Amikor a kultúra sem marad magára

A kultúra működése nemcsak elhivatottságon, hanem felelősségen is múlik – erre hívja fel a figyelmet a 2026. január 1-jétől életbe lépő, 15 százalékos kulturális béremelés, amely Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter részéről az ágazat melletti következetes kiállást tükrözi. A színházakban dolgozók munkája nem csupán szórakoztatás, hanem szolgálat is: egyszerre szellemi, közösségi és erkölcsi természetű tevékenység, amely értéket közvetít, hagyományt őriz és identitást formál. Nagy Viktor, Barabás Botond, Nemcsák Károly, Bakos-Kiss Gábor és Lipics Zsolt színházigazgatók szerint a béremelés ezért nem pusztán gazdasági intézkedés, hanem világos értékválasztás, a szakma és a nemzeti kultúra megbecsülésének kifejezése.

Forrás: Kaposvári Csiky Gergely Színház

A színház mindig is különleges helyet foglalt el a magyar közgondolkodásban. Nemcsak azért, mert a nyelv, az irodalom és a történelem egyik legfontosabb hordozója, hanem mert közösséget teremt. A színpadon elhangzó mondatok gyakran túlmutatnak az estén: erkölcsi kérdéseket vetnek fel, sorsokat állítanak példaként, emlékeztetnek arra, honnan jövünk és kik vagyunk. Ehhez a munkához azonban stabil háttérre van szükség – olyan intézményi és anyagi környezetre, amely nem megingatja, hanem megtartja az alkotókat.

A mostani béremelés ebbe az irányba tett lépésként értelmezhető. Magyarország Kormánya és a kulturális kormányzat következetes szándéka, hogy a nemzeti kultúrát ne csupán megőrizze, hanem megerősítse, élővé és továbbadhatóvá tegye. A kulturális élet támogatása ebben az értelemben nem egyszerű ágazati kérdés, hanem nemzetstratégiai ügy: a magyar szellemi örökség megőrzése és továbbfejlesztése olyan feladat, amely hosszú távú felelősséget és kiszámítható döntéseket igényel. 

A színházak igazgatói szerint ez a döntés a mindennapokban válik igazán érezhetővé.

A kaposvári Csiky Gergely Színház igazgatója, Nagy Viktor szerint a színház működése elsősorban közösségi együttműködésen alapul. „Egy társulat akkor tud jól működni, ha mindenki érzi, hogy a munkája fontos, legyen szó a színpadon állókról vagy a háttérben dolgozókról. A béremelés nem csupán gyakorlati segítség, hanem egyértelmű visszajelzés is: azt fejezi ki, hogy a felelősséggel és elkötelezettséggel végzett munka értéket képvisel. Ez erősíti a közösséget, és lehetővé teszi, hogy a színházak hosszabb távon, stabil alapokon tervezzenek.”

Hasonlóan fogalmaz Barabás Botond, a Szolnoki Szigligeti Színház igazgatója, aki szerint az intézkedés megtartó erővel bír: „A színház nem alkalmi munkahely, hanem hivatás. Aki ezt választja, az tudja, hogy nem a gyors siker vagy a könnyű út miatt teszi. A mostani béremelés azt mutatja, hogy a döntéshozók ezt a hivatást komolyan veszik, és felelősséget éreznek azok iránt, akik nap mint nap ezért dolgoznak. Ez bizalmat teremt, ami nélkül nincs jó társulat.”

A József Attila Színház igazgatója, Nemcsák Károly a kultúra erkölcsi dimenzióját emeli ki. Véleménye szerint a színház mindig is többről szólt puszta előadásnál: „A kultúra szolgálat, amely emberképet közvetít. A színház kérdez, irányt mutat, néha figyelmeztet. Ehhez azonban stabil háttér kell. A béremelés lehetőséget ad arra, hogy a kollégákat ne csak szóban becsüljük meg, hanem a mindennapok realitásában is. Ez fontos üzenet mind a művészeknek, mind a közönségnek.”

A Győri Nemzeti Színház igazgatója, Bakos-Kiss Gábor szerint a döntés a minőségi munka feltételeit erősíti: „A színház hosszú távú építkezés. Nem lehet egyik napról a másikra értéket létrehozni. A béremelés segít abban, hogy megtartsuk a jó szakembereket, hogy tervezni tudjunk, és hogy a közös munka nyugodt, kiszámítható keretek között folyjon. Ez végső soron a közönség érdeke is.”

Lipics Zsolt, a Pécsi Nemzeti Színház igazgatója szerint a döntés a szakma megbecsültségéről szól: „ A színházi munka sokszor láthatatlan részekből áll össze. Nemcsak az előadás estéjén, hanem a próbatermekben, a műhelyekben, az irodákban is komoly felelősség és elkötelezettség van jelen. A béremelés azt üzeni, hogy ez a munka számít, és hogy az ágazat működtetése mögött valódi felelősségvállalás áll. Ez erősíti a szakmán belüli biztonságérzetet.”

A Kormány lépése így nemcsak egy ágazati intézkedés, hanem értékállítás is. Azt fejezi ki, hogy a nemzeti kultúra megőrzése és továbbadása nem magánügy, hanem közös felelősség. A rend, a hagyomány és a közösség tisztelete olyan alapok, amelyekre a színház világa is épül – és amelyek nélkül nehéz lenne eligazodni a gyorsan változó világban.

A 15 százalékos béremelés nem ígér csodát, nem old meg minden problémát. De irányt mutat. Azt jelzi, hogy a kultúrában dolgozók sincsenek magukra hagyva, és hogy a nemzeti közösség számol velük. A színház pedig – ahogyan eddig is – továbbra is az a tér maradhat, ahol a múlt tapasztalata és a jelen kérdései találkoznak, és ahol a közös gondolkodásnak van tere, ideje és becsülete.

Az írás szerzője Szitás Anett