A német uniópártok kancellárjelöltje szerint még akár két évtizedet is igénybe vehet, amíg a keleti tartományok lakossága a nyugatiakéval azonos életszínvonalat és -körülményeket mondhat a magáénak.
A Der Tagesspiegel hétfői számában megjelent interjúban Edmund Stoiber leszögezte: a volt NDK térsége maximális figyelmet és különleges támogatást követel a politikától. Ezért került sor a belnémet szolidaritási egyezmény meghosszabbítására 2020-ig.
A bajor uniópárt (CSU) elnöke dicsérően szólt a keleti országrész lakosairól, akik „véghezvitték azt, aminek nyugati honfitársaik még előtte állnak: nagyfokú rugalmasságról, a változtatásokra való készségről tettek tanúbizonyságot. Keleten ma minden második ember más szakmában dolgozik, mint amelyet egykor kitanult, illetve amelyben az NDK idején dolgozott. Ebből a szempontból a nyugat tanulhat a kelettől”.
A keletnémetek régi sérelme, a kelet és nyugat közötti eltérő bérszínvonal kapcsán Stoiber kijelentette: kormányra kerülése esetén a konzervatív tömb (CDU/CSU) 2007-ig azonos szintre akarja hozni az állami (szövetségi) alkalmazottak fizetését. (Ma a keleti közalkalmazottak és tisztviselők a nyugati kollégák illetményének 86,5 százalékát kapják, munkaidejük valamivel hosszabb, fizetett szabadságuk viszont kevesebb azokénál.) A magánszférában dolgozókat viszont nem kecsegtette ilyen béremeléssel a kancellárjelölt.
„Tiszta vizet kell önteni a pohárba: a bérekért meg kell dolgozni, azok a termelékenységtől függenek. Ezért elkerülhetetlen a növekedés erőinek ösztönzése. Németország csak akkor válhat újra az európai növekedés motorjává, ha sikerül beindítanunk a fellendülést a keleti tartományokban” – jelentette ki Stoiber.
Alátámasztja szavait a Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfői elemzése. Ennek lényege: jóllehet a keleti gazdaságban dolgozók száz százalékos teljesítményt nyújtva dolgoznak, termelékenységük mégis csupán 70 százalékát éri el a nyugati kollégákénak. Ennek egyik oka, hogy a nagy értékű árukat előállító feldolgozó ipar kisebb súllyal (15,2 százalék) bír a keleti gazdaságon belül, mint nyugaton (22,2). A másik ok: a vállalatok eltérő nagysága. A keleti cégek többnyire kisebbek, és főként a helyi piacra termelnek. Ennélfogva kisebb mértékben járulnak hozzá az értéktermeléshez, mint a tőkeigényes nagyvállalatok.
A harmadik tényező: a keletnémet üzemek gyakran egy-egy nyugati társaság termelőegységei csupán. Mivel az értéktermelő láncolat fontos szemei a nyugati régióban vannak, a menedzsment, marketing, kutatás és fejlesztés költségei – amelyek beleszámítanak a bruttóérték előállításába – nem jelennek meg a keletnémet statisztikában.
Tavasz lesz március első napján















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!