Edmund Stoiber a keletieket dicséri

MTI
2002. 07. 15. 11:51
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A német uniópártok kancellárjelöltje szerint még akár két évtizedet is igénybe vehet, amíg a keleti tartományok lakossága a nyugatiakéval azonos életszínvonalat és -körülményeket mondhat a magáénak.

A Der Tagesspiegel hétfői számában megjelent interjúban Edmund Stoiber leszögezte: a volt NDK térsége maximális figyelmet és különleges támogatást követel a politikától. Ezért került sor a belnémet szolidaritási egyezmény meghosszabbítására 2020-ig.

A bajor uniópárt (CSU) elnöke dicsérően szólt a keleti országrész lakosairól, akik „véghezvitték azt, aminek nyugati honfitársaik még előtte állnak: nagyfokú rugalmasságról, a változtatásokra való készségről tettek tanúbizonyságot. Keleten ma minden második ember más szakmában dolgozik, mint amelyet egykor kitanult, illetve amelyben az NDK idején dolgozott. Ebből a szempontból a nyugat tanulhat a kelettől”.

A keletnémetek régi sérelme, a kelet és nyugat közötti eltérő bérszínvonal kapcsán Stoiber kijelentette: kormányra kerülése esetén a konzervatív tömb (CDU/CSU) 2007-ig azonos szintre akarja hozni az állami (szövetségi) alkalmazottak fizetését. (Ma a keleti közalkalmazottak és tisztviselők a nyugati kollégák illetményének 86,5 százalékát kapják, munkaidejük valamivel hosszabb, fizetett szabadságuk viszont kevesebb azokénál.) A magánszférában dolgozókat viszont nem kecsegtette ilyen béremeléssel a kancellárjelölt.

„Tiszta vizet kell önteni a pohárba: a bérekért meg kell dolgozni, azok a termelékenységtől függenek. Ezért elkerülhetetlen a növekedés erőinek ösztönzése. Németország csak akkor válhat újra az európai növekedés motorjává, ha sikerül beindítanunk a fellendülést a keleti tartományokban” – jelentette ki Stoiber.

Alátámasztja szavait a Frankfurter Allgemeine Zeitung hétfői elemzése. Ennek lényege: jóllehet a keleti gazdaságban dolgozók száz százalékos teljesítményt nyújtva dolgoznak, termelékenységük mégis csupán 70 százalékát éri el a nyugati kollégákénak. Ennek egyik oka, hogy a nagy értékű árukat előállító feldolgozó ipar kisebb súllyal (15,2 százalék) bír a keleti gazdaságon belül, mint nyugaton (22,2). A másik ok: a vállalatok eltérő nagysága. A keleti cégek többnyire kisebbek, és főként a helyi piacra termelnek. Ennélfogva kisebb mértékben járulnak hozzá az értéktermeléshez, mint a tőkeigényes nagyvállalatok.

A harmadik tényező: a keletnémet üzemek gyakran egy-egy nyugati társaság termelőegységei csupán. Mivel az értéktermelő láncolat fontos szemei a nyugati régióban vannak, a menedzsment, marketing, kutatás és fejlesztés költségei – amelyek beleszámítanak a bruttóérték előállításába – nem jelennek meg a keletnémet statisztikában.

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.