Olcsó lenne, mégsem kell a diákmunka?

A nyári zsebpénzt nem könnyű megkeresnie az egyetemistának vagy főiskolásnak. Csak kevés diák olyan szerencsés, hogy szellemi munkát végezhet, pedig a diákmunka alkalmazásával jelentős megtakarítást könyvelhetnek el a vállalatok.

Bár a diák és hallgató munkavállalókat közvetítő iskolaszövetkezetek többsége valamelyik felsőoktatási intézmény égisze alatt jött létre, azzal a céllal, hogy a hallgatóknak megfelelő gyakorlatot szervezzen, a jelentkező cégek leggyakrabban könnyű fizikai munkát kínálnak az iskolaszövetkezetek tagjainak. A szellemi munkák között leggyakrabban az adatrögzítés fordul elő, ami egy felsőéves egyetemistának vagy főiskolai hallgatónak nem kihívás.

A diákmunka szezonja nem csak a nyár – mondta Rácz Attila, a Műegyetemi Iskolaszövetkezet igazgatója. Sőt az alkalmazott diákmunkaerő létszáma nem is a nyári időszakban a legnagyobb, hanem március-áprilisban, illetve november-decemberben.
Az állást ajánló cégek a gazdaság szinte minden területéről képviseltetik magukat, ahol hosszabb-rövidebb ideig kiegészítő munkaerőre van szükség. „Tömegesen természetesen azokon a területeken alkalmazzák a diákokat, ahol nem számítható ki előre a szükséges létszám, illetve nagy az élőmunkaigény, ugyanakkor követelmény a gyors és megbízható munkavégzés„ – közölte Rácz Attila.

Jellemző területe ennek a csomagolás, termékátcímkézés, borítékolás, szoftver-tesztelés. Emellett rengeteg hallgató tevékenykedik cégeknél elszórtan (helyenként egy-kettő) adatbeviteli, irodai, adminisztratív területen is. Kevesen tudnak azonban megcsípni olyan állást, ahol tanulhatnak is valamit, és az önéletrajzukban is „jól mutat”. A nyári időszakban megszaporodnak a telefonügyeletesi, recepciós munkakörök, a titkárnői, az irodai kisegítői, ügyeletes jellegű megkeresések. Ezek a tevékenységek általában feltételeznek valamilyen képzettséget, nyelvtudást, szövegszerkesztői, táblázatkezelői ismeretet, gyakorlatot.

A diákmunkával keresett pénzből nem nagyon lehet megtakarítani. „Az iskolaszövetkezet tagjainak nagy többsége év közben heti egy-két napot dolgozik, így meg tud keresni 25-30 ezer forintot egy hónap alatt, ami nagyjából szórakozásra, netán egy kis spórolásra elegendő„ – véli Rácz. Az órabérek az összes iskolaszövetkezetnél nagyjából 380 forintnál kezdődnek, és a szakmai munkák vagy például a tolmácsolás, fordítás esetén elérhetik az 1500-2000 forintot. Ezek bruttó óradíjak, a diákok béréből is levonják azután a személyi jövedelmadót (kulcsa a keresett pénz mennyiségétől függ), valamint a 1,5 százalékos munkavállalói járulékot. Adójóváírásként csak 100 ezer forintos jövedelem alatt kaphatnak vissza legfeljebb 9 ezer forintot.

Az a diák, aki munkaszerződés nélkül elmegy dolgozni egy munkáltatóhoz, semmi jót ne várjon. Semmilyen biztosíték nincs arra, hogy megkapja a bérét. „Az iskolaszövetkezet közvetítése ilyen szempontból védelmet jelent, hisz a munkáltatóval a szövetkezet áll szerződésben, jogviszonyban, így a diák, aki az iskolaszövetkezettel kötött munkaszerződést, mindenképp megkapja jogos járandóságát, ha megfelelően látta el feladatát” – mondta. Minden cég kerülhet átmeneti pénzzavarba, de a diákot ez sem érinti, ha iskolaszövetkezeti keretben dolgozik. Természetesen az iskolaszövetkezetek is próbálnak védekezni – a saját érdekükben. Először is leinformálják a munkát felajánló céget. Emellett nem egyértelmű díjazású, vitára okot adó tevékenységeket már el sem vállalnak, például: jutalékos munkákat, kereskedelmi (házalós) tevékenységeket, kérdőíves felméréseket, kikérdezéseket.