Szár ott folytatta, ahol a bajnokságban abbahagyta

Még így, „haló porában” is a futball temploma a Puskás Ferenc stadion – az egykori Népstadion. Igaz, a hívek közben megcsalatkoztak, meg is fogyatkoztak, félistenek helyett esendő labdakergetőket kell imádni, ám a toronyépület, a szocreál eme remeke, mely egy művészettörténeti almanachban egyszer majd biztosan illusztrációként szerepel, őriz valamit a magyar futball katedrálisának egykori monumentalitásából. Aki erősen figyel, a tágas folyosón még hallhatja visszhangozni Puskás, Kocsis, Hidegkuti, Czibor stoplijainak kopogását. Aztán a tágas előtér, ahol a hozzátartozók várták egy-egy mérkőzés után a fiúkat. Szűcs Lajost Pécsi Ildikó, Tichy Lajost Lehoczki Zsuzsa… Istenem, a hölgykoszorú olykor szebb volt, mint a mérkőzés maga.

Hát ilyen szellemképek kísérhették az öltözők hűse felé haladva a Szabad Föld Kupa döntőjének résztvevőit, a Fejér megyei Szár és a Győr-Moson-Sopron megyei Enese csapatainak játékosait. Aki valamikor hallotta morajlani a százezres arénát, az a küzdőtérre kilépve csalódhatott, hiszen az 1953-as avatásakor építészeti bravúrnak számító betonkaréj mára életveszélyessé vált, és üresen tátong. De azért így is befért volna úgy huszonötezer szurkoló a Szabad Föld Kupát követő Magyar Kupa-döntőre, ám az ország két legnépszerűbb együttese még fél házat sem vonzott. Mindenesetre Szár és Enese lakosságának nem kevesebb mint húsz százaléka biztatta kedvenceit a rekkenő hőségben. Ez azért sokat elmond a magyar labdarúgás forrásvidékéről…

A meccs előtt meglátogattuk lapunk kupájának főszereplőit, és tippelésre kértük a sportbarátokat. A bizakodóbbak a száriak voltak, akadt olyan vérmes drukker is, aki még a kétszámjegyű győzelmet sem tartotta elképzelhetetlennek. Ezzel szemben az eneseiek szemre igencsak tetszetősen terelgették a labdát, sajnos azonban már a kezdés után hátrányba kerültek, és futniuk kellett az eredmény után. Tették is becsülettel, többet volt birtokukban a labda, ám mielőtt Gyurmánczi Attila edző végiggondolta volna, hogy mit is mondjon biztatás gyanánt az öltözőben a fiainak, a szünet előtt újabb gólt kaptak, így kétgólos hátránnyal vonultak pihenőre. A kapott gól soha nem jön jókor, mondta a szünet után a mester, és számukra valóban sokkoló volt az 1. és a 45. percben bekapott találat. A második játékrészben folytatta közönségszórakoztató játékát Enese, viszont a gólt megint Szár rúgta.

Talán túlzottan merésznek hangzik a következtetés, de a német kisebbségi település fiataljai mintha a bajor futballból villantottak volna fel valamit. Szikár mezőnyjáték, könyörtelen végrehajtás a kapu előtt – ez jellemezte játékukat. No persze és a kapujukban egy második Oliver Kahn, alias Ifjú Péter állt őrt, aki a mezőny legjobbjaként hárított minden védhetőt, olykor a védhetetlent is. A Magyar Kupa mérkőzésére gyülekező publikum láthatta, a megyei másodosztály és az élvonal között korántsem ég és föld a különbség. A labda itt is, ott is gömbölyű…
Most pedig következzék a kilencven perc krónikája, amely egyszer majd bekerül a szereplők családi legendáriumába.
Enese–Szár-Ilzer 1:3 (0:2). Puskás Ferenc stadion, vezette: Solymosi (Wenczel, Takács).

Enese: Farkas Péter – Majlinger Csaba, Nagy II. József, Józsa Szabolcs, Nagy I. József (Dömötör Csaba, 66. p.) – Szakács Gábor (Metky Tamás 61. p.), Gősi Béla (Tóth Balázs, 58. p.) – Vízler Zsolt, Horváth Sándor, Végh Antal – Horváth Vilmos. Edző: Gyurmánczi Attila.

Szár: Ifjú Péter – May Attila, Iváncsik László, Kin István – Kellner Nándor (Ormándi Attila, 29. p.) – Bernhardt Ferenc, Kiss Zsolt, Sátori Péter, (Szmolka Imre, 60. p.) – Imeli László – Szabó Zoltán (Sátori Gábor, 88. p.), Házenfratz Gábor. Edző: Lacza Albert.

Gólok sorrendje: Az 1. percben Házenfratz közvetlen közelről bombázott a kapu közepébe, 1:0. A félidő lefúvása előtt Iméli egy 25 méterről elvégzett szabdrúgás nyomán talált az eneseiek kapujába, 2:0. A 47. percben ismét Iméli László juttatta az ellenfél hálójába a labdát (3:0). Az 50. percben Majlinger okos góllal szépített: a tizenhatos vonaláról ívelt a kapu jobb oldalába (3:1). Jók: Horváth S., Vízler, Végh Antal, Horváth Vilmos, illetve Ifjú Péter. A mezőny legjobbjai: Bernhardt, Iváncsik, Iméli.

Végül a rendezők nevében köszönetet mondunk a Magyar Labdarúgó-szövetségnek a szervezésben nyújtott támogatásért és az amatőr ligának a húsz futball-labdáért, melyeket a résztvevők számára adott át képviselője.