A túlsó part

Kezdettôl foglalkoztatta az emberiséget a túlsó part elérésének tecnikai megoldása, és a kisebb folyókon átvetett néhány méteres fatörzsektôl a mai, korszerű, ezer-kétezer méteres támaszközű és több kilométer hosszan futó függôhidakig sok-sok mérnöki tudás és tapasztalat halmozódott föl az idôk során, amelyeket kiváló hídépítô mesterek hasznosítottak.

Az ókorban és a középkorban a fa és a kô volt a hidak építôanyaga. A rómaiak idejében épült akvaduktok (vizet vezetô kôhidak) egyik legimpozánsabb példánya az a Krisztus elôtti I. században épült háromemeletes kôhíd, amelynek maradványai a franciaországi Nimes városa mellett csodálhatók meg. A középkorban számos olyan híd készült, amely azóta is áll, és közülük jó néhány világhírre tett szert. Mint például a Ponte Vecchio (Öreg híd) vagy az Aranyművesek hídja (mindkettô az Arno folyó fölött ível Firenzében). Hasonlóan közismert Velence reneszánsz kori hídcsodája, a Ponte de Rialto, amely a Canale Grande fölött épült.
A vas, illetve az öntöttvas megjelenése új lehetôséget teremtett a hídépítésben. Az elsô ilyen híd Angliában, a Severn folyó fölött készült a XVIII. század második felében. Az acél megjelenésével pedig hatalmasan kitágultak a lehetôségek, amelyekkel éltek is a hídépítôk Európában és Amerikában egyaránt. Itt büszkén említhetjük a Széchenyi Istvánunk által építtetett Lánchidat, amely fölavatásakor, 1849. november 20-án a kontinens legnagyobb hídja volt, és szépségében ma is csodálatra méltó alkotás. (Eredeti külsejét hűen megőrizve 1915-ben újították föl.)
Napjainkban a legtöbb híd acéból és betonból készül. Az acél jól ellenáll a húzóerônek, míg a viszonylag olcsó beton a nyomóerôt viseli kiválóan. Az a technika, amelynek révén acélszálakkal is megerôsítik a betonelemeket, minden korábbinál hosszabb hidak megépítését teszi lehetôvé. A különösen hosszú hidak esetében kábeles felfüggesztést is alkalmaznak. Az elsô modern függôhíd a New York-i Brooklyn Bridge, amely 1883-ban készült el, és 485 méteres támaszközével (fesztávjával) ma is a hídmérnöki munka egyik csúcsteljesítményének számít. A világ eddigi leghosszabb függôhídja, a Japánban épült Akashi Kaikyo öt éve készült el, az Akashi tengerszoroson ível át. A közel négy kilométer hosszú függôhíd kilencvenegyezer tonna súlyú, ezt a hatalmas terhet két, háromszáz-háromszáz méter átmérôjű, henger alakú pillér és háromszázezer kilométernyi acélsodrony kábel hordozza. A két pillér közötti fesztáv 1990 méter, a hídcsodán hatsávos autópálya vezet át. Megépítésének költségeiről nincs adatunk, de bizonyos, hogy sok-sok dollármilliárdot emésztett föl. A hídépítés az egyik legdrágább beruházás, hazai viszonyaink között is öt- és harmincmilliárd forint közötti összegbe kerül egyetlen folyami híd. Ezért kiemelkedő esemény minden hídavatás, és az is érthető, ha nehezen születik meg a döntés egy-egy új híd építéséről, hiszen még a meglévők állagmegóvására sincs elegendő pénz.