Nemet mond az unióra a fóti kertész

Amikor egy agrárfórumon Nyúka Sándor paradicsomtermesztő a fóliás kertészek unióval kapcsolatos aggályait fogalmazta meg, azt a választ kapta, hogy akkor inkább szürkemarhát kellene tartani, mert arra van kereslet. Nyúka kertész nem akart hinni a fülének, mert ezt a kijelentést a magyar termelő lekezelésének érezte.
A főváros közeli Fót klímája és talajadottsága ugyanis igencsak kedvez a paradicsomtermesztésnek. Évszázada exportálnak innen ízletes, szabadföldi paradicsomot. Nyúka Sándor nagyszülei is ezzel foglalkoztak. Ám amikor a téeszbe kényszerítették őket, udvarházuk portájára szorult vissza a gazdálkodás. A fóliázást a szülők kezdték, ők nem léptek be a téeszbe.
– Beleszülettem a paradicsomtermesztésbe, s most már látom, hogy a híres holland és dán kertészek ereje is a családi összefogásban van – mondja a fóti gazdálkodó, a családi vállalkozás jelenlegi irányítója. – Így mindig segíteni tudjuk egymást. Szerencsére még idős szüleink is velünk vannak, és erejükhöz mérten szívesen dolgozgatnak a fóliákban. Ugyanakkor négy gyerekünk is kiveszi részét a „paradicsomi” örömökből és gondokból. Nekem egyébként az autószerelés a tanult szakmám. Érettségit követően egy téeszben helyezkedtem el, hat forintos órabérrel. Hét év után – mikor már 12 forintot kerestem – édesapám felajánlotta, hogy megadja a dupláját is, ha a gazdálkodást választom. Először egy kisebb darabon kísérletezhettem, majd fokozatosan átvettem a fóliabirodalmat.
A méltóságteljes, oszlopos, tornácos kú-riát eredeti stílusban bővítették tovább, így együtt és mégis külön élnek a generációk. A kertben régi típusú, alacsony fóliasátrak. Az egyik melegházban már kibújtak a pici paradicsompalánták, amelyeket tavasszal ültetnek el, és május elején szedhetik róluk az első termést. A hátsó kertbe lépve egy hatalmas növényházat látunk. Formája és „fala” üvegházra emlékeztet, pedig fóliából készült.
– Ez már a jövő – vezet végig büszkén a 2070 négyzetméteres fóliasátor alatt a gazda. – A két fóliafal között levegőréteg van, ami 36 százalékos hőmegtakarítást jelent. Az automatizált vezérlésű rendszer többféle hatást érzékel: szélvihar vagy esőzés esetén lecsukja az ablakokat. Ha pedig bent nagyon meleg van, a fólia tetején kinyitja a szellőzőket, így a növény levegőhöz jut, a tápanyagot is jobban fel tudja venni, és csökken a betegségek veszélye. A beruházásnál olasz, görög és francia technológia közül választhattam. Azért döntöttem a francia mellett, mert a miénkhez hasonló időjárásra van „kiképezve”: például 64 kilogramm hóterhelést bír el egy négyzetméteren, és a 143 kilométeres szélsebességet is szilárdan állja. Szerencsénk volt: a 2001-es agrártámogatási pályázaton sikerült elnyernünk ezt a 16 milliós beruházást úgy, hogy harminc százalékát az állam állta. Így nekünk 11 millió forintba került, ehhez 8,5 millió forint hitelt kellett felvennünk.
Maguk miatt már nem vágtak volna bele, de legkisebb gyermekük, az egyedüli fiú vállalta, hogy folytatja a családi gazdálkodást. Ő is autószerelő műszerészként érettségizik, mint az édesapja. Az új növényház tavaly télen vizsgázott először, sikeresen. Idén már fajtakísérletekkel is próbálkoznak: a kelendő fürtös paradicsommal. Főként az északi iparvidékekre szállítják a termést. Ám hiába a többgenerációs tapasztalat, a szakmai tudás, a minőségi áru, ’98 óta nem emelkedett az árbevételük, sőt a tavalyi húsz százalékkal elmaradt az előző évekétől.
– Katasztrofális az értékesítés helyzete! – panaszolja Nyúka Sándor. – Amikor száz forintért adunk a viszonteladónak egy kilogramm ízletes, lédús paradicsomot, a helyi szupermarketben négyszáz forintért árulják a külföldi sápadt, vízízű terméket. Az üzletláncok behozatala már negyven százaléknál tart, így mi teljes egészében kiszolgáltatottak vagyunk a vevőkörnek. Márpedig, ha most ilyen zavaros, áttekinthetetlen és „magyaráru-ellenes” a kereskedelmünk: semmi jóra nem számíthatunk, ha a csatlakozás után ránk zúdítják a dömpingárut az uniós országok. Főként azok a déli államok, ahol napenergiával termelik meg a zöldséget, míg mi belerokkanunk az energiaköltségekbe. Ezért nekem határozott álláspontom, hogy nemmel szavazok az uniós csatlakozásra, mert nem szabad a hátrányunkat tovább növelni.
Hogy miként képzeli el az unión kívüli életet a fóti kertész? Nos, előbb a családi gazdaságokat kellene megerősíteni, mint ahogyan azt az Orbán-kormány elindította, majd összefogva, társulva, TÉSZ-ekbe tömörülve olyan szervezeteket kialakítani, amelyek felvásárolják és külföldre juttatják az árut. A magyar termelői érdeket védik a külhoni és belföldi „hiénákkal” szemben. Mert a szabad-verseny, a kapitalista piacgazdaság óriási csapda: a globalizált európai piac legnagyobb vesztesei a fölkészületlen, kiszolgáltatott kis magyar termelők lesznek.
– Mi sem kofák, sem kufárok nem vagyunk: termelni szeretnénk. A paradicsomhoz értünk, generációkon át ennek rendeltünk alá mindent, és továbbra is ebből kellene megélnünk. Tudjuk azt, hogy minőségben bármikor felvesszük a versenyt a külföldi áruval. Épp ezért szomorú látni, hogy módszeresen tönkreteszik a magyar gazdálkodókat.
– De a mi családunk nem adja fel – fogalmaz elszántan Nyúka Sándor. – Mindazokat az értékeket, amelyeket az őseinktől kaptunk, a becsületes munkát, az akaratot, a kitartást, az egymás iránti szeretetet és felelősséget a gyerekeinknek is továbbadjuk. Igyekszünk átörökíteni a növények szeretetét. Két lányunk is agrárszakember lesz, és a fiúra vár a gazdaság irányítása. Ez minden élethelyzetben megtartó erő lesz számukra.