Orbán Viktor beszéde a XVI kerületben

Amikor idejöttem és amikor beléptem a régi kerítések helyén álló kapun, akkor rájöttem arra, hogy a mögöttünk hagyott 12 év, az áprilisi választások ide-oda, azért nem telt el feleslegesen, én emlékszem, hogy valamikor a 80-as években, elején, 83-ban talán mint a Budapest bajnokság igazolt futballistája megfordultam én ezen a telepen, ez akkor még orosz laktanya volt, ahol az orosz katonatisztekből álló futballcsapattal kellett összemérni az erőinket, és a végeredmény már akkor előrevetítette azt ami 90-ben megtörtént, vagyis ki kellett innen vonulniuk.

Jó napot kívánok tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor idejöttem és amikor beléptem a régi kerítések helyén álló kapun, akkor rájöttem arra, hogy a mögöttünk hagyott 12 év, az áprilisi választások ide-oda, azért nem telt el feleslegesen, én emlékszem, hogy valamikor a 80-as években, elején, 83-ban talán mint a Budapest bajnokság igazolt futballistája megfordultam én ezen a telepen, ez akkor még orosz laktanya volt, ahol az orosz katonatisztekből álló futballcsapattal kellett összemérni az erőinket, és a végeredmény már akkor előrevetítette azt ami 90-ben megtörtént, vagyis ki kellett innen vonulniuk.


Nos, hát, tisztelt hölgyeim és uraim, tisztel Polgármester-jelölt urak, tisztelt jelölt urak! Ezen a mai lakossági fórumon sok kérdéssel kellene foglalkoznunk, én ezek közül kiválogattam azokat és gondolatindítóként, ha megengedik, ezekről beszélnék röviden. A legfontosabb kérdés mindannyiunk számára nyilvánvalóan az, hogy mi szükséges egy önkormányzati választások megnyeréséhez. Első helyen tisztelt hölgyeim és uraim, a jókedv. Ez a legfontosabb. Rossz kedvűen, gyomorfájós módjára nem lehet választási hadjáratot sikeresen végigdolgozni. S tudják, az április után nem volt nagyon sok oka a jókedvre, de ha nagy a szükség, közel a segítség, nem régen, el nem ítélhető módon kinyitottam egy Népszabadság c. újságot (nevetés), s ebben az újságban azt olvastam, hogy ülést tartott a Magyar Szocialista Párt baloldali tagozata (nevetés), ez a baloldali tagozat foglalkozott a polgári körökkel is és kialakított egy közös véleményt. És most nagyjából idézni fogom, amit mondtak, azt írja a derék Népszabadság, hogy a polgári köröktől tartani kell, mert mint a baloldali tagozat megállapította, ezek felülről szervezett bolsevista képződmények. (nevetés, taps.)

S akkor már láttam, hogy a kampányhoz szükséges jókedv az már biztosítva is van. Először azt gondoltam, hogy ez a humor rovatból csúszott előre, de aztán némi erőt véve magamon belegondoltam magunkat az ő helyzetükbe, és az ő székükbe, s rájöttem, hogy ez egy rendkívül súlyos mondat. Kérem, ha az MSZP baloldali tagozata azt mondja az ellenfeléről, hogy az bolsevik, akkor ez nem jelenthet mást, hogy ők a mensevikek, tehát kisebbségben vannak, mi pedig többségben. (taps)

Nos, tehát hálás szívvel köszönjük, hogy az ellenfeleink a sikeres választási szereplés első előföltételéről, a jókedvről gondoskodtak. A jókedven kívül tisztelt hölgyeim és uraim, szükségünk van önbecsülésre. Nem személyes önbecsülésről beszélek, mert azt mindenkinek magában kell fölépítenie, remélem itt olyan emberek ülnek, akiknek ez időről időre sikerül, én a közös önbecsülésünkről szeretnék beszélni, mert a közös önbecsülésünk nem fakadhat másból, mint a mögöttünk hagyott, közösen végzett négy év munkájának eredményeiből. Ez azért kellett elmondanom, mert az ellenfeleink láthatóan nagy kedvvel minősítik vissza, értékelik le, lefokozzák mindazt a munkát, amit az elmúlt négy évben nem a kormány, hanem Magyarország polgárai közösen elvégeztek. S mi azt akarjuk, hogy legyen minek nekivetni a hátunkat. Legyen közös önbecsülésünk, akkor vállalnunk kell a mögöttünk hagyott négy esztendőt. És azt szeretném Önöknek elmondani, hogy van is jó okunk arra, hogy vállaljuk, emlékezzenek rá, hogy a négy esztendő alatt tudtuk bizonyítani, lehet úgy irányítani az ország életét, hogy az váljon a kormánynak, s magának az államnak a legfontosabbá, ami a mi személyes életünkben is az, és a gyermek és a családok, emlékezzenek rá, hogy 98 után megerősítettük a családokat. Emlékezzenek rá, hogy 98 után azokat a fiatalokat, akik a második gyermek után a harmadikat, és harmadik után negyediket vállaltak, és dolgoztak, azokat csodabogárként tartották számon, és ha beszéltek róluk, akkor inkább meglepetés vagy talán a sajnálkozáshoz hangon, sem mint az elismerés szavaival tették. Nagyot fordult a világ azóta, s ebben bizony benne van a mögöttünk hagyott négy esztendő munkája. Gondoljanak arra, hogy az ellenzék négy éven keresztül végig rángatta a nadrágunk szárát emiatt, sőt időnként néhány európai miniszterrel is tengelyt kellett akasztani, de mégiscsak sikerült elérni négy év alatt azt, hogy Magyarországon hidakat, utakat, gátakat, magyar vállalkozók építettek, a magyarok fővállalkozók lehettek a saját hazájukban, és ezt lehet vállalni. (taps)

Vagy gondoljanak arra, hogy a munka becsületének helyreállításának ügyében is sok mindent tettünk, 1998-ban a minimálbér Magyarországon 19500 Ft, négy évvel később 50000 Ft, s az átlagbér Magyarországon 1998-ban 62.000 Ft volt, 2002 nyarára ez pedig 114.000 Ft-ra növekedett. Nincs példa a magyar gazdaságtörténetben arra, hogy négy esztendő alatt több mint 75%-kal növekedjen az átlagbér úgy, hogy közben a pénzromlás üteme, az infláció lefele menjen, nem is akárhogyan, mert a 98-as 18,5%-os szintről 6%-ra sikerült négy év kemény munkájával csökkenteni. Vagy gondoljanak arra, hogy az elmúlt négy évben kezdődött meg (taps) a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesítése, ezért van ma Erdélyben magyar egyetem, és ezért hordják 100 ezren a magyar igazolványt a zsebükben. Nos, tehát bátran vállalhatjuk ezt a négy esztendőt, és mondhatjuk sikeres, igaz, de közel sem hibátlan négy esztendőt dolgoztunk végig. Azt tanácsolták Önöknek, hogy ha lehet, akkor otthon a családban munkatársak között, barátok között bátran érveljenek, és vállalják ezt a négy esztendőt, sőt mi több, ha idegenek közé kerülnek, akkor is álljanak ki a közös négy esztendőnk mellett. Még akkor is, ha ma a 80-as évek szelét érzi néha az ember és ha a politikáról idegenek előtt beszél, előtte azért egy kicsit körül néz, hogy mégis hol vagyunk… (nevetés) A napokban eszembe is jutott egy nagyon régi történet, ami még a SZU-ban játszódik. Moszkvában a Vörös téren (fiataloknak mondom ez ma már egy nem létező állam), ezen mindig nevetni szoktak, tisztelt Hölgyeim és Uraim, de ha belegondolnak azok, akik ma 18 évesek azok 1990-ben 6 esztendősök voltak. Szomorú, de be kell látnunk, hogy megöregedtünk, és az utánunk jövők sok mindent nem értenek abból, ami nekünk természetes. No, hát ez az ember, akiről beszélek, sétál ott a Vörös téren, és megáll egy egymás mellett parkoló Zaporozsec (fiataloknak mondom: autókísérlet volt a régi időben), és egy Mercedes mellett. Odalép egy idegen, és megkérdezi tőle: Ön szerint melyik a jobb gépkocsi? Mire a sétáló ember azt mondja: hogy-hogy melyik? Természetesen a Zaporozsec. Mire a kérdező: ember, maga nem ismeri a gépkocsikat? A gépkocsikat ismerem, de magát nem! (nevetés) Dacára annak, hogy az embernek ma ilyen történeket jutnak az eszébe, mégis azt tanácsolom, Önöknek, hogy idegenek előtt is vállalják bátran ezt a négy esztendőt, és mondjuk el, hogy májusban mi egy gyarapodó, sikeres, bizakodó, és felemelt fejű ország ügyeit adtuk át, s bátran mondjuk el itt a választás utolsó hetében, hogy azt kívánjuk, Zugló, Mátyásföld, sőt Magyarország polgárának, hogy soha rosszabb négy esztendejük ne legyen, mint a 1998-2002. közötti négy év volt. Nos, ha az önbecsülés kérdésével számot vetettünk, most akkor szükséges van még egy dologra, amiről szót kell váltanunk, az pedig az önbizalom kérdése, mert önbizalom nélkül nem lehet sikeresen választási küzdelembe bocsátkozni. Lehet-e önbizalma meríteni egy olyan választás eredményéből, az áprilisire gondolok, ami igaz, csak egy paraszthajszállal, mégiscsak megtagadtatott tőlünk a kormányzás folytatásának lehetősége. Nos, persze a választások után az ember nem tud egy ilyen eredményből önbizalmat meríteni. De hogy múlik az idő, a keserűség, a szomorúság múlik, meg az ölbe ejtett kéz is lassan megmozdul, és kellő történelmi távlatból tekintünk az eredményre, akkor bizony lehet azt úgy olvasni, tisztelt Hölgyeim, és Uraim, hogy erőt merítsen belőle az ember. Gondoljanak arra, hogy nem először jöttek vissza. Amikor először jöttek vissza 1994-ben akkor 2/3-os többségük volt a Parlamentben, elvesztettük a miniszterelnököt, és a polgári nemzeti tábor romokban hevert, szabályosan szétdőlt. Ma azt tudjuk mondani, hogy nem hogy 2/3-juk nincs, hanem ha egy egyszerű törvény át akarnak vinni a házon, akkor a világ minden sarkából haza kell hozni az embereiket, (nevetés), ugye 10 mandátumos többségük van (nevetés). Érdeklődésüket köszönöm, én jó egészségnek örvendek, és a polgári nemzeti keresztény tábor soha nem volt olyan elszánt, kitartó, együttműködésre kész, mint amilyen éppen most az áprilisi választásokat követően. Másfelől kérem, gondoljanak arra, hogy 10 mandátum a különbség, ami azt jelenti, hogy ugye 6 helyen kellett volna nekünk győznünk, hogy ne ott legyen 10 többség, hanem itt egy mandátumi előny. És ha Önök megnézik az ország választói térképét, akkor azt látják, hogy abban a 6 választókerületben, ahol legközelebb végeztünk egymáshoz, de végül a szocialisták nyertek, ezen a hat helyen mindösszesen 1500 szavazat volt a különbség. Igaz hat helyre elosztva, de 1500 szavazaton múlott, hogy az ország a korábban megkezdett polgári-nemzeti irányban fejlődjék-e tovább, vagy ma még ismeretlen nehezen körvonalazható jövő felé irányítsa a lépéseit. Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, több tanúság van tehát az áprilisi választásoknak, amelyet a hátralévő egy hétben még érdemes kamatoztatnunk. Az első, hogy ne felejtsük el, hogy csak egy paraszthajszálon múlott, kétség kívül, nem jártunk tehát úgy, mint egyszeri képviselő-jelölt, mint aki elveszítvén a választásokat, hazamenve a feleségének kérdésére, hogy hány voksot kapott azt válaszolja, hogy hármat, mire az asszony csak annyit mond, hogy ember, akkor neked van valakid. Kétség kívül mi nem jártunk így, (nevetés) az igaz, hogy van valakink, de ez 2.300.000 kitartó valaki, aki készen áll arra reményeim szerint, hogy ismét sorompóba szálljon. Tisztelt hölgyeim, és uraim, a következő tanulság az összefogásról szól.

Kérem, ne felejtsék el, hogy előfordult az áprilisban, hogy magukat polgárinak, nemzeti érzelműnek és elkötelezettséginek mondó emberek és pártok megjelentek a színen, volt aki közülük magát Centrumba helyezte, lecsippentettek 3-3,5 %-ot a polgári, nemzeti keresztény tábor bizalmából, majd ezt a hónuk alá vágták, és átmasíroztak vele a baloldalra, a szocialistákhoz, és ha jól olvassák a mai újságokat, akkor láthatják, hogy a modern világban a 30 ezüstöt úgy hívják, hogy ÁPV Rt felügyelő bizottsági tagság.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, a tanúság tehát az, hogy be kell látnunk, egy a tábor, egy a zászló, akárkiről is van szó, senkiről ne tételezzünk fel rosszindulatot vagy szándékosságot. De aki ma ringbe száll, és a legesélyesebb polgármester-jelölttel vagy képviselő-jelölttel szemben a jobboldali választópolgárok bizalmát kéri, akarva-akaratlanul szándékoltan, vagy szándékolatlanul, de valójában az MSZP malmára hajtja a vizet. És ha a jelöltek közül valaki ezt nem képes belátni, akkor legalább mi, választópolgárok ne essünk bele még egyszer ugyanabba a csapdába. Nem érdemes elkövetni a hibáinkat, ha nem tanulunk belőle.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van még egy tanulság, és ez a kitartásra és állhatatosságra vonatkozik. Nézzék meg az ellenfeleinket, rendkívül jól szervezettek. Igaz, van 40 év előnyük, de hát megmaradtak a listáik, amelyek alapján tudnak egymásról, ismerik egymást, munkásőr, ki tudja milyen listák, ezeket láthatóan ügyesen összegyűjtötték, most ennek jogszerűségét ne vitassuk, és amikor közeledik a választás, ezeket a régi hálózatokat ismét működésbe hozzák. Tudnak egymásról, ismerik egymást, bátorítják, talán még támogatják is egymást, kitartanak egymás mellett, és ha a választás előtti napokban felkeresik egymást, sőt még a választás napján is vagy személyesen, vagy telefonon fölkeresik a másikat, hogy nehogy akár egyetlen szavazat is elvesszen.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nekünk is ezt kell tennünk! Ha mi nem leszünk képesek ugyanúgy ismerni egymást, tudni egymásról, nem állunk ki egymás mellett, nem vállalunk szolidaritást, nem bátorítjuk egymást, a választások előtt nem hívjuk fel egymás figyelmét a teendőkre, sőt a választások napján nem segítjük egymást abban, hogy el tudjunk jutni a szavazóurnákig, akkor nemcsak nem fogunk győzni, – tisztelt Hölgyeim és Uraim – hanem nem is érdemeljük meg hogy győzzünk, mert a szervezettség akarat kérdése. És akinek nincs akaratereje, az ne akarja se a kerület, se a város, se az ország életét befolyásolni. Ez a legfontosabb üzenete a választásoknak…(taps). Arra kérem Önöket, hogy szervezzék meg magukat a hátralévő egy hétben, s támogassák a legesélyesebb képviselő-jelöltet, polgármester-jelöltet. Ha valahol nem tudják elérni, hogy a magát jobboldalinak mondó jelölt visszalépjen, ott osszák meg velük, legyenek kedvesek, azt a történetet, amit most én is meg fogok osztani, és amely a magyar nyomorúságról sokat elárul. A történet a pokolban játszódik, amikor Luciferhez vendég érkezik, és megkéri Lucifert, vezesse végig őt a pokolban. Megállnak az első üst mellett, ki van írva a táblára: az üstből kimászni tilos! S ott áll rengeteg fegyveres őr. A vendég kérdésére, hogy: kiket főznek itt? – azt mondja Lucifer: itt főzzük az orosz bűnösöket, ezek állandóan kiszökdösnek, fegyveres őröket kell állítani. Második üstnél fegyveres őrök nincsenek, csak egy tábla: itt főzzük a német bűnösöket, ide nem kell őr, ez egy nagyon fegyelmezett nép, ide nem kell fegyveres őr, betartják a szabályokat, innen soha nem mászik ki senki. Harmadik üst, se tábla, se őrök. Kérdi a vendég: hát itt kiket főznek? Mire Lucifer azt mondja, itt főzzük a magyar bűnösöket. És miért nincsen se tábla se fegyveres őr? Azért – mondja Lucifer, mert a magyarok olyanok, hogyha csak egy is ki akar mászni a többi úgyis visszahúzza.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, nekünk ma itt nem arra van szükségünk, hogy a rossz magyar hagyományokat folytatva egymás lábát megragadva, visszaráncigáljuk magunkat ezekbe az üstökbe, hanem arra, hogy legalább egy embert kisegítsünk ebből az üstből, abban bizakodva, hogy kihúzza a többit. Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ezért kérjenek meg minden jobboldali jelöltet, bármely párt színeiben akarna is megmaradni, lássa be, ennek a régi történetnek az igazságát, és lépjen le a pástról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek után hadd mondjak Önöknek néhány szót az olyan ügyekről, amelyek országos ügyek, és a Zaporozsec mellett állva beszélgetni kell, akkor nyilván szóba fognak kerülni ezek az ügyek.
Nos, hát először is Budapestről hadd mondjam el Önöknek, hogy nem csak politikai értelemben, hanem lelki értelemben is óriási jelentősége van annak, hogy mi történik ebben a városban. Nyilván Önök között kevés az alkotmányjogász, ezért nem kísérték figyelemmel 1990-től kezdve az 1949-es évi alkotmánynak a szinte hónapról hónapra bekövetkező módosítását. Ugye, 1990-ben nem egy új alkotmányt hoztunk létre, hanem a régit módosítottuk, kérem a régi, 49-es alkotmánynak minden mondatát kicseréltük, egyetlen mondat maradt változatlan, s ez úgy hangzik: Magyarország fővárosa Budapest. Budapest Magyarország fővárosa, ezért fontos mi történik ebben a városban. Nem engedhetjük meg, hogy az ország szíve közepe, az ország motorja, az ország világ által elismerten talán legszebb települése, az évtizedeken keresztül ellenfeleink kezén legyen, és ahelyett hogy hozzáadná erejét Magyarország többi településének erejéhez, valójában elvegyen az ország erejéből. Budapesten sikerre kell jutnunk, a kerületekben is, és a főpolgármester-választáson is. A dolgok állása szerint nem is vagyunk esélytelenek!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim. Ki gondolta volna az áprilisi választások után, amikor a vidéki Magyarország akaratát fővároshoz kicsit méltatlan módon, hiszen Magyarország fővárosa Budapest, nem az ellenfele az ország többi részének. A vidéki Magyarország akaratát végül is a főváros módosította, és koppantotta le a mérleg serpenyőjét a baloldalon. Most tisztelt hölgyeim és uraim, áprilisban nem gondoltuk volna, hogy lehetőség nyílik arra, hogy a serpenyőt ismét egyensúlyba hozzuk, de köszönhetően annak a remek embernek, aki Schmitt Pál néven főpolgármester-jelöltként megindul, én úgy látom, hogy komoly esélyeink vannak. (taps) Budapest tehát nem csak politikai, nem csak alkotmányos, nem csak érzelmi kérdés, szeretnénk, ha nem csak az alkotmányban, hanem nemcsak az alkotmány betűi szerint, de szellemi-lelki értelemben is úgy tekinthetnénk Budapestre, mint Magyarország fővárosára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, üres kassza kérdése. Erről nyilván majd sok szó esik. Nem érdemes sokat beszélni erről a dologról, csak idézzük föl, hogy 3 hétig azzal volt tele az ország, hogy üres a kassza, majd ugyanezzel a lendülettel szétosztottak 300 milliárd forintot. Én azt kívánom: Zugló, Mátyásföld minden háziasszonyának hogy olyan kamrája legyen, ahova hétfőn belép csak a puszta falak, kedden benyit, ott áll 320 milliárd forint (nevetés, taps)… és ha jól belegondolunk, ilyen háziasszonyok vannak… Igaz csak egy, és ő sem háziasszony, hanem háziember, és őt a főpolgármester személyesíti meg, hiszen ha belegondolnak, ugyanez a játék történik a főpolgármester úr kampányában is. Azt állította 4 éven keresztül, hogy sanyargatták, büntették a várost, nem kapott soha egyetlen forintot, most ebből a 320 milliárdból sem kapott, de hogy, hogy nem, hirtelen a kamra tele lett pénzzel, feltúrták a város szinte minden utcáját, és most kezdenek dolgozni. Ha azt a pénzt, ami mindig is rendelkezésre állt, négy évben értelmesen felosztva, s nem szándékosan visszatartva, hátsó politikai megfontolásokból, értelmesen használták volna föl, mondjuk az utak fölújítására, akkor ma lehetne közlekedni a székes-fővárosban. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, a 320 milliárd (taps) forintról is érdemes annyit majd elmondanunk a beszélgetések során, hogy nem ismer a magyar gazdaságtörténet, de talán az európai sem, olyan kormányt, amely 50 nap alatt képes lett volna 320 milliárd forint szétosztható pénzeszközt előteremteni. Ilyen nincsen. Én most nem az előző kormány lovát akarom dicsérni, bár kétség kívül az is szép, kecses állat, hanem arról szeretnék beszélni, hogy ezt a 320 milliárd forintot a megelőző egy-másfél évben Magyarország munkát vállaló polgárai teremették elő. Ha valaki tehát a mostani többé-kevésbé jól végrehajtott nyugdíj- és béremelések miatt, ha valakinek köszönet, elismerés, dicséret jár, akkor az nem egyik vagy másik kormány, hanem Magyarország polgárai, érezzék tehát saját teljesítményük eredményének azt, hogy mindez szétosztható 320 milliárd forint formájában bekövetkezett Magyarországon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
100 napok… (nevetés). Látják, új fajta egységekben mérjük az időt, szegény Gergely pápa kezdetleges próbálkozásával legfeljebb ezüstérmes lehetne Magyarországon, nincsenek már hetek, hónapok, száz napok vannak… (taps) Nos, én arról szeretnék Önöknek beszélni, nem a száz napok tartalmáról, bár arról is lehetne, de ahhoz most kevés az idő, hogy helyes dolog-e arra kényszeríteni egy országot, hogy egyik 100 napról a másik 100 napra bukdácsoljon. És úgy gondolom, hogy ez nagy hiba. Mert az életnek más a természete. Nem száz napokban méri magát. Az ember nem 100 napra köt házasságot, nem 100 napra vállal gyermeke, nem 100 napra fog vállalkozásba, nem így vállal munkát, nem így kezd házépítésbe. Mi nem arra vagyunk kíváncsiak, tisztelt zuglóiak és mátyásföldiek, hogy mi lesz itt száz nap múlva. Mert ha negyven évet kibírtunk, akkor 100 napot is ki fogunk bírni, ha kell, lábujjhegyen állva is. Mi arra vagyunk kíváncsiak, hogy nem a következő 100 nap, hanem az utána következő esztendő, a jövő maga, mit tartogat a számunkra. Mert ha a kormány nem mondja meg nekünk, hogy egy-egy döntésével végül is milyen jövőt akar fölépíteni, akkor a saját személyes terveinket és elgondolásainkat nincs mihez igazítani, ill. a személyes terveink kialakításakor nem tudjuk beszámítani a mindenkori kormányzat várható szándékát. E nélkül pedig nagyon nehéz tervezni a saját életünket. Ezért mi azt várjuk a kormánytól, hogy mondja meg, milyen jövőt szán nekünk. Az előző kormányzatot, számos okból joggal lehetett bírálni, elmarasztalni. De egy dolgot kétség kívül nem lehetett a fejünkre olvasni; miszerint ne próbáltunk volna mindent megtenni annak érdekében, hogy egy-egy döntésünk kapcsán ne csak a döntésről, hanem a jövőről is beszéljünk, elmagyarázzuk, megértessük, vagy ott, ahol ezt szavakkal nem lehet, nem nyelvi hibák okán, hanem a dolgok természetéből fakadóan, ott a lelkek segítségével megéreztessük, hogy milyen jövőt is gondolunk el mindannyiunk számára. Gondoljanak arra, hogy amikor a diákhitelről szóló döntést meghoztuk, akkor nemcsak egy döntést hoztunk ami jó, hanem ezt üzentük meg ezzel a diákoknak, hogy ha a jövőjük felől gondolkodnak, akkor érdemes tanulásban gondolkodniuk, mert olyan kormánya lesz Magyarországnak, amely hosszú esztendőkön keresztül ha nem is az egész, de a taníttatásuk költségének jelentős részét a diákhitel segítségével biztosítani tudja. Vagy, amikor bevezettük a gyermekek után járó adókedvezményt, akkor nemcsak pénzt hagytunk a dolgozó és gyermekeket nevelő családoknál, hanem azt akartuk megüzenni a fiataloknak, hogy érdemes az első gyermek után másodikban, második után harmadikban is, és a bátrabbaknak még negyedikben is gondolkodni, mert olyan jövő áll előttünk, ahol ha az ember dolgozik, és gyermeket is nevel, akkor a közterhek, az elvonások nem fogják őt sújtani, tehát nem kell tartania, hogy az eggyel több eltartott miatt lezuhan az életszínvonala, ezt legalábbis lassítja, sőt hosszabb távon majd egyensúlyozni, kiegyenlíteni fogja a kormányzat.

Vagy gondoljanak arra, hogy amikor bevezettük a magyar igazolványt, nem csak segíteni akartunk a határon túli magyaroknak, azt üzentük meg, nem csináltunk ebből titkot, hogy szemben a 80 esztendővel, amikor magyarnak lenni hátrányos megkülönböztetést, és megaláztatást jelentett, s egy olyan világ érkezett el, amikor magyarnak születni, a magyarságot vállalni, s magyarnak megmaradni biztos befektetés lesz a jövőbe, mert olyan jövőt építenek Magyarországon, amellyel újra szövik a politikai-társadalmi családi és gazdasági szálakat, amelyeket a határon túli magyar területek és az anyaország között korábban elvágtak és a magyar kormány olyan jövőt épít, melybe nem csak a magyarországi magyarok, vagy magyarországi állampolgárok, hanem a Kárpát-medence minden magyarja együtt fog fölemelkedni. (taps).

Gondoljanak arra, hogy milyen üzenete volt a minimálbér felemelésének? Nem csak arról szólt, hogy a magas minimálbér jobb, mint az alacsonyabb. Hanem az arról szólt, hogy 1998-ban a segélyekből, a munkanélküli és egyéb segélyekből összegyűjthető pénzt nagyjából azonos volt a minimálbér összegével. És azt akartuk a minimálbér gyors és radikális megemelésével megüzenni, hogy valaki a jövőjéről gondolkodik, akkor a munka irányába érdemes azt keresnie. Mert munkából jobban lehet majd megélni, mint segélyből. Nos, azt várjuk tehát, mert az elmúlt négy évben ehhez szoktunk hozzá, hogy ne csak döntésekről beszéljenek nekünk, hanem a jövőről. Hadd tervezhessük meg a saját személyes életünket. És a magyar gazdaság ma azért mozdulatlan, és azért sokasodnak a sötét felhők a gazdaság egén, mert a vállalkozók nem tudják, hogy mire számíthatnak. Nem értik, mert nem is lehet érteni, hogy miféle jövő, milyen gazdasági rendszer kerekedik majd ki mindabból, amit a mostani döntések majd eredményeznek. Márpedig ha a magyar gazdaság nem mozdul meg sürgősen még az év vége előtt, akkor a 2003-as esztendő igen nehéz gazdasági esztendő lesz mindannyiunk számára és a böjti szelek igen csak hidegek lesznek Magyarországon 2003-ban.

Ezek után hadd mondjak egy pár szót a jövő évi adótörvényekről is. Nem a kulcsokról meg a sávokról, mert azt majd Önök gondolom kiszámolgatják, és aztán majd mindazt amit kiszámoltak a népnyelv erőteljes kifejezéseiből vett rövid kommentárokkal látják el, ez nem az én dolgom, (nevetés) én csupán arról szeretnék (taps) beszélni, hogy adótörvényből ki lehet olvasni, hogy kinek lesz jó a következő esztendő és kinek lesz rossz, kinek az oldalán áll a mindenkori kormány. Nos, a következő év az adótörvények szerint rossz lesz azoknak a minimálbéreseknek, akiknek most nem vették le az adóterhét, mert nagyon sok minimálbéresnek nem vették le, ugyanis a minimálbért a következő esztendőben egyetlen forinttal sem szándékoznak emelni. Rossz lesz a gyermeket munka mellett nevelő családoknak, a munka nélkül nevelő családoknak nem annyira egyébként, (erről is lehetne zártabb körben kicsit beszélni) a munka mellett nevelőknek nehéz lesz, mert a gyermekek után járó adókedvezményt egyetlen forinttal sem akarják emelni, és rossz lesz azoknak a fiataloknak, akik most lépnek először munkába, mert arra kényszerítik őket – törvény erejénél fogva – hogy belépjenek a magán nyugdíjpénztárakba, miközben egyébként a magán nyugdíjpénztárak két év óta folyamatosan veszteségesek. Erre mondta a pénzügyminiszter: igaz ez nem demokratikus, de így átlátható a rendszer. (nevetés)

Kiknek jó? Kérem, emlékezzenek arra, hogy 1998-ban talán az első döntése volt a polgári kormánynak, hogy egy régi kereszténydemokrata elvet megvalósítson, és kimondtuk azt, hogy Magyarországon nem terhelheti nagyobb adó és elvonás a munkából szerzett jövedelmet, mint a tőkéből származó jövedelmet. Ugyanis a tőkéből származó jövedelmet nem terhelte adó 1998-at megelőzően és a változtatást megfelelően egészen 2002-ig, még ma is ez a szabály van érvényben, a tőkéből származó jövedelmet, és a munkából, bérből származó jövedelmet azonos adóteher sújtja. De a következő évben meg fog ez változni, mert a tőzsdei tranzakciókat nem terheli majd elvonás, pl. a tőzsdén elért árfolyam-nyereséget nem terheli adó. A Parlamentben ezért egy névsorolvasást szívesen tartanék, hogy kinek jó ez meg kinek nem, de egy Pap József nevű MSZP-s képviselő ebben a vitában, ahol ezt vitattuk a házban, fölszólalt, és a következőket mondta: A tőzsde pénzkockáztatás, amely dolgozó és izzadó emberek munkahelyét teremti meg. Nyilván a lakótelepi tőzsdecápákra gondolhatott, akik a tőzsdén keresik kenyerüket. No, de a dolog lényege, hogy a következő évben a tőkéből és a bérből származó jövedelmet sújtó terhek különbözőek lesznek. Akik nem bérben és fizetésben kapják meg munkájuk ellenértékét, hanem osztalékban, azok is jól járnak jövőre, mert az osztalékot jóval kisebb közteher terheli majd, mint a béreket. És jól járnak majd a nagy nemzetközi biztosító társaságok is, mert állami kényszerrel – hiába veszteségesek – beterelik oda majd a fiatalokat. Nos, hát tisztelt Hölgyeim és Uraim, így néz ki Magyarország, ha a bérből és fizetésből élők pártán álló baloldal alakít kormányt. Ezek után talán beszéljünk még néhány szót az EU tagságról. Ismerjük be, hogy nem jártunk osztatlan sikerrel, az a javaslatunk, mi szerint a csatlakozáshoz néhány előföltételnek teljesülnie kellene nem nyerte el mindenki tetszését. Sőt, volt aki erre a szerintem remek javaslatra, foghegyről csak annyit bökött oda: haragszom. 12 éve nem fordult elő, hogy egy valóban súlyos érvek összemérését igénylő közéleti vitában valaki ezzel a sovány vagy legyünk udvariasabbak, kecses érvvel hozakodjon elő, hogy ő haragszik. S ilyenkor az embernek úgy mint a Zaporozsec esetében, ismét régi történetek villannak fel az agyában, pl. az is amikor megkérdezték még a 80-as évek történeteiben, Brezsnyev elvtársat (fiataloknak mondom: nem létező ország pártfőtitkárát) megkérdezték arról, hogy mi Brezsnyev elvtárs kedvenc időtöltése? Mire a főtitkár elvtárs azt válaszolja: a rólam szóló vicceket gyűjtök. És sokat gyűjtött a főtitkár elvtárs? Hogyne! Három láger már tele van! (nevetés, taps)

Közép-európában nem jó azt mondani egy miniszterelnöknek hogy haragszik valakire, mert az embernek a történelmi előzmények miatt, különösen ha ott van egy kis személyi folytonosság, akkor az embernek ilyen gondolatai támadnak. Nos, hát talán azt is érdemes megemlíteni, hogy a gyanakvásunk EU-ügyekben nem teljesen indokolatlan, mert az is példátlan a magyar történelemben, hogy a hivatalába lépett új külügyminiszter azzal kezdje a működését, hogy azt üzeni a magyaroknak, miszerint itt az ideje, hogy a magyarok megtanuljanak kicsik lenni. Ezt nem a szlovák, nem a szerb, nem a román külügyminiszter üzente nekünk, hanem a saját magyar külügyminiszterünk, elfeledkezve Teleki Pál egykori miniszterelnökünk azon jó tanácsáról, miszerint nincsenek kis népek, csak kicsiny hitűek, nincsenek kis emberek, csak kis hitű emberek vannak. Nos, az EU-ba nem a magyar kormány lép be, nem a magyar kormány csatlakozik, és a következményeit sem a magyar kormány viseli majd. Az EU az egy komoly dolog, egy nagy változást hoz az életünkbe, oda nem a kormány, hanem mi mindannyian, a saját személyes életünkkel fogunk belépni. S a döntésünk következményei nem a Parlamentben jelentkeznek majd, hanem mindannyiunk családjában, családi költségvetésekben. Ezért sovány érv, nem fogadható el az érv hogy haragszom, értelmes vitára van szükség.

A kis- és középvállalkozások támogatása nem a kisvállalkozók ügye. Ugyanis Magyarországon a legtöbb embernek nem a nemzetközi cégek adnak munkát, Magyarországon a legtöbb embernek a magyar kézben lévő vállalkozások adnak munkát, ők adnak kenyérkereseti lehetőséget 2,5 millió családnak. Ha a magyar kis- és középvállalkozók megbillennek, esetleg tönkremennek, akkor nem csak ők járnak pórul, hanem nagyon sok ember elveszítheti az állását. A magyar gazdák 40 éven keresztül a kolhozosítás miatt hátrányt szenvedtek el az uniós államok gazdáihoz képest. A belépés után most úgy áll, hogy ha a belül lévők támogatását száz egységnek vesszük, a tárgyalások alapján úgy tűnik legfeljebb 25 egységnyi támogatást fognak kapni. Tehát a hátrány még nőni fog. Ha a magyar kormány nem látja be, hogy kormányzati eszközökkel segíteni kell a gazdákat, hogy versenyképesek legyenek, akkor a gazdák tízezrei mehetnek tönkre. És a csatlakozás után az árak nőni fognak, persze az árak meg a bérek is, de Közép-Európában tudjuk, hogy először szoktak nőni az árak, és utána a bérek, az árak kiegyenlítődése az gyors, a béreké pedig lassú. Nekünk a bérek kiegyenlítődését föl kell gyorsítanunk, ellenkező esetben nem tudjuk majd kifizetni az elsősorban élelmiszeripari termékeknél, valamint a szolgáltatásoknál jelentkező hirtelen árnövekedést. És senki sem tudja ez alól kihúzni magát, mert enni mindenkinek kell, fűteni, világítania mindenkinek kell. Ezért értelmes vitára van szükség, az ellenzéktől nem csak elfogadható, hanem elvárandó. Ki kell hogy követeljük a parlamenti ellenzéktől azt, hogy az alkotmánymódosításhoz csak akkor adja oda, ami a csatlakozás előfeltétele egyébként, csak akkor adja támogató szavazatát, ha bizonyos előfeltételek teljesülését el tudja érni a mostani kormánnyal szemben. Az EU- csatlakozással kapcsolatban talán még ebben a teremben is sok az illúzió. Érdemes tehát számot vetni a realitásokkal. Az Uniós csatlakozást követően nagy mennyiségű szétosztható pénz nem jön Magyarországra. Higgyék el nekem, az elmúlt 4 évben az EU minden államában megfordultam. Egy olyan országot sem találtam, aki azzal törődött volna, hogy hogyan oldja meg a mi problémánkat. Csak olyan országban jártam, ahol a saját problémáikat akarták megoldani. Ezért ha valaki azt gondolja, hogy majd ide csak úgy, könnyedén szétosztható pénzeket fognak küldeni, igen nagyon téved. Az EU-csatlakozásnak az az értelme és előnye adódik a mi számunkra, a valóban meglévő történelmi távlatban jelentkező nemzeti célok beteljesülésén túl, hogy az uniós csatlakozást követően bizonyos magyar beruházásokhoz a kormányzati pénzek mellé még európai forrásokat is kaphatunk. De a konkrét beruházásokhoz mindig. 25%-ban, 50, kivételes esetekben pedig 75%-ban. De kérem jelent-e ez előnyt a magyaroknak? Ez csak akkor jelent előnyt a magyar embereknek, hogyha ezekből a pénzekből megvalósuló beruházások csatornázás, vasútépítés, gát- hídépítés, ezeket a munkákat magyarok fogják elvégezni. Ha ezeket a munkákat a külföldiek végzik el, ennek haszna kimegy az országból. (taps)

Hasonlóképpen, mikor majd ezeket a kommunális beruházásokat végrehajtjuk, akkor egy óriási üzleti lehetőség jön létre, mert ezeknek a rendszereknek a működtetése komoly hasznot hoz. Hát az önök életében kik a legnagyobb urak? A Vízművek, Gázszolgáltatók, áramszolgáltatók…Így van ez. Ezeknek a rendszereknek a működtetése a tőlünk származó díjak miatt nagyon komoly haszonnal jár. Ha külföldiek építik meg majd ezeket, utána meg még el is adjuk őket, mint ahogy ezt a mostani kormány szinte minden ügyben tervezi, akkor a működtetésből fakadó előny is mind a külföldiek zsebébe vándorol. Akkor kérdem én, mi az előnye az országnak a csatlakozás ügyében? Kérem, ha nincs egy olyan kormányunk, amely gazdasági patriotizmus alapján áll, és vállalja, hogy a magyar gazdaság fejlesztése érdekében a magyar gazdákat, a magyar vállalkozókat támogatni, a magyar tőkét erősíteni kell, ha nincsen kormány… nem látjuk előnyét majd a csatlakozásnak. Ezért nagyon fontos, ha ellenzékből is, de rászorítsuk a kormányt egy patrióta gazdaságpolitikára.

Van itt még egy ügy a mai közéletben, amely mellett ne menjünk el szó nélkül és ez annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy mégis mi minden történhet még meg velünk a következő esztendőben. Kérem, ki gondolta volna 12 esztendővel ezelőtt, hogy előfordulhat egy kormányváltást követően, hogy a kormány kihozatja a bűnözőket a börtönből, a médiaképesebbet beülteti a kamerák elé, és onnan egy köztörvényes bűnözővel üzenteti a képernyőkön keresztül, nekünk egyébként törvénytisztelő, becsületes polgári, nemzeti érzelmű embereknek, hogy le fognak bennünket vadászni a bűnözők… ide jutottunk 12 év után, ez ellen föl kell emelni a szavunkat! Nem véletlen, hogy a tiltakozás, igazságminiszternek írt levelek és az általános népharag néminemű eredményre azért vezetett. No, azért a dolog nincs teljesen rendjén, mert a saját szememmel láttam, miután a mostani hivatalom, a Miniszterelnöki Hivatalnak a földszintjén található, a saját szememmel láttam, hogy a Miniszterelnöki Hivatalban árulják a szóban forgó ember nem régen kiadott könyvét. Ezen túl természetesen azért fenyegetés ide, fenyegetés oda, nagyon nem szabad megijednünk, az ijedség épp úgy mint a harag rossz tanácsadó, ezért mikor ilyesmit hallunk, idézzük föl azt a történetet, amely a II. világháborúból származik – Amikor London bombázásának kezdetén Hitler üzenetet küldött Churchill-nek, és azt üzente, ha elfoglalja Nagy-Britannia fővárosát, akkor Churchill-nek mint egy csirkének ki fogja tekerni a nyakát. És nincs új a nap alatt, látják. És erre Churchill erre csak annyit válaszolt, hogy no, jó, de micsoda csirke, micsoda nyak!

Mi a polgári körök nevében csak azt tudjuk mondani, hogy ezt a történetet mindenki alaposan olvassa el, mielőtt belénk vágná a fejszéjét.

Nos, végezetül a polgári körökről hadd mondjak néhány szót.
A polgári köröket itt a nagy politikai rohanásban hajlamosak vagyunk csak úgy látni, mint a Parlamentben vitézkedő párjaink támogatóit. Hátországépítőket. Azonban valójában ennél jóval nagyobb reményeket táplálhatunk a polgári körök iránt. Ugyanis ha hiszünk abban, én biztatnám önöket arra, hogy higgyenek, hogy Magyarországon előbb vagy utóbb, de ha utóbb is, de lehetséges fölépíteni egy nemzeti egységet, akkor, ha lesz ilyen, akkor az a polgári körök munkájának lesz köszönhető, és a polgári körök köré lesz fölépíthető. Ugyanis, az elmúlt 12 évben azért nem sikerült nemzeti egységet kiépítenünk Magyarországon, mert rosszul fogtunk hozzá. Azt gondoltuk, hogy nemzeti egységet pártideológiák köré lehet majd fölépíteni. Az egyik azt mondta, hogy liberális minimum, a másik meg azt, hogy nemzeti minimum, nem is lett az egészből semmi. Ha lesz Magyarországon nemzeti egység, akkor az úgy jöhet létre, hogy a számunkra legfontosabb emberi értékek köré szerveződik. Úgy mint a barátság, a bizalom és a szeretet köré. A polgári körök éppen ezeket az értékeket próbálják megvalósítani a magyar közéletben. Ezért én nagyon bízom abban, hogy ha a munkánkat a következő esztendőben folytatjuk, akkor lesz magyar egység. Nem úgy, mint a mostani kormány esetében, amely azt mondja magáról, hogy ő a nemzeti közép kormánya, amikor ezt hallom, mindig egy lyukas kétfilléres jut eszembe, ugyanis a nemzeti középhez, illetve egységhez értékek kellenek, ami köré az fölépül. Márpedig az ő nemzeti közepük olyan mint a lyukas kétfilléres, nincsenek értékek a közepén, és ezért teljesen értéktelen. A polgári köröknek egy másfajta módon, értékek köré kell fölépíteni a szeretet, a barátság és a bizalom köré kell fölépíteni a nemzeti egységet, és szerintem erre jó esélyünk van!
Az utolsó dolog, amiről szót ejtenék, a polgári körökhöz is kapcsolódóan, az a gyűlöletkampány.

Van még egy hét a választási hadjáratból, az MSZP vezetői bejelentették, illetve egy nagy tehetségű vezető bejelentette, hogy az áprilisi választásokhoz képest jóval negatívabb kampányt folytatnak majd az önkormányzati választáson. Igaz, hogy a mi polgári ízlésüket meg értékvilágunkat, illetve az ebből fakadó fantáziát ez meghaladja, mert annál alattomosabb, aljasabb, rágalmazóbb kampányt, mint amivel tavasszal elárasztották az országot már nem (taps) képzelhető el. De hát úgy tűnik, erre az utolsó hétben erre fel kell készülnünk. Én nem a jelöltek miatt, meg a polgármester-jelölt urak miatt aggódom, mert hát ők majd… tudják mire vállalkoztak, valahogyan megvédik magukat. a Jó Isten, meg a mi segedelmünkkel. Hanem arra a kérdésre keresem a választ, hogy hogyan viselkedjünk mi, amikor jön velünk szemben egy ilyen irtózatos gyűlölethullám? Hogyan viselkedjünk? Mi a helyes magatartás? És higgyék el, nagyon nehéz erre a kérdésre a választ megtalálni, egy nagyon vékony ösvényen kell egyensúlyoznunk. Hogy pontosan hogyan is kell viselkednünk, azt mindenkinek magának kell persze eldöntenie, de én legfeljebb néhány szempontot tudok ajánlani. Az első szempont, az úgy hangzik, hogy nem jó dolog, ha az ember adósságba veri magát. Ezért ne maradjunk senkinek sem adósai. (taps) Ez az első számú tanács, amit tudok adni. De kérem arra is figyeljünk, nehogy a kampány végére éppen olyanokká váljunk, mint amilyenek ők. Mert abban az esetben, ha olyanok leszünk, mint ők, akkor nem tudunk különb Magyarországot, különb Budapestet, vagy különb kerületeket építeni, mint amilyenekre ők képesek. És ha mi nem tudunk különbet, akkor minek csináljuk az egészet? (taps), ezért arra kérem Önöket, hogy találják meg azt a vékony ösvényt, és ha itt Zuglóban vagy Mátyásföldön azt látják, hogy az ellenfeleink az ökleiket emelgetik, akkor önök ne az öklüket emeljék fel hanem a fejüket. Mert minél több felemelt fejű és egyenes tekintetű ember lesz a fővárosban, annál valószínűbb, hogy új főpolgármesterünk lesz, annál valószínűbb, hogy új polgármesterek lesznek a két kerületben, és annál valószínűbb, hogy polgári nemzeti többség lesz a testületekben is. Ehhez kívánok Önöknek sok erőt, egészséget! Köszönöm, hogy meghallgattak!

Forrás: orbanviktor.hu