Turulmadár, csodaszarvas a magyar eurón

A második legjobb helyezést érték el miskolci diákok a magyar euróérem megtervezésére kiírt pénzügyminisztériumi pályázaton. A tárca versenyére az ország minden tájáról több tucat munka érkezett, közülük 22 iskola terveit díjazták. A legjobbnak ítélt csapat másfél-, a miskolciaké egymillió, a harmadik helyezett tanulók iskolája félmillió forint jutalmat kapott.
A honoráriumok nyolcvan százalékát a győztesek (első helyen a budapesti Török Pál Utcai Képző- és Iparművészeti Iskola diákjainak érmeit értékelték) iskolái, húsz százalékát maguk a diákok használhatják fel tanszervásárlásra. Az elképzelt érmék valós pénzzel jutalmazott tanulói közül Izsó Attilával, a miskolci Gábor Áron Szakközépiskola hatodéves díszítőművész-technikusával beszélgettünk, aki jelenleg még tanul elektronikus grafikus szakon. A „csapatteljesítmény” eredményeként a szakközépiskolából az ő munkái mellett Bedő Sándor és Lukács Lajos tervei is második helyezést értek el.
– Honnan jött az ötlet, hogy beneveztek a pályázatra?
– Az igazgató úr olvasta a felhívást, s az egész csak egy szokásos órai feladatként indult. Az osztályfőnökünk kérte, hogy gondolkodjunk a motívumokon. Gyorsan kitaláltuk, s pár óra alatt meg is oldottuk. Később megtudtuk, hogy a megye iskoláiból beküldött éremtervek közül egyedül a mieinket díjazták.
– A napi gyakrolatban, mint fizetőeszközt, vajon viszontláthatjuk-e a munkáitokat?
– Elképzelhető. Amikor Budapesten átvettük a jutalmat, és megnéztük a teljes kollekciót, azt hallottuk, hogy valószínűleg mind a három kategóriából választanak majd, nemcsak az elsők közül.
– Mire számíthatunk, milyen lesz a magyar euró? Ki miként „fantáziált” erről?
– Egyelőre nem kézzelfogható érmékről van szó, hanem számítógépen megrajzolt, kinyomtatott fényképekről a tízcentestől az egyeurósig. Szerintem nagyon szépek! Nekünk az első és harmadik helyezett munkák is egyformán tetszettek. Közös jellemzőjük a terveknek, hogy különböző történelmi motívumokat használtunk a készítésükhöz, a magyarság tárgyi, építészeti és szimbolikus emlékeit: a Parlamentet, a Lánchidat, a Szent Koronát, István vagy Mátyás király arcképét, a csodaszarvast, szarukürtöt, szőlőfürtöt stb. A mi elképzeléseink is ehhez igazodtak, persze azért mindenkinek akadt egy saját ötelete, ami közel állt a szívéhez.
– Téged mi ihletett meg a szimbólumok közül?
– A szárnyaló turulmadár. Az idő rövidsége miatt nem sikerült ugyan olyan érmetervet készítenem, amelyen kizárólag ez látható, de szerepel a motívumok között.
– Miért éppen a turulmadár?
– Mert a szabadság jelképének tartom. Olyasminek, amire az ember egész életében vágyik. Mégis egy kicsit megfoghatatlan, hiszen az embernek nincsenek szárnyai, nem képes úgy repülni, mint a madarak. Egy turulmadaras magyar euróérmém számomra azt is jelenti, hogy hazánk része lesz majd az Európai Uniónak, ettől függetlenül viszont meg kell hogy őrizze a függetlenségét, az identitását. Ugyanezt a gondolatot érzem a csodaszarvas motívumában is.
– Rajzolás, tervezgetés közben valószínűleg beszédtéma volt közöttetek az unióhoz való csatlakozás. Erről mi a véleményed?
– A barátaimmal azt reméljük, hogy a fiataloknak a csatlakozás sok lehetőséget nyújthat. Nekem mégis az az érzésem, gazdaságilag talán még egy kicsit erősödnünk kellene ehhez a lépéshez, hogy előnyösebbek legyenek a pozícióink. A kérdés azért hoz zavarba, mert bizonytalan vagyok. Hiszen az is lehet, hogy majd a csatlakozás erősít meg minket. Diákként hogy láthatnék tisztán abban, amiről a szakemberek is vitatkoznak? Fenntartásaim pedig azért vannak, mert mi itt, az ország keleti régiójában egészen másként élünk, mint mások például a Nyugat-Dunántúlon. Mindenben hátrányosabb a helyzetünk. Bérekben, munkalehetőségekben, életszínvonalban. Furcsa az is, hogy ma már a magyar jövedelmekhez képest az ausztriai benzinárak, ruhaneműk árai alacsonyabbak, mint nálunk… Szeretném hinni, hogy a csatlakozással javul a helyzetünk. Jobb kell hogy legyen, különben nincs értelme.
– Az érmetervek mellett milyen személyes terveid vannak?
– A továbbtanulás. Áprilisban két helyre is felvételizem. Budapesten az Iparművészeti Egyetemre, mert nagyon érdekel a fémtárgyak megtervezése. De szeretek fával is dolgozni, ezért a soproni Nyugat-magyarországi Egyetem faipari mérnöki szakára is jelentkeztem.
– A második helyezett egymilliós díjából hármótokra kétszázezer forint jut. Mit szeretnél vásárolni a neked jutó harmadrészből?
– Kizárólag rajzeszközöket, mert elég drágák, és soha nem lehet elég belőlük.