Nyolcvan éves lenne a magyar színjátszás nagy táncos-komikusa

Nyolcvan éve, 1923. február 18-án született Rátonyi Róbert kétszeres Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész, a zenés színházi műfaj egyik meghatározó hazai személyisége. Humoros, könnyed stílusával szívesen látott figura volt a színpadon, kiemelkedő alakítást nyújtott számos darabban de sokat szerepelt filmen, televízióban, s a rádiókabaréban is.

A későbbi komikus felmenői között akadt kereskedő, és kávéháztulajdonos, így Bronner Miksa, a Westend-kávéház tulajdonosa is, aki először foglalkoztatott kávézójában néger zenészeket. Szülei jómódú polgárok voltak, de szerencséjük nem mosolygott rájuk hosszan, ezért saját találékonyságukat is latba kellett vetniük életvitelük zökkenőmentes fenntartásához.

Fiukat a II. kerületi Érseki Katolikus Gimnáziumba íratták be, ami a legelőkelőbb intézetek egyikének számított Pesten, hiszen grófok, hercegek, bárók, nagykereskedők és nagyiparosok gyermekei jártak oda. Figyeltek fiuk zeneműveltségére is, ezért beíratták a Zeneművészeti Főiskolára, amit 1941-ben végzett el, hegedű szakon. Ekkor már érdeklődött a színjátszás iránt, ezért egy évvel később jelentkezett Rózsahegyi Kálmán színészképző iskolájába.

Véletlenszerűen jött az első kiugrás lehetősége, a Kata, Kitty, Katinka című operett kapcsán, melyben – egy beugrás révén – a nála harminc évvel idősebb Kosáry Emmi partnerét alakította, kiválóan. 1943-ban a Royal Revüszínházhoz szerződött, majd két évvel később a Pódium Kabaré társulati tagja lett. Egy év eltelte után a Művész Színházhoz szegődött, de 1947-ben már a Vígszínház tagja volt. Egy év Magyar Színházas kitérő után visszatért a Szent István körúti intézményhez, amitől 1950-ben megvált az Operett Színház kedvéért.

Ott – kisebb Petőfi, majd Jókai Színházas kitérővel – 1971-ig időzött, de 1968-tól már az Állami Operaházban is játszott. 1972-ben pedig átsétált a Nagymező utca páratlan oldalára, s megtalálta helyét a Thália Színházban. Közben eljegyezte magát az operett műfajával, mint másod táncoskomikusi minőségben az Operett színpadán debütált, a Napsugárkisasszony című darabban. Azt követte az 1945-ös Szibill, melyben olyan partnerei voltak, mint Honthy, Karády, Sárdy János és Feleki Kamill. De játszott a Makrancos hölgyben, a Szabotál a gólya című előadásban, a Nebántsvirágban Németh Marika, Bilicsi Tivadar és Rátkai Márton partnereként, a Vera és családjában, miben Verát Karády Katalin alakította.

Az így élni jó című operettben bizonyította be, hogy bonvivánnak is remekül beválik. Humoros alakításaival, friss megjelenésével, mindig szívesen látott figura volt a színpadon, ezért szinte nem is volt előadás nélküle. Az Állami Áruház, Luxemburg grófja, Boci-boci tarka sikerei után az igazi áttörést minden idők legnépszerűbb magyar operettje, az 1954-es Csárdáskirálynő hozta meg számára.

Bóni gróf szerepében lehetősége nyílt egy jellegzetes karakterfigura megoldására. A „Jaj cica, eszem azt a csöpp kis szád…”dal hozzá nőtt, az előadásokon négyszer is el kellett énekelnie Gyenes Magda partnerével. A Csárdáskirálynő nem csak itthon volt felülmúlhatatlan siker. A Szovjetúnióban este kihaltak az utcák, mert a produkciót élőben közvetítette a Rádió és a Moszkvai Televízió. Felléptek az Auróra cirkálón, és látta őket Hruscsov is. (A darabot 1975-ben felújították, és több mint 2000 előadást ért meg.)

Közben megházasodott, és 1953. decemberében megszületett a később zenei pályára lépő ifj. Rátonyi Róbert, majd két évvel később a szintén színésszé váló Rátonyi Hajnalka is. Az ő pályaútját pedig olyan darabok szegélyezték, mint a Csintalan csillagok, az 1964-es Nagymama, vagy a Lehoczky Zsuzsa partnereként játszott Bál a savonyban, a My Fair Lady, Marica grófnő, Maya, János vitéz. Széles mosolya, huncut kacsintása akkor is örökre vésődött a nézőben, ha csak egyetlen egyszer látta.

Víg kedélye mindenkire átragadt, ezért láthattuk legtöbbször komikusi szerepekben. Sokat tudott a színházról, s minden tudását a szórakoztatásnak vetette alá. Mindent szenvedéllyel művelt. A színház mellett sokat utazott, szeretett fényképezni, filmezni, remek riporter volt könyveiben, tévésorozataiban, s művészettörténeti szempontból is fontos összefoglalást írt a számára is annyira kedves opera műfajáról. Arcának komoly oldalát mutatta meg a Király Színház igazgatójáról (Beöthy László) készült Bal négyes páholy című darabban, melyben könnyfakasztó hitelességgel formálta meg Beöthy László alakját. Nagy ajándéknak tekintette ezt a szerepet, s a nézők sem gondolták másként.

A Thália nevét felváltotta az Arizona, ahonnan – már betegen – Veszprémbe szerződött, ahol a Petőfi Sándor Színházban a Csárdáskirálynőt készült megrendezni. Ezzel ünnepelte volna 70. születésnapját és az 50. színészi jubileumát. Ám a sors ezt már nem adta meg neki, mert október 8-án átköltözött az égi társulathoz, ahol kiváló szereposztásban rendezheti meg a Csárdáskirálynőt. A Farkasréti temetőben Gálvölgyi János mondott búcsúbeszédet. A Művész Színház 1993. november 14-én létrehozta a Rátonyi bérletet.