A színészmesterséget ugyanúgy meg lehet tanítani, mint bármilyen más foglalkozást?
Egy részét igen. Nekem a tanodában az a dolgom, hogy a szakmai alapokkal ismertessem meg az elsősöket. Hogyan kell a színpadon mozogni, uralni a gesztusainkat, szépen beszélni. Bizonyos szintre mindenkit el lehet juttatni. A szorgalom sokat jelent. Csak, hát, egy idő után mindenkiről kiderül, hogy mire képes valójában. Előfordul, hogy éppen a legszorgalmasabb diák az, akibe -annak ellenére, hogy mindent megtanul – kevés tehetség szorult ahhoz, hogy az életét tegye erre a pályára. Nagy dolog, ha ezt meg lehet beszélni, egy ilyen típusú emberrel.
Meg lehet beszélni?
Volt már rá példa, hogy megmondtam egy általam nagyon sokoldalúan tehetségesnek tartott embernek, hogy szinte bármire alkalmas, és boldog ember lesz, csak nem ezen a pályán. És elfogadta. Persze, van aki nem akarja tudomásul venni. Nyilván, hatalmas traumát jelent ezt belátni egy olyan valakinek, aki egész életében színésznek készült.
Miért megy egy színésznő tanítani?
Nagyon korán kiderült, hogy vonz a tanítás, a tudás átadásának lehetősége. A színművészeti mellett bölcsész karra is jelentkeztem, magyar- francia szakra. Később elkezdtem gyerekeknek „interaktív” előadásokat rendezni. Aztán jött a tanoda. A legnehezebb éveimben, amikor nem játszhattam annyit színházban, az segített, hogy taníthattam.
Nemrég megalapította a Montágh Imre Beszédiskolát.
Úgy gondolom, hogy most nagyobb szükség van a beszédkészség fejlesztésére, mint bármikor máskor. Egy éve alapítottam meg az iskolát, rengetegen jelentkeztek, felnőttek, gyerekek egyaránt. Fantasztikus dolog, hogy van olyan, aki negyvenévesen eljön beszédtechnikát tanulni, mert érzi, hogy nem tudja magát elég jól kifejezni. Jöttek vállallatoktól középvezetők, jogi egyetemisták. A jogi karon nem tanítanak beszédtechnikát, egyre kevesebb a szóbeli vizsga is, pedig ha valakiknek, hát nekik tudniuk kellene helyesen használni a nyelvet. A középiskolás csoportommal rengeteg szókincsfejlesztő gyakorlatot csinálunk. Számomra is meglepő, hogy milyen – általam evidensnek gondolt – szavak jelentésével nincsenek tisztában.
Az édesanyja, Zsurzs Éva, rendező, tanárnak, színésznek vagy esetleg szintén rendezőnek szánta a lányát?
Soha nem beszéltünk arról, hogy én mi akarok lenni. Ez nálunk tabutéma volt. Pedig tudtam, hogy ő is tudja, hogy színésznőnek készülök... A mami gyakran elvitt forgatásokra, hogy lássam, milyen szörnyű is ez az egész, de mindig az ellenkező hatást érte el. Ez egyfajta „családi játék” volt nálunk.
Hogy lehet, hogy – az anyai örökség ellenére – nem rögtön rendező szakra jelentkezett?
Talán éppen azért, nehogy összehasonlítsanak minket. A tanodában rendeztem először- vizsgaelőadásokat. Akkor jött a pokoli felismerés... Hogy, ez az! Ezt imádom csinálni! Ha most azt mondanák nekem, hogy többet nem kell, hogy játssz, ellenben rendezhetsz, biztos elfogadnám. Pedig nagyon szeretek játszani. Néha színészként sem tudom visszafogni magam. Mert él bennem a vágy, hogy komplexen lássam a darabot. Megértem az anyámat, aki színésznőként kezdte, aztán mégis a rendezői pályát választotta.
Rengeteg gyerekdarabot írt, rendezett. Éppen a gyerekeknek szóló előadások azok, amelyeket a szakma nem mindig tekint egyenrangúnak a „felnőtt” színdarabokkal. Arról nem is beszélve, hogy támogatókat szerezni egyenesen lehetetlen...
Nagyon szerettem volna, ha mondjuk egy tanszergyártó cég támogatja a Suli-show című darabot, amelyet mostanában még játszunk a Stefánián. Arról szól, hogy milyen jó iskolába járni. És a gyerekek imádják. Mégis pillanatokon belül „meghal” az előadás pénz hiányában. De, sajnos, nem értek a szponzorkereséhez. Egyszer megkerestem néhány színházat egy gyerekdarabbal. Egy kisteremre lett volna szükségem. Mindenhol azt mondták, hogy igen, pesze, jaj de jó, és megkérdezték, mennyi pénzt hozok... Mondtam, hogy nem pénzt hozok, hanem egy komplett előadást, zenei alapokkal, kellékekkel. De hiába. Ilyenkor az ember azt mondja, hogy ha nem kell, hát nem kell. Én nem fogok erősködni.
Sok színész egyáltalán nem szeret gyerekdarabban játszani.
Érthető, hiszen egy percre sem lehet „kiengedni”. A gyerekek végtelenül őszinték, ha valami nem tetszik vagy unják, azt megmondják. Fölkiabálják a színésznek a színpadra. Vagy éppen fölállnak, és kimennek. Ezt elég nehéz földolgozni... Fehérváron a János vitézben játszom a gonosz mostohát. Akkor érzem, hogy nagyon jó voltam, amikor a darab végén a gyerekek őrjöngve kifütyülnek.
A Tháliában eltöltött évei után sokáig szabadúszó volt. Hogyan került a székesfehérvári színházhoz?
Majdnem húsz év színházi tagság után lettem szabadúszó. Eleinte azt gondoltam, ez valami nagyon izgalmas dolog lesz. Aztán rájöttem, hogy igazából munkanélküliséget jelent. Annak érdemes szabadúszónak lenni, aki egyrészt már befutott, másrészt el tudja adni magát. Ez – nem túlzok – pályaalkalmassági kritérium manapság. Sajnos, erre a mi korosztályunk nincs felkészülve. Amikor én elvégeztem a főiskolát, magától értetődő volt, hogy szerződtetnek valamelyik színházhoz. Azóta nagyon megváltozott a világ. Én nem tudok részt venni egy castingon. Valahogy nem nekem való. Furcsán érzem magam, amikor különböző helyzetgyakorlatokat kell megcsinálnom... Ezért inkább el sem megyek. A színházról már le is tettem akkor, amikor két évvel ezelőtt felhívott Kozák András, a székesfehérvári színház művészeti vezetője, hogy megérdezze, lenne-e kedvem náluk játszani...
Amíg nem volt színházi tag, addig viszont rengeteget szinkronizált. Nem véletlenül nevezik a legszebb hangú magyar színésznőnek.
Érdekes, ha bemegyek egy közértbe, az arcomról nem ismernek fel az emberek, de ha megszólalok, azonnal felkapják a fejüket. Nagyon szeretek rádiózni, szinkronizálni, alámondani. A természetfilmeket különösen kedvelem. Az oroszlános és a majmos filmeknél előfordul, hogy rögtön nekem szólnak a szerkesztők. Tudják, hogy azokért odavagyok. Ha nem színésznő lettem volna, akkor biztosan etológusnak megyek.
Milyen tervei vannak az elkövetkezendő időkre?
Egy színész soha nem tervez. Csinálja, amit kap. Ha éppen olyat, amit még szeret is, akkor nagyon nagy szerencséje van.
Neuer fénykorát idézte, a Bayern München új sztárja trófeát érő góllal debütált
