A túlsó part

Kezdettôl foglalkoztatta az emberiséget a túlsó part elérésének tecnikai megoldása, és a kisebb folyókon átvetett néhány méteres fatörzsektôl a mai, korszerű, ezer-kétezer méteres támaszközű és több kilométer hosszan futó függôhidakig sok-sok mérnöki tudás és tapasztalat halmozódott föl az idôk során, amelyeket kiváló hídépítô mesterek hasznosítottak.

Valló László
2003. 06. 26. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ókorban és a középkorban a fa és a kô volt a hidak építôanyaga. A rómaiak idejében épült akvaduktok (vizet vezetô kôhidak) egyik legimpozánsabb példánya az a Krisztus elôtti I. században épült háromemeletes kôhíd, amelynek maradványai a franciaországi Nimes városa mellett csodálhatók meg. A középkorban számos olyan híd készült, amely azóta is áll, és közülük jó néhány világhírre tett szert. Mint például a Ponte Vecchio (Öreg híd) vagy az Aranyművesek hídja (mindkettô az Arno folyó fölött ível Firenzében). Hasonlóan közismert Velence reneszánsz kori hídcsodája, a Ponte de Rialto, amely a Canale Grande fölött épült.
A vas, illetve az öntöttvas megjelenése új lehetôséget teremtett a hídépítésben. Az elsô ilyen híd Angliában, a Severn folyó fölött készült a XVIII. század második felében. Az acél megjelenésével pedig hatalmasan kitágultak a lehetôségek, amelyekkel éltek is a hídépítôk Európában és Amerikában egyaránt. Itt büszkén említhetjük a Széchenyi Istvánunk által építtetett Lánchidat, amely fölavatásakor, 1849. november 20-án a kontinens legnagyobb hídja volt, és szépségében ma is csodálatra méltó alkotás. (Eredeti külsejét hűen megőrizve 1915-ben újították föl.)
Napjainkban a legtöbb híd acéból és betonból készül. Az acél jól ellenáll a húzóerônek, míg a viszonylag olcsó beton a nyomóerôt viseli kiválóan. Az a technika, amelynek révén acélszálakkal is megerôsítik a betonelemeket, minden korábbinál hosszabb hidak megépítését teszi lehetôvé. A különösen hosszú hidak esetében kábeles felfüggesztést is alkalmaznak. Az elsô modern függôhíd a New York-i Brooklyn Bridge, amely 1883-ban készült el, és 485 méteres támaszközével (fesztávjával) ma is a hídmérnöki munka egyik csúcsteljesítményének számít. A világ eddigi leghosszabb függôhídja, a Japánban épült Akashi Kaikyo öt éve készült el, az Akashi tengerszoroson ível át. A közel négy kilométer hosszú függôhíd kilencvenegyezer tonna súlyú, ezt a hatalmas terhet két, háromszáz-háromszáz méter átmérôjű, henger alakú pillér és háromszázezer kilométernyi acélsodrony kábel hordozza. A két pillér közötti fesztáv 1990 méter, a hídcsodán hatsávos autópálya vezet át. Megépítésének költségeiről nincs adatunk, de bizonyos, hogy sok-sok dollármilliárdot emésztett föl. A hídépítés az egyik legdrágább beruházás, hazai viszonyaink között is öt- és harmincmilliárd forint közötti összegbe kerül egyetlen folyami híd. Ezért kiemelkedő esemény minden hídavatás, és az is érthető, ha nehezen születik meg a döntés egy-egy új híd építéséről, hiszen még a meglévők állagmegóvására sincs elegendő pénz.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.