Rockopera, unió és Amerika

Volt már Jézus Krisztus, Dózsa György, Petőfi Sándor. Játszott a Julianusban, az Atilla, Isten kardjában, az Egri csillagokban. A napokban, húsz évvel a királydombi bemutató után, Csíksomlyón többszázezres nézőközönség előtt alakította az István, a király főszerepét az ismert énekes, rockzenész, Varga Miklós.

Az 1983-as királydombi bemutatón Varga Miklós volt István, a király „magyar hangja”, de csak évekkel később játszhatta el a rockopera főszerepét.

– A húsz évvel ezelőtti előadáson Pelsőczy László alakította Istvánt, később a Nemzeti Színház vette műsorára – saját szereplőivel – a rockoperát. Nekem személyesen először Sitkén volt alkalmam előadni oratórikus formában a szerepet. 1990-ben jött a színpadi debütálás Szegeden, majd a Népstadionban, aztán még számos helyszínen: Dunaszerdahelyen, Szentbékállán, Sevillában, a Margitszigeten.

– Amikor Rosta Mária producer felkért, hogy énekeljem el július elején Csíksomlyón Szörényi Levente és Bródy János művének címszerepét, gondolkodás nélkül igent mondtam. Hiszen ez az alakítás alapvetően meghatározta a pályafutásomat, megnyitotta előttem a zenés színház kapuját.

– Ezek szerint rendeződött a kapcsolata Szörényi Leventével, aki néhány évvel ezelőtt Varga Miklós hangjára írta a Veled, Uram! című rockoperában István szerepét, amelyet aztán mégsem ön játszott el...?

– Örültem volna, ha ez a kérdés 2000-ben is elhangzott volna, amikor éppen aktuális volt. Szörényi Levente és produceri csapata, valamint Koltay Gábor, az „első” István, a király rendezője között akkor már évek óta engesztelhetetlen ellentét feszült. Ennek következményeként végül nem én – aki pedig vétlen voltam mindenben – kaptam meg a szerepet. Vérző szívvel vettem tudomásul a döntést. Nagyon remélem, hogy ezek a konfliktusok megoldódnak a jövőben. Bennem nem maradt olyan tüske, amely a további együttműködést lehetetlenné tenné. Remélem, a csíksomlyói egymásratalálás meghozza az eredményét!

– Mennyiben más a határon túliak számára játszani, mint a hazai közönségnek?

– Nagy vonzerőt jelentett számomra Csíksomlyó. A határon innen már sokféle szereposztásban, feldolgozásban mutatták be a rockoperát. Ám a kisebbségben élő magyarság számára a '83-as ősbemutató jelenti az igazi István, a királyt. Ők, akik annak idején félve lopták be az országba a hangzó anyagot, joggal kérték hát, hogy lehetőleg az eredetihez hasonló szereposztást és előadást lássanak, halljanak.

– Néhány hete a sajtó a Vén Európa című dal szlovákiai botrányától volt hangos... Mi történt azóta?

– Szlovákia már túl van az uniós népszavazáson – a Vén Európa nélkül... Én a Duna Televízió híradójából értesültem arról, hogy a szlovákiai szervezők a Vén Európa című dalt tették meg a csatlakozási kampány himnuszává. Új szöveget írtak hozzá, jelentős változtatásokkal az eredetihez képest. A művet már sokan feldolgozták angol nyelven, soha nem felejtették el a szövegíró, Varga Mihály és az én hozzájárulásomat kérni. Szlovákiából azonban senki nem keresett meg minket. Mégsem ezért tiltattuk le a dal felhasználását. A szlovák fordításnak semmi köze nem volt az eredeti műhöz. Az uniót hirdető csasztuskává süllyedt a mondanivaló. Mi ehhez nem járultunk hozzá. Pedig Varga Mihály még arra is hajlandó lett volna, hogy Pozsonyba utazzon és egy szlovák illetékessel együtt megírják úgy a szöveget, hogy az hűen visszaadja a mű eredeti üzenetét. Nem így lett. Pedig mi még büszkék is voltunk rá, hogy legalább egy másik országnak eszébe jutott a dal, ha már a saját kormányunknak nem...

– Talán nem véletlenül. Azzal, hogy az áprilisi választások idején a Kossuth téren elénekelte az Örvendj, Magyarország! és a Vén Európa című dalt, egyértelműen kiállt a polgári értékek mellett.

– Valóban állást foglaltam a polgári értékek, és – hangsúlyozom – nem politikai pártok mellett. Mindig is kényes voltam a függetlenségemre. Hiszen a pártok változnak, jönnek-mennek, azok az értékek, viszont, amelyeket igyekszem én is a magam módján képviselni, megmaradnak.
Nekem eddig is az volt a dolgom, hogy a dalaimmal erősítsem az emberekben azt az irányvonalat, amelyek az én életemet is meghatározzák. Ha ezt oly' módon kell véghezvinnem, hogy polgári körök rendezvényein lépjek fel, nagyon szívesen megteszem. De az is előfordult már, hogy egy liberális polgármester invitált az úgynevezett Európa-fa átadásra.
Nagy örömömre szolgált, hogy az illető polgármester, annak ellenére, hogy egészen más értékrendet képvisel, mint én, megtalálta velem a – mindkettőnk számára vállalható – közös nevezőt.

– Manapság elárasztja a világot az amerikai „műanyag” zene... Míg egyes irányzatok fölértékelődtek, mások kimentek a divatból. Mihez kezd ebben az átláthatatlan helyzetben egy vérbeli rockzenész?

– Érdekes, hogy amikor énekelni kezdtem, jónéhány amerikai példaképem volt. A rockénekesi tudásom hatvan-hetven százalékát például Steve Perrytől, a Journey együttes frontemberétől sajátítottam el. Mostanában talán egy kicsit túl divatossá vált Amerikát szidni. Való igaz, hogy a globalizmus káros hatásai elsősorban a tengeren túlról indulnak. És Magyarországon az „én műfajomban” különösen éreztetik a hatásukat. Hiszen Magyarországon kívül sehol a világon nem fordul elő, hogy a kereskedelmi rádiókból szinte csak angolszász zene szóljon. Németországban, Franciaországban, sőt még Szlovákiában is tíz számból kilenc hazai. Nálunk pont fordítva van. Mindezek ellenére vallom, hogy vannak olyan dolgok, amelyeket érdemes Amerikától megtanulni, átvenni. Csak nem így. Válogatás és mérték nélkül.

– Mit tehet a külföldi „műanyag zene” dömpingje ellen egy „szakmabeli”?

– Megpróbál a maga eszközeivel harcolni. Én például úgy, hogy olyan szerepeket vállalok el, olyan művekben, amelyek a nemzettudatot erősítik. Trianon óta erőszakkal próbálják visszafogni azt a fajta egészséges nacionalizmust, amelyre minden nemzetnek szüksége volna. Kis országgá váltunk, ha nem akarunk eltűnni Európa népeinek nagy olvasztótégelyében, akkor nekünk magunknak kell megőriznünk az önazonosságunkat. Nyilván az Európai Unióban ez még nehezebb lesz. De éppen az uniós, nagyobb nemzetek azok, akik foggal-körömmel ragaszkodnak a nemzeti értékeikhez... Akkor miért ne válhatna számunkra is természetessé, hogy minden hazai közhivatalban kint legyen a magyar zászló? És hogy senki ne fanyalogjon, ha valakinek egy előadás után eszébe jut elénekelni a magyar himnuszt...?

– Hol láthatjuk, hallhatjuk Varga Mikóst mostanában?

Hétvégente általában vidéki felkéréseknek, meghívásoknak teszek eleget. A színpadon pedig most készülünk a 2000 augusztusában bemutatott Megfeszített című rockopera felújítására, amelyben a címszerepet játszom. Augusztus 19-én és 21-én mutatjuk be a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Annak idején éppen ez a szerep volt az oka annak, hogy nem játszattam el a Veled, Uram!-ban Istvánt. Mivel a Megfeszítettnek Koltay Gábor a rendezője.

– Tervezi-e új album megjelentetését?

– Nemrég készültünk el egy vadontúj lemezzel. Egyelőre kiadót keresünk hozzá. Szekeres Géza, aki a mű zeneszerzője és producere egyben, végigjárt néhány nagy, neves kiadót. Eredménytelenül... Számos helyen már a nevem hallatán visszautasítottak minket, anélkül, hogy meghallgatták volna az anyagot. Szomorú, hogy Magyarország 2003-ra ide jutott. Hogy egy énekest ne a munkája, a művészi teljesítménye, hanem a poltikai hitvallása alapján ítéljenek meg...