Páratlan a világon a Bölcsôdei Múzeum

A fővárosi Józsefváros szívében, egysaroknyira az Üllôi út forgatagától, mégis eldugott helyen áll egy hosszú, méltóságteljes épület, amelyben nemrég nyílt meg a Bölcsődei Múzeum.

Nagytemplom utca 3-as számú épületét, a timpanonos, nemes arányú, egyemeletes házat Ybl Miklós tervezte. Bölcsôdének készült, s eredeti funkciójában immár 125 éve, a mai napig üzemel. Ebben a nagy múltú épületben nyílt meg a közelmúltban a világon egyedülálló Bölcsôdei Múzeum. A műemlék bölcsôdét hétévi munkával, 150 millió forintért újíttatta fel a kerületi önkormányzat. Nyolcvan kisgyermeket gondoznak benne, korszerű körülmények között.
A gyűjtemény létrehozása egyúttal tisztelgés is az idén 150 éves történetét ünneplô magyar bölcsôdék elôtt. A lépcsôházban emléktábla hirdeti: Ferenc József és Erzsébet királyné védnöksége alatt emelte a „Budapesti Elsô Bölcsôde Egylet ezen új intézetet a szegény munkásnôk gyermekei számára 1876-ban”.
– Ezzel a múzeummal a szakmának és saját magunknak is adósai voltunk – összegzi a hároméves, országos gyűjtômunka végeredményét a múzeum létrehozásán fáradhatatlanul dolgozó Scheer Ferencné, a VIII. kerületi egyesített bölcsôdék vezetôje, aki egyúttal a működést biztosító alapítvány kuratóriumának elnöke is. Szívügye volt ez az elôdöknek emléket állító intézmény, hiszen pályakezdô kora óta, immár harminc éve dolgozik a csecsemô- és kisgyermekgondozás területén. Ma a bölcsôdei hálózatban közel ötezer fônyi szakalkalmazottat tartanak nyilván.
Az óvodáskorú gyerekek gondozására akkoriban Pesten már tizenegy óvoda működött. Az elsô magyar bölcsôdét 1852-ben a fôvárosi Kalap utcában nyitották, kezdeményezôje az óvodaalapító Brunszvik Teréz unokahúga, Forrayné Brunszvik Júlia. Ô lett az elsô elnöknôje a Pesti Elsô Bölcsôde Egyletnek, amelyet fôrangú hölgyek pártfogásukkal és adományaikkal segítettek. A bölcsôde alapszabálya egészségügyi és pedagógiai szempontból egyaránt korszerű, számos, ma is idôszerű gondolatot tartalmaz. Egyébként maga a szó a nyelvújítás terméke, elôször 1857-ben használták.
Az igények növekedésével nyílt meg a Nagytemplom utcai bölcsôde, amelynek boltozatos alagsorában található ma a múzeum. Meglepô tény, hogy a kisdedeket éppen itt, az alagsorban tartották baldachinos, kovácsolt vas bölcsôkben, nagyméretű fajárókákban. Az emeletet a gyerekeket gondozó Szent Vince-rend apácáinak lakhelye, kápolnája foglalta el. A magyarázat erre az, hogy az alagsorban volt – vízvezeték híján – a legközelebb a kút, amely a kicsik ellátásához szükséges vizet biztosította.
A tablókon elhelyezett több mint százéves fotográfiák, korabeli metszetek végigkalauzolják a látogatókat a bölcsôdei mozgalom 150 éves történetén. „A bölcsôde jótékonysági intézet, azok gyermekeit veszi napközben ápolásra, akik kénytelenek házon kívül keresni kenyerüket” – magyarázza egy újságcikk. Egy másik idézet a humánus szellemiséget bizonyítja: „A gyermekek ezen bölcsôdékben úgy ápoltatnak, oly gonddal, oly gyöngédséggel, mintha a legféltékenyebb anya vigyázata alatt lennének.” A gyermekek szülei a munkásosztályhoz tartoznak.” Egy 1900-as kimutatás az anyák foglalkozásáról vall: 162 napszámosnô, 7 kofa, 2 iparos, 27 gyári munkásnô, 4 mosónô, 18 takarítónô, 2 házmesterné, 20 varrónô gyermekét vigyázták.
A legizgalmasabbak persze azok a tárgyak, amelyeket a tárlókban, illetve rekonstruált bölcsôdei környezetben állítottak ki. Vitrin mögött látható például régi tejesüveg, lázmérô, sztetoszkóp, tápszeres és hintôporos dobozok, szopóüveg, pléhtányér és -kanál, guminadrág. Könyvecske is van itt 1918-ból, amely fiatal anyáknak ad tanácsot ápolásról, táplálásról. Évente kétszer adtak ki, s az asszonyok ingyen kapták. Látható továbbá az államosítás utáni működési engedély Ratkó Anna aláírásával, és Pikler Emmi generációkat elkísérô, népszerű gyermeknevelési könyvei, amelyek már a második világháború utáni, újjászületett bölcsôdei élet tanúi.
Az ötvenes évek játszósarka egy darab kortörténet: a bilizôpad, a hintaló, a fajátékok – kirakók, építôkockák, talicska –, mackók, rózsaszín és kék babatakarók, kiságyak ismerôs darabok. A hetvenes évek már divatosnak számító babaöltözékei – ingek, réklik, suszterkötények –, a gumijátékok, NDK-s porcelán gyermekétkészlet mellett a ma bölcsôdéjét jelzô miliôben a néger baba mint a pedagógiai nevelés eszköze is szerepel. Áll itt egy 1890-bôl származó, fakerekes babakocsi, s a gépi mosás elôtti idôszakra emlékeztet egy pelenkakiszedô szűrôalkalmatosság.
A bölcsôdetörténet fontos állomása voltak a nyolcvanas évek, amikor több mint hatvanezer férôhelyen biztosították a kisgyermekek napközbeni ellátását. A rendszerváltás éveiben radikálisan csökkentek a bölcsôdei helyek, az intézmények hatvan százalékát bezárták demográfiai és gazdasági okok miatt. A kilencvenes évek második felében mintegy huszonhatezer bölcsôdés ellátásáról gondoskodtak. Ma is jóval több férôhelyre lenne igény, ám a lehetôségek ennek határt szabnak. A magyar bölcsôdemozgalom idei, jubileumi évében a szakma országszerte konferenciákat tart: a múlt méltatása mellett gondjaikról és a jövôrôl is tanácskoznak.