Az orvos válaszol

„EMBÓLIA” – ezt a jeligét választotta az az olvasónk, aki ismerőse egészségéért aggódik. A beteg már többször szenvedett el tüdőembóliát. Az orvosi zárójelentés szerint oka az alsóvégtag visszértágulatában levő trombus, vérrög volt. Kérdezi, milyen életmódváltozásokkal előzhetné meg a tüdőembóliát barátnője.
Tüdőembólia esetén egy, a szervezetben elszabadult vérrög megakad a tüdő valamelyik artériájában, s hirtelen elzárja azt. Az érintett területen a tüdőszövet vérellátása romlik. A tüdőembólia leggyakoribb típusa a trombembólia. Ennek kiváltója a trombus, a vérrög, amely általában alsó végtagi vagy a medencevénából ered. Tüdőembólia ritkán származik a kar vénáiból vagy a jobb szívfélből.
A vénás keringésbe, majd a jobb szívfélen keresztül a tüdőbe kerülő vérrögök az esetek mintegy 65 százalékában mindkét tüdőbe, 25 százalékban a jobb és tíz százalékban a bal tüdőfélbe jutnak. Az alsó lebenyek négyszer gyakrabban érintettek, mint a felsők. A legtöbb embólia a nagy vagy a közepes tüdőartériákban megáll, csupán 35 százalékban vagy annál kisebb arányban jut el a kisebb artériákhoz.
Általában az el nem záródott verőerek elegendő vért tudnak szállítani a tüdő érintett részére, s így megelőzhető a tüdőszövet elhalása. Ha nagyobb ér záródik el, vagy már beteg tüdőt ér az embólia, sokszor kivédhetetlenül elhal a tüdőszövet. A tüdőembóliában szenvedő betegek körülbelül tíz százalékánál fedezhető fel ilyen szövetelhalás. Ezt tüdőinfarktusnak hívjuk. A károsodás mértéke attól függ, hogy a szervezet milyen gyorsan tudja szétbontani az apró alvadékdarabokat. A nagyobb rögök feloldása sokkal több időbe telik, ezért a károsodás jelentősebb. A nagyméretű véralvadékok hirtelen halálhoz is vezethetnek.
Azoknál a betegeknél, akiket tüdőembólia fenyeget, meg kell akadályozni a vérrögképződés kialakulását a vénákban. Fontos, hogy műtétek után rugalmas harisnyát viseljenek, és lábtornagyakorlatokat végezzenek a végtagok keringésének javítására. Az ágyból mielőbb fel kell kelni. A műtétet követően és azt megelőzően véralvadásgátló kezelést kell alkalmaznia az orvosnak.
A heparin hatóanyagú gyógyszer vérzést és elhúzódó sebgyógyulást is okozhat, így csak azoknál indokolt az alkalmazása, akik magas rizikójú csoportba tartoznak, vagy a kórelőzményükben volt már vérrögösödés. Magas kockázatú csoportba a trombembóliás kórelőzményűek mellett a keringési elégtelenségben, idült tüdőbetegségben szenvedők és a kövér testalkatúak tartoznak. A tartósan kórházban fekvő, ágyból fel nem kelő betegeknél a trombózis veszélye miatt akkor is alkalmazunk kis dózisú heparinke-zelést, ha műtétre nem kerül sor.
A visszatérő tüdőembóliában meg kell vizsgálni a vérzési, véralvadási faktorokat, ki kell zárni az alvadást befolyásoló betegségeket, és ennek ismeretében kell beállítani a véralvadásgátló kezelést. Meg kell találni a sorozatos embóliák forrását is. Ismételten fellépő embóliák esetén, ha az elsődleges vérrög a láb vénáiban található, sebészi úton szűrőt lehet elhelyezni az alsó végtagok és a medence felől a jobb szívfélbe haladó fő elvezető vénába.
Olvasónknak azt tanácsoljuk, hogy ismerősét tájékoztassa: kérjen hematológiai vizsgálatot annak érdekében, hogy megállapíthassák vérének jellemző tulajdonságait. Részletes angiológiai vizsgálat hivatott a visszatérő embóliák forrásának felkutatására. Csak ezek eredményeinek ismeretében lehet megmondani, hogy a vázolt esetben milyen kezelés, illetve a megelőzés milyen egyéb formái jöhetnek szóba.