányítását.
– A két fiam úgy döntött, hogy mezôgazdasági vállalkozó lesz. Imre korábban asztalos, Ottó katonatiszt volt, ám elegük lett a bizonytalanságból – emlékezik az indulásra az édesapa, aki elsôként mérette ki fiainak az ôt megilletô tízhektárnyi szántóterületet a téeszben. – Nehezen vált meg a szövetkezet a földtôl, de mi körömszakadtáig ragaszkodtunk hozzá.
Árpával, búzával és kukoricával kezdték a Csápai fiúk, majd két évvel késôbb a saját földjük mellé béreltek további tíz hektárt. Öt esztendeje ismét növelték a területet, s ma már 33 hektáron gazdálkodnak.
– Az indulás éveiben a kukorica termesztése érte meg, a terület egyharmadára ezt a növényt vetettük – magyarázza Imre bácsi, miközben kulcsot keres, és a hatalmas zöldségtárolóba kalauzol. – Úgy 1995 táján váltottunk. Tavaly már öt hektáron sárgarépát, petrezselymet, két hektáron paprikát, másfél hektáron káposztát és paradicsomot termeltünk.
A további földterületen fôként búzát és árpát vetettek. Vendéglátóm azt mondja, elsôsorban a kenyérgabona termesztése hálálja meg a fáradozást: mázsájáért 450 koronát fizettek (egy korona hat forintot ér). A takarmánybúzáért és -árpáért egységesen négyszáz koronát.
– Eleinte több állami segítséget kaptunk az öntözéshez, a támogatás folyamatosan csökkent. Tavaly ismét kedveztek a gazdáknak, hetvenszázalékos állami hozzájárulásban részesültünk. Sokat dolgozott a család, jól sikerült az év, elégedettek vagyunk – szólal meg ismét Imre bácsi. – Az idén is maradunk a bevált növényfajtáknál. Bár a szerzôdésekre Szlovákiában sem lehet alapozni. Ha nagy a kínálat, senkinek sem kell a termény. Nehéz túladni rajta. Szerencsére a fiaim ügyesek és szorgalmasak.
Csápaiék csehországi, pozsonyi felvásárlótelepekre és a dunaszerdahelyi konzervgyárba szállítanak zöldséget. Amikor kezdődik az idény, náluk sincs megállás. Az egész család talpon van reggeltől estig. A mosott zöldséget – csak így veszik át a felvásárlók – saját teherautójukon viszik cseh földre is. Kora hajnalban indulnak. Késni egyetlen percet sem lehet, mert a versenytársak ugrásra készen állnak.
Imre vezeti a gazdaságot, Ottó felügyeli a gépparkot. Mint a hosszú távon gondolkodó gazdák többsége, a két fiú is szinte minden eddigi bevételét fejlesztésre, elsôsorban gépesítésre, tárolók építésére fordította. Elsô lépésként egy új, Zetor típusú traktort vásároltak. Tízhektáros birtoknagyság után egy ilyen munkagép beszerzését hetvenszázalékos hozzájárulással támogatta az állam. Később a földterület növekedésével együtt a géppark is bővült, újabb két korszerű traktort vásároltak. A legutóbbi szerzemény egy vadonatúj, osztrák gyártmányú öntözôgép: egymillió koronába került. Kamatmentes hitelre adták, három év alatt kell törleszteni az árát.
A növénytermesztés mellett néhány esztendeig állattenyésztéssel is foglalkoztak Csápaiék. Vágómarhák álltak az istállókban, kilójukért negyvenhét koronát fizettek. A család úgy döntött, ennyiért nem éri meg az állatokkal veszôdni. Mégis sokan tartanak malacot a településen, és az értékesítéssel sincs gond. Hét felvásárló van a környéken, mindegyikük megél ebbôl a tevékenységből.
– Azért a kertészkedés egészségesebb munka – mutat a fóliasátrak felé Csápai Imre. – Igaz, negyvenkoronás órabér alatt a magánvállalkozóhoz nem megy el senki sem. És idénymunkásokra ekkora gazdaságban mindig szükség van. Az adó is nagyon magas, negyven százalék. Mégsem bántuk meg, hogy a növénytermesztés mellett döntöttünk. Az élet eddig igazolta, hogy aki becsületesen és szorgalmasan dolgozik, az megtalálja a számításait a Csallóközben is.