Világkupa az Alpok sziklái között

A hagyományosan vendégszeretô Ausztriában számos sícentrum igyekszik a lehető legtöbbet nyújtani a világ minden tájáról idelátogatóknak. Amit azonban Salzburg tartomány biztosít, az már-már a felülmúlhatatlan jelzôvel minôsíthetô. Altenmarkt és Flachau régiója egy márciusi szezonzáró világkupafutammal tette felejthetetlen élménnyé részvételünket.

Szomszédaink turizmusáról csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, a világ síhatalmaként jegyzik a sógorok ebbéli szolgáltatását. A pályákat természetesen – tradicionálisan és egyöntetűen – jól karbantartják. Miként az agráriusok a földet, úgy művelik az üzemeltetôk nap mint nap a havas lejtôket, szükség szerint a hóágyúkat is bevetve.
Az alpesi világkupaversenyek rendezvényeinek óriási közönsége természetesen a sízés híveinek táborából verbuválódik. A járni – még és már – alig tudók is léccel a lábukon teljes természetességgel veszik itt birtokukba a különbözô nehézségfokozatú pályákat. Érthetô, hogy a csodálatos sport sztárjainak versenye korosztálytól függetlenül vonzza az érdeklôdôket. Különösen igaz ez Ausztriára, ahol kötelezô az iskolákban a síoktatás, elvégre nemzeti sport a síelés.
A Salzburg tartományban megrendezett szezonzáró világkupa hangulata fesztiváli volt. Az egész napos kísérôprogramok több színpadon, folyamatosan zajlottak: a brazil táncosnôk, népszerű együttesek élô fellépései, a jelmezbe öltözött vidám csoportok egymást váltva gondoskodtak a közönség szórakoztatásáról. A több tízezres publikumot a derű, a jókedv kovácsolta egybe a tavaszi szélben.
A csaknem egyhetes alpesi világverseny ezúttal két helyszínen (Altenmarkt-Zauchensee és Flachau) kínált izgalmakat. Az egyes futamok elôtt már közel egy órával megteltek a lelátók, a rajt pillanatától követhettük a száguldó versenyzôket a nagyméretű videofalon. A kivetítôtábla a beépített mérési pontokon rögzített részeredményeket is mutatta, s ilyenkor harsány közönségtetszés kísérte a pár tized- vagy századmásodpercnyi idôkülönbséggel érkezô sztárokat. (A mintegy félmilliós magyar sízôk táborából sosem került fel senki az elsô ötvenes listára – sajnos.)
Hasonlít a légkör a Forma–1-es világversenyekéhez. A több mint húsz országot képviselô élmezôny kiválóságainak saját úgynevezett fun clubjaik vannak, melyeknek egyik-másik fiatal tagja a hihetetlen változatosságban megfestett nemzeti zászlók színeit viseli, hatalmas molinókkal és jelentôs hangerôvel buzdítva kedvenceiket. A közönség dübörgô biztatása, a gázdudák szirénázó hangja, a szpíker izgalomtól fűtött, harsogó kommentárja, a dobok pergése betölti az egész völgyet. A fenyvesek énekesmadarainak tavaszköszöntô szelíd koncertjét csak a távolabbi hegyi sétautak kirándulói hallhatják.