időjárás 14°C Malvin 2022. október 1.
logo

A csodálkozó lélek

Rákh Géza
2003.04.17. 23:00

Bármily edzett tévénézőt érhet meglepetés. Megtörténhet, hogy egy szép, fejlett utóítéletünkkel le kell számolnunk, mert egy tapasztalat rácáfol. Ez történt velem is, amikor beletekintettem Frei Tamás sorozatának legújabb filmjébe. Hatalmas megdöbbenésemre kiderült, hogy Frei tud jó riportot is készíteni.
De nézzük meg az esetet közelebbről!
Frei Tamás Haynau leszármazottjával, egy idős grófnővel beszélget. A grófnő tekintetében paradox, idült fény. Ismerem ezt a furcsa csillogást. Azoknak a szemében él, akikben a tökéletes neveltetés üres lélekre talált. A mélyen gondolattalan lélek ekkor – önformája, saját szelleme híján – külső tartást kap. Szellem helyett szellemke, etika helyett etikett, opera helyett operett.
A szenzáció lényege: ennek a leszármazottnak fogalma sincs arról, mekkora vadbarom volt az öreg Haynau. Neki gyerekkorában – nicht vor dem Kind – azt mesélték, hogy jóságos, nagybajszú ember volt, aki telente Mikulásnak öltözve hordta a magyar gyerekeknek a csokoládét, míg végül gerincsérvben meg nem halt.
Evvel a hetvenéves nővel még soha senki nem közölte, hogy miféle tettekért kapta családja a rengeteg birtokot, kastélyt. És hogy ’48 előtt kiknek a birtokai voltak ezek.
Frei megérzi a szenzációszagot, és a kamera előtt közli a rettenetes hírt a hölggyel. Elnézést, de az ön őse egy vérengző állat volt, aki őrjöngött, amikor megtudta, hogy Batthyány nem kötelet, hanem csak golyót kapott. És, mivel szegény grófnő semmit nem tud őse haláláról, Frei nagy kéjjel elmeséli, hogyan is történt. Egy agyvérzés után már halottnak hitték, és az orvos körbefűrészelte a koponyáját, tudományos okokból. Amikor a koponyát leemelte, látta, hogy a halott él: az agy finoman remegett, hullámzott. Tudta, a tetszhalott most, némán ugyan, de szenved. Mit lehetett tenni? A derék orvos amúgy szittyásan megfogta a fűrészt, és Haynau agyát hűvös halomba vágta.
Utána közelkép: megmutatják a grófnő arcát. Teljesen paff. Vonásai fölött a csodálkozás veszi át a hatalmat.
És Frei megadja a kegyelemdöfést. Előzékenyen közli alanyával, hogy a magyar néphit szerint ez volt a sors bosszúja a sok kegyetlenkedésért. „A magyarok szerint meg is érdemelte a kínhalált” – mondja kedvesen Frei, majd kiüríti alt-wieni kávéscsészéjét. Győztünk.
Tudom, Frei érdeme nem a zseniális interjú, hanem az, hogy egyáltalán megtalálta ezt az alanyt. De ez éppen elég. Nézni a valódi múltjára ráismerő Haynau-dédunoka döbbent arcát, és látni, ahogy az eltűnt idő finoman átfesti a lélek jelenét, és talán a jövőjét is: felemelő, költői pillanat volt.

Hírlevél feliratkozás
Nem akar lemaradni a Magyar Nemzet cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi naponta elküldjük Önnek legjobb írásainkat.