Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen a Magyar Nemzet
Ezek közül mi egy izgalmas besameles spenótos répás tőkehalfogást kértünk. Szívesen kóstoltunk volna mást is, de helyet kellett tartalékolni az egycsillagosoknak is. A tőkehal errefelé a legjellemzőbbnek mondható alapanyag, a belőle készült krokettre egy egész monotematikus, steam punk beütésű hálózat épült rá, ezt is kipróbáltuk, csak ajánlani tudom minden halkedvelőnek.
A portugálok 20-25 kg tőkehalat esznek évente, világhálós források szerint többezer módon készítik el ezt a halfélét.
Tetszetős megoldás, hogy a szóban forgó jeles séf standjánál nem fotók tájékoztatják a turistákat a négy legnépszerűbb fogás kinézetéről, hanem ezek ott sorakoznak a pulton, ezzel is orientálva a többség rendelését. A további három exponált kompozíció a fish and chips, a krokett és a bifana nevű népszerű street food volt. Utóbbi zsemlébe rejtett sertéshúst takar, nincs egyértelmű recept, még arra sem, hogy a sertésnek melyik részéből készítik, vagy miként hőkezelik a húst, részleteket itt olvashatunk.
Bár a csarnokban bőséges a borkínálat, az éttermeknek van saját ital borszortimentje, Henrique Sá Pessoa standnál kereken egy tucat portugál bor kapható, melyeket kivétel nélkül decire is kimérnek. Érdekes látni, hogy míg a tágan értelmezett Erdélyben bevett díjszabás egy nem kiugró, korrekt bor esetében a 25 lejes, azaz 5 eurós pohár-ár (100, 120 vagy 150 ml), itt több tétel is alatta van ennek az összegnek, a mennyiség pedig jó szívvel mért másfél deci.
Jómagam a Quinta do Regueiro nevű, Vinho Verde borvidéken működő boutique-borászatnak az Alvarinho és Trajadura szőlőből készült házasítását választottam, mely a tőkehalfogás remek társának bizonyult. Irigylésre méltó, ahogy Portugália őrzi őshonos szőlőfajtáit, amelyek száma többszázra rúg. Itt a nemzetközi fajták egyértelmű kisebbségben vannak.
Ez modellértékű lehetne a mifelénk, ahol egyes régi magyar szőlőfajtákat egyszerűen nem lehet telepíteni az önsorsrontó, korlátolt és teljesen abszurd jogi szabályozás miatt, miközben e fajták telepítését állami támogatással kellene serkenteni az akadályozás helyett.
Az egycsillagosokról lesz még szó, egyelőre nézzük a kóstolt desszerteket. Tudvalevő, hogy Portugália ikonikus édessége a pastel de nata, amit még hűtőmágnesként is árulnak a szuvenírboltokban. Nem ritka, hogy egyes helyek semmi mást nem kínálnak, mint ezt a két falatnyi kis édességet. Több, mint egy tucatot kóstoltunk meg, toronymagasan a Manteigaria győzött mindkettőnknél, melynek a Time Out Marketben is van kirendeltsége. Nem állom meg, hogy ne említsem, hogy Belső-Magyarországon is lehet egész jól sikerült variánsokat kóstolni, nem is egy helyen, még akkor is, ha nem számítom Tiago Sabarigo Essencia éttermének ajándék falatkáját, ami értelemszerűen maga a tökély. A dinamikusan terjeszkedő, immár nyolc egységgel rendelkező Lisboa pékség-hálózat variánsa is remek, versenyképes a lisszaboni rokonaival. Egyébként utazásunk előtti utolsó budapesti falat bemelegítésképpen a Corvin-közben nem oly rég nyitott „Mátyás pékség by Lisboa” pastel de nata-ja volt. Ettünk itt egy pazar Feketeerdő tortaátiratot is, amit szintén csak ajánlani tudok.
Visszatérve a Time Out Market desszertjeire, kóstoltuk a pastel de nata-t fagylalt-változatban is, nem volt rossz, de nem hatott meg. Megálltunk kifele mentünkben a Recordacao de Sintra standjánál, háromféle izgalmas helyi desszertet kóstoltunk, nem volt könnyű választani.
Az emlékezetes élményt egy ginjinha nevű portugál meggylikőrrel koronáztuk a helyszínen, mely mifelénk kevéssé ismert, magyar wikipédia oldala nincs is, hadd illesszem be ide az angolt.
Nagy közhelyek sokszor nagy igazságokat takarnak. Ezek egyike, hogy ha Lisszabonba utazunk gasztro-turnézni, a Time Out Market kihagyhatatlan célpont.
Borítókép és fotók: Borbély Zsolt Attila
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Magyar Péter májusban még arról beszélt, hogy a kampányban bejelentett nyugdíjas SZÉP-kártya első részét már 2026 negyedik negyedévében megkaphatják az érintettek.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
