Nagyváradon a fasiszta marsallról, Ion Antonescuról elnevezett utcában percek alatt rátaláltunk az 51-es házszámra, amely a cégiratok szerint a Salamon Berkowitz-féle Centráls Kft. fő tulajdonosának, a Charm SRL-nek a székhelye.
A ház, amelyet jókora vaskapu zár el a külvilág elől, lakatlannak tűnt, ám az utcafronton találtunk egy pöttömnyi fodrászüzletet. A bent dolgozó hölgytől a cég felől érdeklődünk, amikor egy meglepett vendég állt fel a székből, és azt mondta: az övé volt a cég, ám két éve eladta egy amerikai–izraeli kettős állampolgárnak. Amikor elmondtuk, hogy a vállalkozás Magyarországon jelentős köztartozással rendelkező céget „vásárolt meg”, panaszkodni kezdett: tudtam, hogy valami gazemberségre fogják felhasználni, mondja, mert hiába kérem évek óta, hogy írják át a cég székhelyét, meg sem hallgatnak.
A volt tulajdonostól – aki, neve közléséhez nem járult hozzá – megkaptuk az adásvételt bonyolító ügyvédnő nevét és telefonszámát. Berger Hanna emlékezett az esetre, de üzleti titokra hivatkozva nem adott felvilágosítást a vevő személyéről. Kérdésünkre, hogy miért nem írták át a cég székhelyét az új tulajdonos címére, azt válaszolta: a vevőnek egyszerűen nem volt lakóhelye.
Némi utánajárással sikerült megszereznünk a Charm SRL cégiratait a romániai kereskedelmi és iparkamarától. A hivatalos papír szerint a J5/3790/1992-es számon bejegyzett vállalkozás adatait legutóbb 2001. november 16-án aktualizálták. A cég össztőkéje alig kétmillió-kétszázezer lej, azaz tizenötezer-hétszáz forint: ez kicsit több, mint a Romániában előírt minimális alaptőke. Tulajdonosa Berkowitz Moses amerikai állampolgár, aki 1974-ben született, a cég telefonszámának pedig egy már nem működő romániai mobilszámot adtak meg.
Nincs könnyű dolga annak sem, aki a szombathelyi cégbírósági dosszié alapján szeretne tájékozódni a Centráls Élelmiszer-előállító és Kereskedelmi Kft. történetéről, ügyeinek állásáról. Az ügyiratok tekintélyes részét a különféle hiánypótlásra felhívó bírósági felszólítások teszik ki. Ezekben a hatóság a változásokkal kapcsolatos iratokat hiányolja – apportjegyzéket, egyebeket –, ami miatt felszólítólevelekben fenyegeti a vállalat vezetését, hogy törlik a céglistáról. Akad olyan orvosi igazolás is, amivel azt indokolták meg, miért nem tudta a cég időben elkészíteni az éves mérlegét.
A Centráls Kft.-t Hajdú-Bihar megyében jegyezték be 1992. október 16-án, azóta többször változtatta meg székhelyét. Debrecenben például – papíron legalábbis – négyszer költöztek 2000-ig. Emiatt fordulhatott elő, hogy a hatóságok levelei néha nem tudtak célba jutni. Két ízben is kiderült, hogy a székhelyként bejegyzett címek „fiktívek”. A megyei egészségbiztosítási pénztár például 1998. július 20-án arról tájékoztatta a Hajdú-Bihar Megyei Cégbíróságot, hogy az ellenőrzési főosztályuk helyszíni vizsgálatot tartott a cég harmadik székhelyén, a Csapó utcában – a cím június 10-től volt hatályos –, azonban Szabó Miklós ügyvéd közölte: „a Centráls Kft. ügyeivel részlegesen foglalkozik, az ideiglenes telephely bejegyzése tudtával történt, ám ezen a címen a társaság tevékenységet nem végzett, iratanyaga nem található”.
Az ügyvéd közölte a budapesti címet, ahol tudomása szerint a cég működik, ám az említett fővárosi cím a céginformáció szerint a Traubi Hungária Élelmiszergyártó és Forgalmazó Rt. székhelye. A Centráls Kft. a hivatalos adatok között azonban nem szerepelt.
Annyi azonban bizonyos: 1999 decemberében a hajdú-bihari bíróságon a korábban Salamon Berkowitz által birtokolt Centráls Kft. ellen felszámolást kért az APEH Hajdú-Bihar Megyei Igazgatósága. Mint korábban már megírtuk: több mint 130 millió forintos, többéves köztartozással nem számolt el a cég. Ugyanekkor egy könyvvizsgáló is indítványozta a felszámolás megindítását – az okirat megtalálható a szombathelyi cégbíróságon. Az APEH azzal érvelt: a kft. elismerte tartozását, s vezetői folyamatos ígérgetései ellenére megállapítható, hogy kérelmei csak időhúzásra szolgálnak.
Az APEH hajdú-bihari igazgatósága egyébként 2000 februárjában levélben fordult a cégbírósághoz, amelyben – a korábbi nyugdíjintézeti kifogásokhoz hasonlóan – azt közli: a Derék utcai telephely a könyvelő magánlakása, ott semmiféle ügyintézés nem folyik, céggel kapcsolatban iratok nincsenek. Sőt, az is kiderült, hogy „a cég egyik képviselőjére vonatkozó bejegyzés alatt álló adat, miszerint nevezett a cég képviselője, nem valós”, s az illető az adóhatóságnál elmondta azt is, hogy a cím a volt feleségének címe, ő Budapesten lakik – olvasható az APEH levelében.
A történtekkel kapcsolatban az adóhatóság arra hívta fel a cégbíróság figyelmét, hogy „a fenti körülmények kétségessé teszik a cégre vonatkozó közhitelességre, a cégnyilvántartás valódiságára vonatkozó előírásokat”. Kérik, hogy a hatóság folytassa le jelzésük nyomán a szükséges eljárást.
A fiktív telephelybejegyzés, a fenti pontatlanságok egyébként a társasági, a cégnyilvántartási, számviteli és könyvviteli szabályokba ütköznek. Azonban 2000 augusztusában a Centráls végképp elhagyta a keleti végeket, és Vas megyébe, Szombathelyre tette át a székhelyét, ugyanis az akkori jogszabályok szerint a megyeváltással újra kellett indítani minden eljárást.
A felszámolási ügy 2001-ben a Legfelsőbb Bíróság elé került, ahol többek között az is vita tárgya, hogy valóban fizetésképtelen-e a Centráls, mert csak ennek ismeretében lehet felszámolási vagy csődeljárást, illetve – ha indokolt – büntetőeljárást kezdeményezni a cég ellen.
2002-ben a Centráls átalakult: a társasági szerződés szerint a Salamon Kft. – ami egyébként 2001. június 15-től ugyanott székel, mint a Traubi Hungária Rt. – az S. C. Charm SRL nevű nagyváradi céggel határozatlan idejű társasági szerződést kötött, ennek révén a Centráls többségi tulajdonosa a romániai cég lett: a szerződés szerint négyszázezer forint készpénzt és 109 millió forint „nem pénzbeli betétet” hozva a társaságba. A Salamon Kft. – vagyis Salamon Berkowitz és a Traubi Hungária Rt. – mindössze hatszázezer forintot vitt be a vállalkozásba, így a dokumentum szerint mindössze hat szavazatot mondhat magáénak, a már a cikk elején is említett, fantomizálódott román cég 1094 szavazata ellenében.
Információink szerint azonban nincs nyoma annak, hogy az eltűnt romániai többségi tulajdonos bármit áthozott volna apportként a magyar határon. Figyelemre méltó azonban, hogy a társulási szerződés révén a cég törzstőkéje nem változott: ugyanúgy 110 millió forint maradt, mint volt a Centráls megalakulásakor, 1992-ben, sőt: a céginformáció szerint még az arányok is majdhogynem megegyeznek: akkor 109,5 millió forint az a bizonyos „nem pénzbeli hozzájárulás”, és 500 ezer forint a készpénz – csak a tőketulajdonos változott.
A 2002-es év – egyébként késve benyújtott – egyszerűsített mérlegének kiegészítő mellékletéből kiderül: a „korábbi időszakban sem beérkező, sem kimenő számlát a vállalat nem tud prezentálni”. Árbevétele nem volt. Amellett, hogy csaknem 274 millió forintnyi hosszú és rövid lejáratú kötelezettsége van a cégnek, az APEH-nek több mint 71 millió forintnyi késedelmi kamattal tartozik, a társadalombiztosítás követelése pedig csaknem 29 millió forint. A kaszszában az egyszerűsített mérleg szerint háromezer forintnyi készpénz volt található.
Lukács Csaba – Szarka Ágota
Hanuka Kovács Lászlóval és Adrian Nastasével
Berkowitz közéleti szerepvállalása sem mentes a meghökkentő fordulatoktól. Szervezete, a Mechon Simon Alapítvány korábban – hamisan – a holokauszttúlélőknek járó svájci kártérítések fogadójának állította be magát, tavaly mégis vele hanukázott a magyar kormány több tagja. Kiderült az is: Berkowitz nem alelnöke az Ortodox Zsidó Világtanácsnak.
Tavaly novemberben Kovács László Adrian Nastase román kormányfő társaságában részt vett a hanuka alkalmából tartott gyertyagyújtáson a Parlament előtt. Az MSZP pártelnöke közölte, hogy Salamon Berkowitz főrabbi meghívására jelentek meg az eseményen. A főrabbi az ünnepségen hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy az Országház előtt először tavaly felállított menóra mécsesét első ízben gyújtotta meg együtt egy román miniszterelnök és egy magyar miniszter, akik egyúttal kormányzó pártok elnökei – tudósított az MTI november 29-én.
Később, december 2-án Lamperth Mónika belügyminiszter is részt vett a menóra negyedik gyertyájának meggyújtásán. A hanuka ünnepséget a Mechon Simon Alapítvány szervezte, és azon felszólalt Salamon Berkowitz is. A belügyminiszter kijelentette: a kormány tagjaként azt szeretné elérni, hogy hívők és nem hívők – keresztények, zsidók és más felekezetűek – egyaránt támogassák törekvéseiket a jogállamiság és alkotmányosság talaján álló civil ország építésében.
Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke kedden arra a kérdésünkre, nem vet-e rossz fényt a hazai zsidóságra, hogy a bíróság által is elítélt ember a nyilvánosság előtt zsidó egyházi vezetőnek adja ki magát, azt válaszolta: a Mazsihisz hazánk meghatározó zsidó szervezete, ezért minden közszereplőnek azt javasolja, hogy ha kapcsolatépítési szándékkal korábban ismeretlen zsidó szervezetek keresik fel, akkor ez ügyben konzultáljanak a Mazsihisszel.
Berkowitz 1999 februárjában a Mechon Simon Alapítvány létrehozójaként és az Ortodox Zsidó Világtanács alelnökeként lépett a nyilvánosság elé. Alapítványa közreműködésével kárpótláshoz kívánta juttatni a holokauszt zsidó túlélőit és azok hozzátartozóit, a forrást a svájci bankperek nyomán elkülönített pénz jelentette volna. A Mazsihisz akkor közleményben hívta fel a figyelmet, hogy Salamon Berkowitz nem alelnöke az Ortodox Zsidó Világtanácsnak, s a Mechon Simon Alapítvány nevében fellépő személyek „nem rendelkeznek felhatalmazással ahhoz, hogy személyes adatokat gyűjtsenek, a holokauszttúlélőket képviseljék, őket nyilvántartásba vegyék”.
A vállalkozó több ízben adta ki magát a neves amerikai kereskedelmi szervezet, az AmCham képviselőjének is, bár tényleges tagságára utaló bizonyítékot nem sikerült fellelnünk.
Huth – Jezsó
origo.hu
Petíció indul az illegális bevándorlást támogatók ellen
