Válságbiztos menedzserfizetések – vigaszdíjak felső fokon

A német menedzserek elképesztő fizetéseket vihetnek haza, az elképesztően rossz teljesítmények ellenére. Egy felmérés szerint a veszteség is jól jövedelmezhet - egyeseknek.

A német menedzserek fizetése négy százalékkal emelkedett 2002-ben – írja a német üzleti világ vezető sajtóorgánuma, a Handelsblatt. Ez azért meglepő, mert a frankfurti tőzsdén jegyzett harminc legnagyobb cég (DAX-30) átlagosan 40 százalékot veszített értékéből.

A legdrágább bankvezér

Vitathatatlanul a legtöbbet keresi a német menedzserek között Josef Ackermann, a Deutsche Bank vezére. 2002-ben például 6,9 millió eurót vihetett haza a német bankárok legdrágábbika. Mindeközben a DAX-30-as átlag évi 1,7 millió euró körül alakult a Handelsblatt felmérése szerint.

Legjobban a Daimler-Chryslernél emeltek

A Handelsblatt által készített DAX-30 felmérés szerint minden második vizsgált vállalatnál növekedett az igazgatósági tagok díjazása. A legkiugróbb a Daimler-Chrysler autógyár első embere, Jürgen Schrempp igazgatósági elnök fizetésemelése volt. A felügyelőbizottság 131 százalékos emelést hagyott jóvá számára. És ugyanennyit az igazgatótanács (IT) másik tizenkét tagjának.

Ezzel az IT-tagok átlagos keresete megközelítette a négymillió eurót (egészen pontosan 3,91 millió volt). Ez igen szép teljesítménynek nevezhető, különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy időközben a cég tőzsdei értékének 39 százalékát veszítette el.

A DaimlerChrysler védelmében azért azt meg kell említeni, hogy náluk legalább a fizetésemelkedés az üzemi eredmény javulásával járt együtt, és a német légitársaság, a Lufthansa is javított profitabilitásán. A Lufthansa ugyanis gyakorlatilag nullszaldót ért el (41 százalékos értékvesztés mellett), ám a menedzserek fizetése 95 százalékkal (!) emelkedett ugyanebben az időszakban.

Az amerikaiak többet keresnek

A Handelsblatt arra is emlékeztet a német összesítés láttán, hogy az Egyesült Államokban a Dow Jones-indexben szereplő cégek menedzserei átlagosan 4,8 millió dollárt keresnek évente, ami jóval magasabb összeg annál, mint amennyit európai kollégáik kapnak. Ebben az összegben persze már benne vannak a különböző részvényvásárlási opciók is, amelyek a tengerentúlon elterjedtebb ösztönzési és javadalmazási formának számítanak, mint Európában. (Ez egyébként gyakran valóban nagyobb ösztökélést is jelent a cégek eredménynövelésére, ugyanakkor a könyvelési botrányok bebizonyították, hogy a túlzott profithajszolás sokszor szintén a valóság „kárára„ szépíti meg az eredményeket.) A német lap szerint az elmúlt évben csökkent az európai és az amerikai menedzserek fizetése közötti különbség, ami nyilvánvalóan visszavezethető arra is, hogy az Egyesült Államokat érzékenyebben érintette a világgazdaság növekedésének lassulása.

Siker és díjazás – nincs összefüggés?

A Handelsblatt szerint az adatok ékesen bizonyítják, hogy a vállalati, vállalkozási siker gyakran teljesen függetlenül alakul a bérezéstől. Jó példa erre Európa legnagyobb biztosítóinak egyike, az Allianz is. Miközben a cég a veszteséges zónába csúszott, az IT-tagok átlagjövedelme 1,58 millió euróra növekedett. Még drasztikusabb a helyzet, ha a tőzsdei értéket és az átlagos fizetésnövekedést hasonlítjuk össze: miközben a cég árfolyama 66 százalékot zuhant, a fizetések nem kevesebb, mint 19 százalékkal emelkedtek a topmenedzsment körében.

A vegyiparból ismert BASF is szépen kitett magáért: 17 százalékos árfolyamvesztés 46 százalékos fizetésnöveléssel párosult a csúcsvezetőknél. A német kereskedelmi nagybankok történetében az egyik legrosszabb eredményt, vagyis veszteséges évet maga mögött tudó Commerzbanknál pedig a tekintélyes, 57 százalékos értékvesztést ugyancsak tekintélyes, 29 százalékos fizetésnövelés követte.

Nincs transzparencia

A felmérés bizonytalanságaira is utalt azonban a német lap. Csak néhány cég közli részletesen az igazgatósági tagok jövedelmeit. Köztük van a Deutsche Bank, az Altana, a gyógyszeripari cégek közül pedig a Bayer és a Schering, továbbá a szoftveróriás SAP és az acélipari konglomerátum, a Thyssen-Krupp.

Az átláthatóság, a transzparencia hiányára panaszkodik Heinz Evers is, a Kienbaum vállalati tanácsadócég képviselője. Szerinte gyakran olyan bonyolultan számítják ki a javadalmazást, oly sok a variálható elem a cégkimutatásokban, hogy még a vállalaton belüli ellenőrzéssel megbízott felügyelőbizottságok sem látnak tisztán az ilyen ügyekben.

Ugyanakkor Evers arra is figyelmeztet: önmagában a magas fizetés nem lenne baj. A jó teljesítményt ugyanis meg kell fizetni. A probléma akkor kezdődik szerinte, amikor a bérek és javadalmazások elszakadnak a teljesítményektől.

Forrás: FigyelőNet