A róka meg a farkas a lakodalomban

Magyar népmese
2003. 02. 13. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Egyszer lakodalom volt a faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna belopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjenek el ők is a lakodalomba.
– Menjünk – azt mondta a farkas –, de attól félek, hogy megbánjuk.
– Ne félj semmit, csak gyere velem.
Bementek az udvarba. A vendégek mind bent ültek a szobában. Azt mondja a róka:
– Te csak húzódj meg itt, farkas koma, s szimatold ki, hogy hova menjünk.
A róka bement a tornácra. Gondolja magában: „Előbb bemegyek a kamrába.” Megnyitja a kamraajtót, hát látja, hogy nincs ott senki, s ott a sok bor meg a sok pálinka, a sok sütemény. Volt ott sok kürtőskalács, pánkó (fánk), minden.
Gondolja a róka: „Ide jó lesz behúzódni.”
Hívja a farkas komáját is. Akkor veszi észre a róka, hogy van egy jó fazék töltött káposzta is. Gondolja magában:
„Ezt lesz jó megkóstolni legelőbb.” Nekiestek a káposztának, s eszik. Aztán ették a kalácsot, a kürtőst, a pánkót. Azt mondja a farkas:
– Hallod-e, róka koma, jó lenne valamit inni is.
Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az ivásnak. Hát mikor már sokat ittak, berúgtak, nekikezdtek dudorászni. Egyik jobban ordított, mint a másik. De a rókának mégis volt annyi esze, ha be volt is rúgva, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat, hogy ott ki tudjon bújni, ha veszedelembe jut.
Benn a vendégek a levest megették. Megy a szakácsné, hogy tálalja a káposztát. Szinte meghalt ijedtében, mikor benyit a kamrába. Szalad be a vendégekhez, hogy milyen nagy baj van. Azok nem akarnak neki hinni, de mégis egypáran kimentek.
Mire kimentek, a róka már kibújt a lyukon, s elfutott, de a farkast úgy elverték, hogy csak úgy zörgött a csontja. Alig tudott kivánszorogni a kamrából.
A róka szaladt, szaladt, éppen a faluvégre, lefeküdt egy csomó pozdorjára, s elaludt. Egyszer arra ébred, hogy nagyon lökdösi valami.
Felnyitja a szemét nagy álmosan, nézi, hogy ki az. Hát a komája volt. De alig tudott menni, úgy helybenhagyták.
Könyörög a farkas a rókának, hogy vegye fel a hátára.
– Hogy vegyelek fel, mikor az én csontom, ládd, kívül lóg a bőrömön – azzal rámutatott a pozdorjára –, vegyél inkább te fel és vigyél.
A bolond farkasnak csak ennyi esze volt, hogy felvegye. Elindult, s vitte a hátán. A róka csak vigyorgott magában. Elkezdte mondogatni:
– Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent.
Azt mondja a farkas:
– Mit pusmogsz, te róka koma?
– Jaj, kedves komám, azt mondom, hogy veretlen viszen vertet, veretlen viszen vertet.
– Na, jól van, azt hittem, hogy egyebet beszélsz.
A róka megint csak elkezdi:
– Vert viszen veretlent, vert viszen veretlent.
A farkas most már megértette, hogy mit mond a róka, de már akkor jó meszszire elvitte. Nagyon megharagudott, ledobta a hátáról. A róka meg nekiiramodott, s hazaszaladt. Ha a róka el nem szaladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
(Magyar népmese)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.