Édes béke a cukorágazatban?

Ötesztendei küzdelem után szünetelhet az árharc a cukorrépa-termelők és a -feldolgozók között az uniós belépés időpontjáig. Az elmúlt hetekben megszületett a szakmaközi egyezmény, mely azt is tartalmazza, hogy a felek milyen arányban részesednek a kereskedelemnek átadott cukor árából. A termelők képviselői korábban azt szerették volna elérni, hogy – az unióban kialakult megosztás szerint – a bevétel 55 százalékát a gazdálkodók kapják meg. A gyárakkal közösen aláírt egyezmény ugyanakkor erre az évre 50,78, jövőre 51,15 százalékot rögzít. Szakmai vélemények szerint hazánk uniós taggá válása után a feldolgozókkal szerződésben álló répatermelők jövedelme akár negyedével is növekedhet.
A magyar cukorgyártás – több lépcsőben – három nyugat-európai óriáscég kezébe került az állami tulajdon magánosítása nyomán. A külhoni tulajdonosi csoportok időközben felharmadolták egymás között a hazai termőterületet és a piacot. Az unióban piacvezető német Südzucker – osztrák vállalata, a termelői kézben is lévő Agrana által – a Dunántúlon, a Magyar Cukor Rt. tulajdonosaként van jelen. Tavaly a petőházi és kaposvári gyár 946 ezer tonna répából mintegy 130 ezer tonna cukrot állított elő. Korábban a hasonló mértékű termelés öt üzemben folyt, ám az Ercsiben, Ácson, Sárváron lévő gyárat bezárta a cég.
A hatvani, szerencsi, szolnoki gyár mostanáig a francia Eridania Béghin-Say csoport kezében volt, ám a közelmúltban németek szerezték meg a jórészt a közép- és dél-alföldi tájakon termő répát felvásárló vállalatot. A vevő, a braunschweigi Nordzucker is az európai óriások közé tartozik: második a sorban. A tranzakció háttere: a francia gazdák, hogy ne kerüljön külföldiek kezébe a tulajdonukban lévő Béghin-Say, rákényszerültek a karcsúsításra, többek között a magyarországi érdekeltség eladására. A hazai cukoripar harmadik szereplője, az angol Eastern Sugar tulajdonába került kabai gyár.
Az unió küszöbén mind jobban szigorodik az ágazat szabályozása. A termelés felosztását követte az cukorpiaci rendtartás és a kvótarendszer bevezetése, az éves mennyiséget négyszázezer tonnában határozták meg a feldolgozók és a termelők. Az uniós taggá válásunkról kötött tavalyi, Koppenhágában aláírt egyezményben A kvótaként ugyanennyi szerepel, ami azt jelenti, hogy belföldi eladásra belépésünk után is négyszázezer tonnát termelhetünk. Ezenfelül – B kvótaként – 1230 tonna cukor exportjára nyílik majd lehetőségünk. A kukoricából készült édesítőszer, a répacukor legnagyobb versenytársaként fellépő izocukor mennyiségét szintén a jelenlegi termeléshez közelítő szinten, összesen 137 ezer tonnában maximálja az uniós egyezség. A minap megkötött szakmaközi egyezmény további részleteket szabályoz az ipar és a gazdálkodók mindennapi kapcsolatában, az ármegosztásban, a szállításban, az átvételben és a fizetésben.
A gyárbezárások időszaka, a tőke- és kapacitás-összevonás az iparban a szakemberek előrejelzései szerint még nem ért véget. A hatékonyság egyik mutatója lehet az egy hektáron termett répából előállított cukor mennyisége. E számadatot tekintve, mely Magyarországon az elmúlt három év átlaga alapján 6,1 tonna, üzemeink az európai mezőny közepe táján foglalnak helyet. Természetesen az eredmény alakulásában nagy szerepük van a cukorrépának nem éppen eszményi hazai termőhelyi adottságoknak is. Ausztriában és Franciaországban tavaly átlag 9,5 tonnát mértek, Hollandiában 9,08, Németországban 8,24 tonnát. Ugyanakkor Olaszországban 5,77, Finnországban 4,55 tonna volt a cukormenynyiség.