Nézeteltérés Európa és az USA között

A szeptember tizenegyedikét követő látványos közeledés óta Európa és az USA közötti legkomolyabb nézeteltérésre került sor e hét elején. Július elsején felállt a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság (ICC), aminek alapító okiratát Clinton elnöksége alatt az USA is aláírta.

Ugyan Amerika nem ratifikálta a szerződést, de mivel azt a szerződésben meghatározott elegendő számú ország megtette ezt, így az USA mint aláíró fél is annak hatálya alá tartozik. Ez annyit tesz, hogy amennyiben mostantól amerikai személyek háborús, illetve emberiség elleni bűncselekményt követnek el, felettük a nemzetközi bíróság fog ítélkezni, ha az USA nem tud vagy nem akar ügyükben eljárni. Bush elnök kijelentette, hogy nem fogja engedni azt, hogy amerikaiak felett ez a nemzetközi bíróság ítéljen.

Azzal fenyegetett, hogy az USA mint az ENSZ Biztonsági Tanács tagja meg fogja vétózni a Boszniában tartózkodó ENSZ csapatok mandátumának esedékes meghosszabbítását, hacsak az amerikai békefenntartókat nem vonják ki a bíróság hatásköre alól.
Néhány európai állam vezetői szerint ez a lépés egy újabb példáját adja az USA egyoldalú politikájának. S valóban is igazuk van abban, hogy Amerika egyoldalúan próbál kihátrálni egy rá is érvényes nemzetközi egyezményből. Clinton megtehette volna, hogy nem írja alá a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság létrehozásáról szóló szerződést és akkor ma az USA területén kívül állomásozó amerikai katonák nem tartoznának annak hatásköre alá. Clinton azonban az USA nevében csatlakozott a szerződéshez. Az ezzel a döntéssel egyet nem értő utódja azonban figyelmen kívül kívánja hagyni az országa által vállalt kötelezettséget. Ráadásul e cél érdekében még attól sem riadt vissza, hogy biztonsági tanácsi vétóval zsaroljon. Bush lépése önkényes és nagyon rossz precedenst teremthet.

Az amerikai kormánynak viszont igaza van abban, hogy az amerikai katonáknak a Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság hatásköre alá helyezése beláthatatlan következményekkel járna. Jelenleg az USA-nak van legtöbb katonája az ország határain kívül: több mint 200.000 amerikai katona szolgál külföldön. Az pedig, hogy pontosan mi számít háborús vagy emberiség elleni bűntettnek, nincs pontosan definiálva – részben azért, mert nem is lehetne rá pontos meghatározást adni. Ez a helyzet viszont komoly szubjektivitást visz a bíróság működésébe. Az USA legfőbb félelme a Nemzetközi Büntetőjogi Bírósággal szemben az, hogy amerikai katonák és nemzetközi szolgálatot teljesítő tisztviselők könnyen politikailag motivált eljárások áldozatai lehetnek.
Még az egyébként az USA szövetségesének számító európai országokban is többször előfordultak ugyanis ilyen kezdeményezések. Több baloldali és szélsőbaloldali szervezet például megpróbálta Henry Kissinger-t, Nixon biztonságpolitikai tanácsadóját, majd később amerikai külügyminisztert, háborús bűnösként kezelni és ebben egy francia bíróságtól implicit támogatást is kaptak.

Érdekes módon ezen aktivistáknak még nem jutott eszébe, hogy háborús bűnösnek nevezze vagy emberiség elleni vádakkal illesse az észak-koreai diktátort. Még jobb példa a közismerten baloldali elkötelezettségű Garzon vizsgálóbíró, aki akkor kérte hivatalosan Pinochet tábornok kiadatását Nagy-Britanniától, amikor Fidel Castro kubai diktátor éppen Madridban tartózkodott. Számos ország nyilvánvalóan kettős mércét alkalmaz a jobboldali és baloldali diktátorokkal szemben. Míg ugyanazért a bűnért az egyiket bíróság elé kívánják állítani, addig a másik tettei felett szemet hunynak. A baloldali külpolitikával aligha vádolható Egyesült Államok elnöke attól tart, hogy országa sok-sok ellensége közül egyik-másik politikai céljaira fogja a bíróságot felhasználni.

A Nemzetközi Büntetőjogi Bíróság körüli vita tehát közel sem egyértelmű. Az egyik oldalról az USA nyilvánvalóan megengedhetetlen zsarolásra ragadtatta magát az ügyben. A másik oldalról viszont a bíróság a jelenlegi formájában túlságosan könnyen válhat az aktivista nemzetközi baloldal eszközévé.