Csatlakozás – nincs racionális érv a

Magyarország EU-csatlakozására a gazdasági megfontolások mellett azért is szükség van, mert "a magyar demokrácia stabilitását, működőképességét - ha tetszik, ha nem - egy ideig még külső tényezőknek is biztosítaniuk kell".

Erről Martonyi János volt külügyminiszter a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület által az EU-csatlakozásról rendezett szombati budapesti konferencián beszélt.

Megjegyezte: egy évvel ezelőtt még nem mondta volna ezt, de ami az utóbbi időben a szólásszabadság, a gyülekezési jog, a kiegyensúlyozott és tárgyilagos tájékoztatás terén történik, azt mondatja vele, hogy külső biztosítékokra is szükség van.

A csatlakozás alternatíváiról szólva rámutatott: Magyarországot geopolitikai helyzete gazdaságilag is Európához köti, a közép-európai együttműködés esélytelenségét pedig jól mutatják a szomszédos országok kedvezménytörvényre adott reakciói.

Hangsúlyozva, hogy az EU-integráció a magyar nemzet határoktól független újraegyesítését is jelenti, feltette a kérdést: „van jogunk arra, hogy ezt megtagadjuk a jövő generációitól”?
A volt külügyminiszter úgy vélekedett: a csatlakozás előnyei igazából 2007 után fognak jelentkezni. Arra a felvetésre reagálva, hogy akkor elegendő volna 2007-ben csatlakozni, utalt arra: akkor is lenne egy 3-4 éves átmeneti időszak.

Bod Péter Ákos közgazdász a csatlakozás időpontjának kitolása ellen érvelve rámutatott: ha most nem csatlakozunk, akkor Románia mögé kell beállnunk a sorba, s a csatlakozási feltételeket tekintve már olyan, addigra integrálódott országok nagyvonalúságára kell apellálnunk, mint például Szlovákia.

- Tíz év után a további várakozásnak nincs értelme – hangsúlyozta a volt ipari és kereskedelmi miniszter, a jegybank egykori elnöke.
Kiemelte: racionális érvet a „nem” mellett nem tud mondani. Hozzátette: a nemzetgazdasági hatás mérlegét tekintve pozitív lesz, a gazdasági fejlődést nagyban felgyorsítja majd a tagság, s előnyös lesz a magyar gazdasági érdekek érvényesítése szempontjából is.

Megjegyezte: az árkonvergencia, a bérek növekedése, az olcsó munkaerőt igénylő iparágak elvándorlása a csatlakozás nélkül is bekövetkezne, az EU-tagság csak felgyorsítja a folyamatot.
Bod Péter Ákos jelezte: a foglalkoztatás terén nem kell az ország kiürülésétől tartani, s attól sem kell félni, hogy elözönli Magyarországot a külföldi munkaerő.

Hozzáfűzte: várhatóan főleg határon túli magyarok jönnek majd Magyarországra dolgozni.
A mezőgazdaság helyzetéről szólva közölte: lesznek, akik jól járnak és vannak olyan termelési ágazatok, ahol csupa rossz hírt lehet hallani. A jelenlegi kormánynak köszönhetően azonban az EU-s támogatásokat inkább a nagy, mint a kis, családi gazdaságok fogják élvezni.

Pálinkás József úgy vélekedett: az igazi kérdés nem az, hogy igent kell-e mondani, hanem az, hogy mit kell tenni annak érdekében, Magyarország EU-integrációja sikeres legyen.
A volt oktatási miniszter rendkívül fontosnak nevezte, hogy meglegyen a magyarság összefogása, megtörténjen a nemzeti intézmények megerősítése és egy olyan nemzeti elkötelezettségű kormány legyen, amely bátran vállalja a magyar érdekeket.
Megjegyezte: sajnos ma előfordul – a nemzeti hatáskörben maradó oktatáspolitika terén is -, hogy belpolitikai érdekeket úgy tüntetnek fel, mintha az uniós követelmény volna.
A felsőoktatás és a kutatás-fejlesztés európai integrációjáról szólva rendkívül fontosnak nevezte az intézményrendszernek a jelenlegi kormány alatt megtorpant megerősítését, hiszen, mint arra utalt, ez alapvető feltétele a két terület versenyképességének.
Úgy vélekedett: szükség van arra is, hogy a kormány tudjon nemet mondani olyan európai uniós kényszerekre, amelyek jelentős forrásokat vonnak el a kultúrától, az oktatástól, a tudománytól.

Granasztói György, a Teleki László Intézet igazgatója előadásában kiemelte: tudomásul kell venni, hogy a régi nemzetállami felfogásnak, amely a magyar nemzet jogainak védelmét erővel, háborúval képzelte el, vége. Ma a magyar társadalomban erős a háborúellenes érzés, s aki ellenzi a háborút, az az EU-ra szavaz, hiszen az európai közösség megalakításának egyik alapvető célja az volt, hogy ne legyen többé háború a kontinensen.
Emlékeztetett arra: az uniós kényszereket az európai szolidaritás és az EU alapelveinek jegyében „mi magunk húzzuk magunkra, mint egy kényszerzubbonyt, mert egyetértünk mindenkivel abban, hogy ezeknek az elveknek meg kell valósulniuk”.
- Ha valaki nem tartja be a különböző megállapodásokat, az elfogadott közösségi normákat, alapjában véve önmagát zárja ki a közösségből, s ez előbb-utóbb a gyakorlatban is érvényesül – mutatott rá Granasztói György.

MTI – fidesz.hu