Hóviharban mészárolták le egymást, most fény derült a részletekre

A towtoni csata 1461 tavaszán döntötte el a rózsák háborúja egyik kulcskérdését, sikerül-e legitimálni IV. Eduárd trónigényét. A yorki és lancasteri erők hóviharban csaptak össze Yorkshire területén. A XX. század végén feltárt tömegsír, valamint az elmúlt évek izotópos és igazságügyi antropológiai vizsgálatai új fénybe helyezik az ütközet társadalmi hátterét és brutalitását.

Hóviharban kezdődött a brutális ütközet York és Lancester hadai között Fotó: Studio 88

Igazságügyi antropológia és traumarekonstrukció

A koponyákon rendkívül sok sérülést azonosítottak. Egyesek több, egymást keresztező fejsérülést szenvedtek. Több esetben a sérülések arra utalnak, hogy az áldozatok már a földön feküdtek vagy térdeltek, amikor újabb csapások érték őket.

Egykorú csatajelenet a rózsák háborújának idejéből származó középkori miniatúrán   Fotó: Wikimedia Commons

A sérülések irányának elemzése azt jelzi, hogy sok ütés felülről érkezett. Ez kivégzésszerű öldöklés lehetőségét veti fel az ütközet utolsó szakaszában. A csontozaton korábbi, gyógyult sérülések nyomai is láthatók. Több harcos tapasztalt katona lehetett. A vizsgáltak többsége 20–40 év közötti férfi volt.

Mit ír át a towtoni csata új értelmezése?

A hagyományos elbeszélés a towtoni csatát monumentális, de strukturált középkori ütközetként mutatta be. 

Az igazságügyi antropológiai és izotópos eredmények azonban azt sugallják, hogy a harc jelentős része kontrollvesztett közelharcba torkollt.

A tömegsír tanúsága szerint a csata vége tömeges kivégzéssé vált. A modern természettudományos módszerek nemcsak a részleteket pontosítják, a középkori hadviselés brutalitásáról alkotott képet is árnyalják.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.