Egri csillagok-avagy a nemesítők sztárfajtái

A nemesítést a totózáshoz hasonlította az egyik szakember, hiszen nemcsak a tudás, hanem a szerencse is közrejátszik egy-egy újdonság sikerében. Így volt ez az Aletta esetében is, jóllehet a fajta egy időre elveszett.

Aletta 1957-ben született Egerben. „Leánykori neve”: Egri csillagok 18-as volt. Szülei az Ottonel muskotály és az Eger 2-es. Az Ottonel muskotály jól ismert, régi fajta. Az Eger 2-es pedig, mint szülő, a Zalagyöngye, a Bianca és a Nero fajtáknak is jó tulajdonságokat örökített át. Az Egri csillagok sorozatot Csizmazia Darab József állította elő. Ezt, a sorozatra vonatkozó nemesítői jelzést később „igazi” névre cserélték. A Zalagyöngye például eredetileg Egri csillagok 24-es volt, a Bianca pedig Egri csillagok 40-es.
Azért érdemes ezeket az összefüggéseket feltárni, mert ezáltal láthatjuk, hogy az Egri csillagok 18-as, vagyis „igazi” nevén az Aletta, igen jó családból származik. „Testvéreit” – Zalagyöngye, Bianca, Nero – már bejegyezték az Európai Unió nagy szőlőkönyvébe. A németek pedig mindegyiket előszeretettel ültetik az előkertekbe és az utcákra. Hiszen ezeket a peronoszpórának, lisztharmatnak, szürkerothadásnak jelentősen ellenálló új, magyar fajtákat három-négy permetezéssel épen és egészségesen meg lehet őrizni a szüretig, míg a hagyományos fajták tíz-tizenkét permetezést igényelnek. A bio-jellegű borok, mustok, szőlőlevek, csemegeszőlők iránt egyébként is fokozott a kereslet Nyugat-Európában, sőt a garantáltan bio termékekért felárat fizetnek.
Alettát testvérével, a Zalangyöngyével együtt „vetették be” Zala megyében. A Zalagyöngyét államilag elismerték mint kettős hasznosítású szőlőt, és óriási sikereket ért el. Svájctól kezdve egészen Japánig, Kanadáig is eljutott. Ezzel szemben a szegény sorsú Alettát nem tartották akkortájt köztermesztésre alkalmasnak. Népi kifejezéssel élve: „elmeszelték”, a fajta egy időre eltűnt a köztudatból. A sors azonban Szmutka György Csengődön dolgozó szőlősgazda révén igazságot szolgáltatott a fajtának.
Szmutka gazda Zala megyéből nagy menynyiségű Zalagyöngye szaporítóanyagot hozott az új ültetvényéhez, ám ebbe „véletlenül” belekeveredett az Aletta is. Az új szőlőben a termőre fordulás után Szmutka György arra lett figyelmes, hogy az egyik tőke nem olyan, mint a másik. A fürt is eltért a Zalagyöngyétől, ráadásul finom muskotályos íze volt, tehát csemegézni is lehet, de pompás bor is készíthető belőle. A hektáronkénti 150-200 mázsás termés esetén is képes a 18-20-as cukorfokra. A nyolcvanas évek hihetetlenül kemény teleit is állta ez az ismeretlen fajta, ráadásul olyan ellenállónak bizonyult, hogy négy permetezéssel meg lehetett védeni évente. Az egyes függöny tőkeforma kiválóan bevált a csengődi homokon. A 2001–2002-es télforduló mínusz 22-25 fokos dermesztő hidegét károsodás nélkül vészelte át az ültetvény. Egy-egy hektáron idén kétszáz mázsa termett átlagosan. Szeptember elején a bogyók már elérték a húsz százalékos cukortartalmat.
Az elmúlt húsz év alatt Szmutka Györgynek annyira megtetszett az Aletta, hogy ma már szinte kizárólag ezzel foglalkozik. Ültetvényének messze földön híre terjedt. Így látogatta meg Hajdu Edit kecskeméti szőlőnemesítő, aki azonosította, hogy az ismeretlen fajta, amit a helyiek egyszerűen „Szmutka szőlőnek” neveztek, nem más, mint az Egri csillagok 18-as, vagyis az Aletta. Hajdu Edit elvitte a jó hírt Csizmazia Darab Józsefnek, hogy megvan az eltűnt „kislány”. A 85 éves idős mester a napokban Csengődre utazott, hogy meglátogassa elveszettnek hitt gyermekét. A tények alapján biztos abban, hogy az Aletta páratlan tehetségét most már hivatalosan is elismerik, és valamennyiünk kertjében ott lehet majd ez a kiváló rezisztens szőlő.