Kérdőív – B. Nagy János

B. Nagy János 1941-ben született Akasztón. A háború alatt a család Kárpátaljára költözött, majd egy Győr melletti faluba menekült. Az 1956-os forradalom bukása után a szülők döntése alapján a két fiú külföldre távozott, hogy legalább ők megtalálhassák számításaikat. B. Nagy János negyvenhat éve él Belgiumban. A namuri jezsuita egyetem tanára a Közép-európai Emberi Jogi Bizottság egyik alapító tagjaként segíti a térség jogfosztott népcsoportjainak küzdelmét önazonosságuk megőrzéséért, kollektív jogaikért. A kémiaprofesszort nemrég a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjának választotta.

Borzák Tibor
2002. 11. 22. 23:00
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Tizenöt éves volt, amikor nekivágott a nagyvilágnak. Milyen reményekkel érkeztek Belgiumba?
– Nem terveztünk előre semmit. Nem sokkal azelőtt kezdtem tanulmányaimat a győri bencés gimnáziumban. Legidősebb, katolikus pap testvérem három és fél évet ült börtönben, édesapám kisgazdapárt-szervező volt a két világháború között. Ilyen káderlappal nem lehetett érvényesülni egy kommunista országban. Ezenfelül az oroszok tömegesen deportálták a fiatalokat Szibériába. Édesanyám postán dolgozott, s ő telefonált, hogy a bátyámmal együtt azonnal induljunk útnak, mert hamarosan lezárják a határt. Hirtelen átfutott az agyamon, milyen súlya is van ennek a döntésnek. A torkomban dobogott a szívem. Csak annyit tudtam mondani: „Isten veled, édesanyám!” Buszra ültünk, a határon „idegenvezetők” segítettek át bennünket, aznap éjszaka már egy osztrák menekülttáborban aludtunk. Öt nap után indultunk tovább Belgiumba.
– Várta valaki önöket?
– Nagyon jó fogadtatásban volt részünk. A Nyugat lelkiismerete kezdett felébredni: megpróbáltak méltóképpen foglalkozni a menekültekkel, ha már a forradalom alatt nem segítették Magyarországot. Az első időszakot egy kaszárnyában töltöttük, de karácsonyra már egy belga családhoz kerültünk. A középiskolát Liége-ben folytattam. Nem tudtam franciául, ráadásul flamand és latin nyelvből két esztendő anyagát kellett behoznom. Év végére így is osztályelső lettem.
– Hogyan került kapcsolatba a kémiával?
– Először a matematika izgatott, de miután rájöttem, hogy igencsak száraz tudomány, a fizika felé vettem az irányt.
– Az nem száraz tudomány?
– Nem, hiszen a természet jelenségeivel foglalkozik. Néhány évtizede a fizika még igencsak specializálódott volt, engem pedig olyan dolgok is érdekeltek, melyek elvezettek az akkoriban robbanásszerűen fejlődő kémiához.
– Azóta is hűséges maradt hozzá.
– Egyáltalán nem bánom. Az általam irányított laboratóriumban kilenc éve kezdtük a szén-nanocsővel kapcsolatos kutatásokat, és szép eredményeket értünk el. A szén-nanocső egyébként a grafithoz és a gyémánthoz hasonlóan vegyileg tiszta szén módosulata. Átmérője százezerszer vékonyabb a hajszálnál, vagyis a méter egymilliárdod része, mindazonáltal nagyszerű tulajdonsággal rendelkezik, elektronokat bocsát ki, ami felerősíti az antennahatást. A munkába budapesti és szegedi kollégákat is bevontunk.
– Miként tudják mindezt hasznosítani?
– Egy dél-koreai szabadalom alapján a miniatűr televíziók gyártásában pótolhatatlan szerepe van. Néhány apró technikai probléma elhárítása után kezdődhet a világpremier.
– A kémiai felfedezések tárháza kimeríthetetlen vagy véges?
– Minden kutatási területen vannak felfelé ívelő szakaszok, egyre több felhasználási mód létezik. Minden esetben találnak a kutatók az előzőnél bizonyos szempontból jobb újításokat.
– Sok pénz kell a kutatásokhoz?
– Nagyon sok. Belgiumban kevés állami támogatást kapunk, viszont hozzájutunk uniós forrásokhoz. A vallon régió a szabadalmak tekintetében példamutató politikát folytat. Az alapkutatásokra, illetve a szabadalmazásra adnak pénzt, és a kisebb cégek alapításában, fenntartásában is segítséget nyújtanak.
– Ön kihasználta ezt a lehetőséget?
– Igen. Cégünkkel szeretnénk a nanocsövet nagyobb mennyiségben gyártani. Hogy jó üzletnek ígérkezik-e, az majd később derül ki.
– Miként értékeli, hogy a Magyar Tudományos Akadémiától külső tagságot kapott?
– Megtiszteltetésnek veszem. Így be tudják vonni a külföldön élő magyar származású tudósokat a magyarországi tudományos életbe. Tavaly májusban neveztek ki, az ősz elején tartottam meg a székfoglalómat. Ezt a címet nemcsak látszatból adták, hanem elvárják, hogy tevékenyen részt vegyek a magyarországi kutatások fellendítésében. Nem esik nehezemre, hiszen legalább tíz éve ezen munkálkodom.
– Milyen érzésekkel szokott visszamenni Belgiumba?
– Nekem két hazám van. Mindkét országban otthon érzem magam. Belgiumban alapítottam családot, lányaim is ott születtek. Büszke vagyok arra, hogy mindhárman kiválóan beszélnek és írnak magyarul.
– Nem akar hazatelepülni?
– Ez nemcsak az én fejemben fordult meg, hanem a lányaiméban is. Boldogsággal tölt el, hogy ők továbbviszik a fáklyát.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.