Szárazságtűrő növények az alföldi sivatagban

Elsivatagosodik a Duna–Tisza köze. A vízpótlást csak a kelet–nyugati főcsatorna oldaná meg, de kiutat hozhat a szárazságtűrő növények termesztése is. Az aszály ellen védekeznek a nemrég várossá avatott Kerekegyházán.

Régóta gond a Homokhátságon a védett területek, a nemzetközi jelentőségű madárélőhelyek fenntartánsa és a mezőgazdasági tevékenység összehangolása, a gyenge talajminőség, a szárazság miatt. Nemcsak a helybelieket, a világszervezeteket is foglalkoztatják ezek.
A kilencvenes évek elején és közepén természetvédelmi szakemberek vizsgálódtak Kerekegyházán és környékén. A tapasztaltak már akkor cselekvésre késztették a megmaradásért aggódókat. Elhatározták, hogy mintagazdaságot alakítanak ki, ahol megőrzik a tanyás gazdálkodás előnyeit, bemutatják az ajánlott szőlő- és gyümölcstermesztési módszereket, a gyógynövénytermesztésben, az állattartásban rejlő lehetőségeket.
– A Homokhátsági Mintagazdaság Kerekegyháza programmal a régióban élő, hasonló adottságok között termelő kis- és középbirtokosok számára szeretnénk biztató jövőt felvázolni – mondta Bodor Szilvia, a közhasznú társaságként működő szervezet megbízott ügyvezetője, aki nemrég vette át a stafétabotot elődjétől. – Nagy hangsúlyt helyezünk az oktatásra, a kutatásra és a szaktanácsadásra. De legfőképpen a tájra jellemző gazdálkodási módszereket ismertetjük saját tapasztalataink alapján. Előnyben részesítjük a víztakarékos talajművelést és tápanyag-gazdálkodást, kis vízigényű, napfénykedvelő növényfajokat és fajtákat ajánlunk termesztésre, melyek alkalmazkodnak a helyi éghajlati viszonyokhoz, és biztonságosan teremnek.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 2001 tavaszán hirdette meg nemzeti agrár-környezetvédelmi programját tájközpontok kialakítására. A kerekegyházi mintagazdaság nyolcmillió forint vissza nem térítendő támogatást nyert rajta. Ebből vásároltak mezőgazdasági gépeket, oktatási eszközöket, szoftvereket, és a meglévő földterületeik mellé továbbiakat béreltek. Belelendültek a szaktanácsadásba, tanfolyamokat tartottak és környezetgazdálkodási üzemterveket készítettek. A társaság nyolcvan százalékban az önkormányzat tulajdonában van. Pénzügyi segítséget csak vészhelyzetben ad, közmunkásokat folyamatosan. A mintagazdaság pályázati pénzből, földalapú támogatásból és a gazdálkodásból származó bevételekből igyekszik eltartani magát.
– Noha a klímának megfelelő, hagyományos szőlő- és gyümölcsfajtákat telepítettünk, ezek sem bírják öntözés nélkül – magyarázza Bodor Szilvia. – Évek óta kevés a csapadék, jelentős mértékben csökkent a talajvízszint, megkezdődött az elsivatagosodás. Mindezeket nem hagyhattuk figyelmen kívül, meg kellett oldanunk a vízpótlást. Pályázati pénzből 127 hektáros területünk némelyik részein sikerült kiépíteni az öntözőrendszert. Bekapcsolódtunk a Bács-Kiskun Megyei Agrárkamara homokhátsági programjába is, szárazságtűrő növények termesztésével kísérletezünk. De a jelek szerint semmire nincs garancia: a muhar kiszáradt, a zab ki sem kelt, a cirok sem vált be. A köles, a tritikálé, a lucerna viszont beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket.
Az eredmények és a tapasztalatok birtokában adnak tanácsokat a mintagazdaság munkatársai a kerekegyházi gazdáknak, akik minden jövőbe mutató kezdeményezést meghallgatnak. Ám az eddigi ismeretek még nem elegendők ahhoz, hogy biztosan meg tudják mondani, milyen növényt érdemes termeszteni. Kerekegyházán jó úton haladnak, a biogazdálkodással, a gyógynövényekkel javukra fordíthatják az uniós csatlakozást.
A kisvárosban nem új keletű a biogazdálkodás. Az önkormányzat az Alföld ökotérség pályázatának nyerteseként eddig is támogatta az újító gazdálkodókat. Sok kirándulót vonz a Kiskunsági Nemzeti Park ökotúra-útvonala, állomásain, például a Rendek-tanyán, a kirándulók megszemlélhetik az őshonos állatokat, megízlelhetik a jellegzetes helyi ételeket. A mintagazdaság nyolcvanöt hektáron használ engedélyezett tápanyag-utánpótló és növényvédő szereket a szigorú előírások betartásával. A lucerna, a köles, a rozs, a kajszibarack és a szilva teljes mértékben biotermék. Tervezik, hogy a szőlőművelést is ebbe az irányba terelik.
A meglévő mintagazdaságok mellé nem feltétlenül kellenek újabbak. S az sem biztos, hogy ez a jövő útja. Tény, hogy időnként már most is nehézségekkel küszködnek. Pénzügyi gondok előbb-utóbb adódnak, hiszen nem lehet mindig, minden pályázaton nyerni. Ha nincs meg az anyagi biztonság vagy elmaradnak a potenciális támogatók, felborulhat a modell.
Vitatkozhatunk, siránkozhatunk az aszály miatt. Ha senki nem keresi az ellenszerét, akkor semmi sem fog változni. Évszázados civakodás kíséri a Duna–Tisza közi főcsatorna megépítésének tervét. Politikai kérdéssé fajult a homokhátsági vízpótlás rendezése is. Mindenki okoskodik, közben minden marad a régiben. A kerekegyháziakra azért érdemes odafigyelni, mert megfogták a dolog végét.