Falusi romantika, napraforgókkal

A nnapraforgós házak a falusi idillt, a nlelassult, nyugodt élettempót ötnvözik az odahaza megszokott kénnyelemmel – ajánlja a vendéglátás receptjét Gyüre Mariann, aki az idegenforgalom ügyeivel foglalkozik az egerszalóki önkormányzatnál. Civilben maga is szállásadó, így kipróbált tanácsokat adhat a helybelieknek.
Három galabárdi – azaz három napraforgó –, így hívják a vendégházát, egy felújított parasztházból alakították ki. A szép, tornácos épület kapujában máris jókedvre derül a látogató, mert egy kócos pulikutya szalad üdvözölni a betérőt. A négygyermekes, népművelő háziasszony és korongozó férje minden vendéget kemencében sült kenyérrel kínál, s a vállalkozó kedvűeket megtanítja a kosárfonás és a csuhébaba-készítés fortélyaira.
A falusi vendéglátás nemcsak anyagi értékekkel gazdagítja a családot – meséli Mariann –, hanem új élményekkel, új barátságokkal is. Megesik, hogy a náluk pihenők visszatérnek látogatóba; akadt olyan gyulai házaspár, amely disznóvágás után eljött hozzájuk, hogy kóstolót hozzon.
– Egyszer minden vendéget meg lehet szerezni – véli Kelemen András, aki egy éve nyitotta meg napraforgós házát. Annyit azonban már ennyi idő alatt is megtanult, hogy a pihenni vágyók csak akkor térnek vissza újra, ha családias vendégszeretettel veszik körül őket. Feleségével közös vacsorákra invitálják a náluk megszálló családokat – most éppen két nyíregyházi házaspár időzött náluk, élvezve a csendet és a nyugalmat.
A gazda azt tervezi, otthonuk mellé biliárdtermet épít, tágas kertjében fürdőmedencét alakít ki, hogy a nyaralók még kellemesebben tölthessék az időt. Bizakodik abban, hogy megtérül a befektetés, és a szállásadás hozza majd idős éveikre az anyagi biztonságot.
– Olyan helyet kerestem, ahol földobódom – meséli Balog Márta, aki némi akcentussal beszéli a magyart. A középkorú aszszony, bár magyar származású, harminc évig élt Olaszországban, s néhány éve költözött haza. Előbb Salgótarjánban vett lakást, ám anynyira nyomasztotta a város szürkesége, hogy valami szebb hely után vágyott, így választotta Egerszalókot. Mindjárt megvett két parasztházat, s belefogott a falusi turizmusba. Itáliából hozta a mediterrán ízlést, s ezt párosítja a magyar hagyományokkal. Portáján nagy buzgalommal dolgoznak a mesterek: az épülethez új szárnyat toldanak, mégpedig a régi, tornácos formát követve.
Márta szerint a hőforrás nemcsak az idősebbeket vonzza, akik fáradt tagjaik gyógyulását várják a hévíztől, hanem a fiatalokat is, akik az éjszakai fürdőzés kedvéért jönnek. Nála gyakorta szállnak meg fővárosiak, akik késő este, egy hirtelen ötlettől vezérelve ruccannak le a fenyvesek övezte forráshoz.
*
Barlanglakásból tájház és játékmúzeum
Vendégmarasztalóvá tenni a telepünlést – az egerszalókiak most erre szövetkeztek. A falu híres gyógyforrására két éven belül ezer fürdőzőt befogadó strand épül, s mellette apartmanházak, gyógyszállók sorakoznak majd. A forráshoz közel elkészült egy négycsillagos szálloda, amely ősztől fogadja a pihenni vágyókat. A szobáikat kiadó helybelieknek ezekkel a nívós szálláshelyekkel kell majd versengeniük, így olyasmit kell kínálniuk, amit a „profi” vendéglátók nem tudnak: közvetlenséget, családias hangulatot.
A néhány hónapja alakult idegenforgalmi egyesület tagjai azt szeretnék, ha a fürdő mellett egyéb elfoglaltságok is kínálkoznának a Bükk és a Mátra között fekvő községben. A szalókiak nem restellik, hogy tanuljanak a bükki táj más településeitől. Noszvajtól például, ahova a kemencében sült étkek versenye és egyéb gasztronómiai események évről évre egyre több látogatót vonzanak. Vagy Szilvásváradtól, ahová szarvasgombagyűjtés és pisztrángnap invitálja az ínyenceket, s ahol éppen most alakult magánkezdeményezésből turisztikai tájékoztató központ. Ott a szállásadók már rájöttek, hogy jó, ha a szoba mellé más szolgáltatás is jár: egy kerti grillparti vagy a hűs pincében megtartott borbemutató segít „megfogni” akár a legigényesebb külföldit is.
Egerszalókon nemrégiben felmérték a tufakőbe vájt barlanglakásokat, s azokat rendbe hozva tájházat, kézművesműhelyeket, játékmúzeumot alakíthatnak ki. A település határában fekvő kaptárkövek kínálják magukat, hogy bekapcsolják egy túraútvonalba. A borpincék és a horgásztó ugyancsak kellemes elfoglaltságot ígérnek. A helybeli vendéglátók lassan belátják azt is, hogy jobban járnak, ha félreteszik az irigységet: ha náluk nincs üres szoba, ajánlják a szomszédot, s a bükki tájba illő programok szervezésében is jól jön az összefogás.