Nyári málnaszedés és címkeragasztás a diplomáért

Sorban állnak a diákok nyári munkáért az egri iskolaszövetkezeteknél. Feketén egyre kevesebben mernek elszegődni. Akadnak főiskolások, akik az egész tanévet végigdolgozták. Az éjszakai műszakok béréből sok mindenre telt.

Volt olyan nyár, hogy csilingelő fagyisko csival járta az utcákat. Később azonban rájött, jövedelmezőbb elfoglaltság után kell néznie, hiszen nemcsak magát kell eltartania, de az édesapja is támogatásra szorul – meséli Süveges Ferenc, az egri Mind-Diák Iskolaszövetkezet koordinátora.
A főiskolás fiatalember végigjárta a diákmunkások „szamárlétráját”. Először éjszakai műszakot vállalt a nyomdában, s hajnalig hajtogatta a szórólapokat. Az órabér elég siralmas volt, ráadásul az állandó fáradtságtól nem tudott tanulni, s egy egész jegyet romlott az átlaga. Szerencséjére ráakadt egy nagyáruház hirdetésére, így beállt pénztárosi kisegítőnek. Szorgalmasan kapkodta a szalagról az árukat, s néha tizenkét órát is dolgozott naponta.
A gazdaságismeret–számítástechnika szakos hallgató hamarosan „beküzdötte” magát a céghez. Nemcsak hogy főállásban alkalmazták az áruház marketingcsapatában, hanem elnyerte az iskolaszövetkezet szervezésére kiírt pályázatot is. Arról nem számol be a fiatalember, hogy hány átvirrasztott éjszakájába került mindez. Azt azonban elárulja, hogy háromszorosát kereste annak, mint amit csökkent munkaképességű édesapja napi nyolcórai munka után hazavitt. A kunsági fiú nem esett kétségbe akkor sem, amikor kiderült: az apja munkahelye csődbe ment, ezért hónapokig az ő segítségére szorult a család.
– A szüleim nem tudnak támogatni, legfeljebb ennivalót hozhatok otthonról – meséli Simkó Anita is, aki művelődésszervezés szakos hallgató Egerben. A borsodi lány korábban egy éjszakai szórakozóhelyen pultosként kereste meg a taníttatása költségeit. Most délutánonként az egyik egri iskolaszövetkezetben, a Meló-Diákban dolgozik, hogy a kollégiumi díj mellett jusson egy-két könyvre, mozijegyre is. Ilyenkor, vizsgaidőszakban kénytelen kivenni egy-egy szabadnapot, hogy felkészülhessen a kollokviumokra, szigorlatokra. Nyaranta sem utazik haza, hanem kivesz egy albérleti szobát Egerben, s egész nap az irodában szorgoskodik. Azt tervezi, ha megszerzi a diplomát, egy gyermek-szabadidőközpontban helyezkedik el. Ha azonban nem sikerül, akkor sem marad kenyér nélkül: legfeljebb megtartja az iskolaszövetkezeti állását.
– Azok a diákok a legszorgalmasabbak, akik számára létszükséglet a nyári pénzkereset. Akiket csak azért küldtek a jómódú szüleik, hogy „pedagógiai szándékkal” megismertessék őket a kétkezi munkával, azok sokkal lezserebbül végzik a feladatukat – mondja Süveges Ferenc. A vakációs hónapokban nyolc-kilencszáz jelentkező nevét is lajstromba veszi a Mind-Diák Iskolaszövetkezetnél, egyszerre azonban csak harminc-negyven számára tud elfoglaltságot kínálni. Főleg azoknak jut munka, akik egész évben szorgoskodtak, hiszen ők már bizonyították megbízhatóságukat. A többiek várakozni kényszerülnek. A „kiválasztottak” segédkezhetnek a nagyáruházban vagy az üdítőitalokat forgalmazó cégnél. Az igazán szerencsések pedig – főleg ha egy-két középfokú nyelvvizsgájuk is van – a járőröző rendőrök mellé szegődhetnek, hogy eligazítsák az Eger utcáin sétáló külföldi turistákat.
Manapság csak elvétve akadnak olyan üzemek, ahol a nyári szünetben diákokat vesznek fel. Elmúlt már az idő, amikor a gyárak „jótékonyságból” alkalmazták a vakációzókat, s olyan tennivalókat eszeltek ki számukra, amikre valójában semmi szükség nem volt. A napozgató, söprögető, parizerért loholó középiskolások mára eltűntek a gyárudvarokról. A cégek legfeljebb a szabadságolások alatt alkalmazzák az ifjakat, nagy türelmet igénylő betanított munkára vagy irodistának.
Málnát szednek, boroscímkét ragasztgatnak, élelmiszerboltban vevőket kóstoltatnak, kábelköteget gyártanak – sorolják az egri Meló-Diák Iskolaszövetkezetben, mi mindent csinálnak nyaranta a tizenhat évnél idősebb fiatalok. A vakáció idején naponta száz diákot foglalkoztat a hevesi megyeszékhely irodája, de már vagy háromszázan szerepelnek a várólistán – mondja Prokaj Mónika témavezető. Aki munkát szeretne vállalni, annak adó- és tb-kártyával, valamint bankszámlaszámmal kell rendelkeznie, az első béréből pedig levonják az ezerforintos tagsági díjat is. Ez a befektetés azonban megéri, hiszen az iskolaszövetkezet garantálja, hogy minden hónap tizedikén átutalja a diákok fizetését.

A törvény előírásai szerint óránként legalább 288 forintot keresnek a fiatalok, de gyakran a 330 forintot is meghaladja az órabérük. Aki feketén vállal munkát, az talán többet vihet haza, de könnyen rá is fizethet a jóhiszeműségére.
– Akinek esze van, nem dolgozik illegálisan – értenek egyet az iskolaszövetkezetek munkatársai. Ma már kockázatos dolog leruccanni például a Balatonra a nagy pénzkereset reményében. Nem egy diákkal előfordult, hogy hetekig gürcölt délelőtt tíztől késő éjszakáig, ám végül nem kapta meg a beígért pénzt. A vállalkozók gyakran kihasználják a fiatalokat: parancsolgatnak nekik, s általában semmilyen szerződést nem kötnek az alkalmi kisegítőkkel. Így aztán a tizen-huszonévesek nem is tudnak kihez fordulni, ha kisemmizik őket. A kiszolgáltatottság helyett érdemesebb a szervezett munkát választani, hiszen senki sem vágyik arra, hogy ingyen robotolja végig a vakációt.