Magyar kerámiakincsek egy vándortárlaton

Kerámiaművészetéről is híres hat ország válogatott műtárgyaiból összeállított vándorkiállítást láthattunk a budapesti Iparművészeti Múzeumban. Hét vezető szerepű európai kerámiamúzeum, illetve gyűjtemény vállalkozott az elmúlt 150 év eredményeinek és újításainak bemutatására Kerámia–kultúra–innováció címmel. A kiállítást – amely egy több projektet is magában foglaló, a kerámiatörténetet és -művészetet elemző sorozat része – a hohenbergi német, a limoges-i francia, a Stoke-on-Trent-i brit, a faenzai olasz, a lisszaboni portugál múzeumi gyűjtemények mellett a Herendi Porcelánművészeti Múzeum Alapítvány hozta létre az Európai Közösség Kultúra 2000 pályázatán elnyert támogatással, az Iparművészeti Múzeum együttműködésével. Ez a nemzetközi vándorkiállítás az egyik első példája hazánkban az Európai Közösség által kínált kulturális és szakmai együttműködésnek. Balla Gabriella, az Iparművészeti Múzeum művészettörténésze a herendi múzeum munkatársaival rendezte a kiállítást, az installációkat Fekete György belsőépítész tervezte.
– Nagy öröm számunkra, hogy a világszínvonalú magyar kerámia- és porcelánművészet a vándorkiállítás további állomásain a többi résztvevővel együtt reprezentálhatja a műfaj szépségeit. A több ezer éves kerámiaművészet fejlődését az elmúlt százötven évben – a stílusváltozást, az ipari termelés korát, a hagyomány, valamint a formai, díszítési és technológiai újítások szerepét – az asztali készletekben, a dísztárgyakban és az építészetben országonként negyven mű bizonyítja. A műtárgyak csoportosításán keresztül kirajzolódnak a kölcsönhatások is. A XIX. században a világkiállítások lettek az európai kölcsönhatások fórumai. Erőteljesen és kimutathatóan hatottak egymásra a kerámia- és porcelánkészítő műhelyek. A tárlaton nyomon követhetőek a technikai és technológiai újítások eredményei, amelyek nemzetenként eltérőek, mégis egymáshoz kapcsolódó összeurópai képet mutatnak. A masszák, mázak színezése, a formázás, az égetés területén a művészek olyan kifejezési lehetőségek felfedezéséhez jutottak, amelyekkel a XX. század kísérletező és kötetlen szellemében az anyag tulajdonságainak megfelelve alkothattak. A szoros kapcsolat funkció, forma és díszítés között a szecesszió és art deco központi problémája lett, amely a tárgy szépségét a használhatóság, a rendeltetés és a forma tökéletes összhangjában kereste. Az ipari, tömeges termelés hangsúlya a formatervezésre került, a festett, kézműves dekorációkat a sokszorosított gépi díszítések váltották föl.
Az 1851-es londoni világkiállításon nagy sikert arattak Fischer Mór herendi porcelánmanufaktúrájának termékei. A herendi motívumkincsben ma Viktória-mintaként ismert pillangós-peóniás kínai porcelánkészletet elsőként a királynő rendelte meg. Érdekessége a tárlatnak az 1860-as években készült kétszemélyes, neobarokk kávéskészlet, amelyre kézzel festették a balatonfüredi tájat, az első gőzhajót. Fischer szinte újra felfedezte az avíttas, lenézett műfajnak tartott porcelánt. A technológiai újítások terén Zsolnay Vilmos szerzett elévülhetetlen érdemeket pirogránit épületdíszeivel, különleges mázaival. A nagyüzemi termelés hatásaként az asztali készletekre levonóképekkel, szitanyomással, matricával sokszorosított minták kerültek a hagyományos kézi festés helyett.
A kiállítás bemutatja a hagyományos és az új formákat, stílusokat, anyagokat, technikákat és eljárásokat. Egyúttal körvonalazza a tervezésben, a technológiában és az életmódban bekövetkezett változásokat. A csempék, étkészletek, fali díszek, dísztárgyak, szobrok, vázák, egyedi készítésű stúdiótermékek és tömegtermeléssel előállított ipari agyagáruk stílustörténeti áttekintést is adnak a szecessziótól a posztmodernig, a dekorációs célt szolgáló dísztárgytól a funkcionális darabokig. Nyomon követhetők a gyártási módszerek változásai: az ősi lábkorongtól a számítógép segítségével tervezett mintákig.
A kerámia- és porcelántárgyak együttese, a tárlókban kiállított 240 műtárgy meggyőző erővel bizonyítja, a műfajnak nemcsak múltja és jelene, hanem jövője is van. A kerámia és a porcelán kihagyhatatlan az életünkből, nem csupán a hétköznapokban, a díszítő és az önálló művészetben van jelen, hanem a csúcstechnológiában és az űrkutatás területén is.