Debrecen, a pihentető, zöld város

Az Alföld középső részén, Nyíregyházától Debrecenen át egészen Kecskemétig egybefüggő természetes erdő húzódott a XVIII. századig. Eleink akkoriban azért kezdték meg az erdők, főként tölgyesek mesterséges irtását, hogy megalapozhassák a megélhetésül szolgáló
fakitermelést, s nagyobb területeket sza-
badítsanak fel a mezőgazdasági műve-
léshez.
Később már tudatos erdőtelepítés kezdődött Debrecenben is, ahol Simonyi óbester, a „legvitézebb magyar huszár” vetette fel a Nagyerdő kiépítésének gondolatát. Katonáival a XIX. század elején gyönyörű fasorokat telepített a mai Simonyi út mentén. A néphit szerint éjszakánként huszárokkal strázsáltatta a frissen ültetett fákat, nehogy valaki kárt tegyen bennük. Az óbester a korábbi irtás után megmaradt debreceni erdő dombos részein tisztást vágatott, ahol a majálisok, népünnepélyek idején a szabad természetben pihentek a helybeli polgárok, a városba érkező kirándulók.
A debreceni Református Kollégium egykori diákja, a város hányatott sorsú poétája, Csokonai Vitéz Mihály is nagy tisztelője volt a páratlan szépségű debreceni Nagyerdőnek. A költő, megbotránkoztatva a kollégium konzervatív szemléletű tanárait, legszívesebben a varázslatos hangulatú Nagyerdő tölgyfái alatt tartotta előadásait diákjainak.
– A cívisváros zöldhagyományában meghatározó szerepet játszott a Füvészkert is. Alapítását a Füvészkönyv, az első rendszeres magyar növénytani szakkönyv megjelenésekor, 1807-ben határozták el, betelepítése növényritkaságokkal az 1840-es években játszódott le. A botanikus kert a természetismereti oktatás szemléltetésére, elmélyítésére szolgált a kollégiumban – tudom meg Mezősi Jánostól, Debrecen főkertészétől. – A gazdag gyűjteményes kertben számos olyan növényt tartottak nyilván, melyek ma is botanikai jelentőségűek – folytatja a szakember. Az érdekességek sorában említi a Nagytemplom szomszédságában, a Füvészkert utcában található liciumfát. – Botanikai ritkaság a fává nőtt licium, mivel természeténél fogva inkább sövény vagy cserje. Az igénytelen kis gallyacska a földbe szúrását követően megfogant, egyre növekedett, s az elmúlt századokban erős fává sarjadt – magyarázza a főkertész.
Debrecen legjelentősebb zöldterülete a város északi részén a természetvédelem alatt álló Nagyerdő. Egyik része a városhoz szervesen kapcsolódó, hatalmas kiterjedésű parkerdő, a másik a Nyírerdő Rt. erdészeti művelése alatt álló terület. A Nagyerdőre látogatók először a parkerdővel találkoznak a Békás-tó, a Csónakázó-tó, a Gyógyfürdő környékén. A debreceni önkormányzat szolgáltató cégekkel, pályáztatás útján végezteti el a fenntartási munkálatokat: a gallyazást, a fűnyírást, a cserjeápolást. Külön gondot kell fordítani rájuk, mert a parkerdő a nyolcvanas-kilencvenes években elveszítette eredeti jellegét, s egyes részein átláthatatlan dzsungellé vált.
– Az elmúlt évtizedek során elburjánoztak a nem őshonos növények, a díszértéket megemelő zöldek kezdtek eltünedezni – magyarázza a főkertész. – A magról kelt növények elnyomták a parkerdő eredeti flóráját, az aljnövényzet néhol két-három méter magasra nőtt. A fenntartó önkormányzat nemrégiben húszmillió forintot fordított a felújításra.
– A ritkítások miatt egyes környezetvédők élesen támadták a hivatalt.
– Voltak, akik nem értették meg, hogy más a parkerdő, és más az erdő fenntartása. Néhányan tiltakoztak, mert jelentős mennyiségű, nem telepített nyesedéket és aljnövényzetet távolítottunk el. Márpedig szükség volt rá, hogy átláthatóbbá váljon a pihenőpark, és „erőre kapjanak” az őshonos növények.
A szakember elmondja: a nagyobb fásítási programok a múlt század elején kezdődtek Debrecenben.
– A századokkal, évtizedekkel ezelőtt telepített fák viszonylag jól viselték az akkori környezeti viszonyokat. A város légszennyezettsége azonban mára erősen megnövekedett, a fák elöregedése meggyorsult. S mivel a jelenlegi faállomány negyven százaléka túlkoros, a városvezetésnek gondoskodnia kellett az utánpótlásról.
Debrecenben a legjelentősebb fasorok a belvárosban és a régebbi kertségekben húzódnak. Napjainkban a tölgy mellett a város legmeghatározóbb fái a jápánakác, az ezüstjuhar, a korai juhar, az ezüsthárs, a kislevelű hárs és az ostorfa. De vannak olyan helyek, ahol a platán van túlsúlyban. Jelenleg mintegy 44-45 ezer utcasorfa magasodik a megyeszékhelyen, a parkfák száma ennél sokkal több, felmérésük folyamatban van.
A várost övező nagy kiterjedésű zöldterület ellenére nagy a légszennyezettség, a pollenkoncentráció. Sokat javított a kedvezőtlen helyzeten az önkormányzat parlagfűmentesítési akciója, melynek során nyolcmillió forintot fordítottak a 130-150 hektárnyi közterületen tenyésző gyomnövény irtására.
Mezősi János örömmel számol be a debreceni Fő tér két évvel ezelőtti átalakításáról, melynek során minden addiginál nagyobb arányú fásításra és parkosításra szánták rá magukat.
– A kilencvenes évek végéig óriási forgalom haladt át a belvároson, ami a helybeliekkel együtt az oda telepített növényeket is terhelte. Kósa Lajos polgármester azt javasolta, legyen végre egy olyan közterülete a városnak, ahol az ember kellemes, nyugodt körülmények között sétálhat, pihenhet vagy éppen élvezettel hallgathat végig egy-egy koncertet. Mégpedig úgy, hogy nincs a közelben gépjárműforgalom, kipufogógázszag és elviselhetetlen zaj. Ma már mindannyiunknak üdítő enyhelye a Fő tér.
– A növényzet igencsak gyér volt koráb-
ban a Kossuth téren.
– A régebbi városvezetők a közlekedésnek rendelték alá a teret. A fák, virágok megsínylették ennek következményeit. Az átalakítás után díszburkolatok kerültek a régi járdák és betonutak helyére. Ezzel párhuzamosan négyezer négyzetméterre növeltük a zöldterületet, és most mintegy százötven különleges fa, háromszáz négyzetméternyi virágágyás ékesíti a Piac utcát. Megszépítik és hangulatossá teszik a belvárost a lombos növényekkel és egynyári virágokkal beültetett kisebb-nagyobb dézsák, a színes virágokkal teli virágtartók. Az újonnan kialakított parkok a nyírott növényekkel, virágágyásokkal ugyancsak szép látványt nyújtanak. Próbálkoztunk örökzöldek kiültetésével is, de a tél kifogott rajtuk.
– Mi lett a sorsa az évtizedekkel korábban ültetett fáknak?
– A Nagytemplom előtti térről az átalakítás során kiemelt fák a Debreceni Egyetem Kassai úti telepére kerültek. Kettő kivételével mindegyik átvészelte az átültetést. Az egyetem vezetősége jó gazda módjára gondozza őket.
Mezősi János elmondta, amellett, hogy átépítették, parkosították és fásították a Széchenyi utcától a Nagytemplomig húzódó Fő teret, felújították a Füvészkertet és a Déri teret is. A növények vízellátásáról ma már automatikus öntözőhálózat gondoskodik.
A városszépítő munka alighanem jótékonyan hatott a debreceniek kedélyvilágára: Csipkerózsika-álmából ébredve ismét megindult a „Tiszta, virágos Debrecenért” és a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalom. A polgármesteri hivatal munkatársai öt-hat évvel ezelőtt harminc-negyvenezer egynyári virágot osztottak szét, az idén több mint száztízezret. Az árát, nyolcmillió forintot, a város önkormányzata fedezte.
Az eltelt három-négy esztendőben megélénkült Debrecen fásítási programja. Egy-egy új lakópark építésekor száz-százötven fát ültettek ki az önkormányzat jóvoltából. Többnyire a közkedvelt vérszilvát, de található köztük platán és hárs is. Még nem vetekednek az évszázados tölgyek árnyat adó hűs lombjaival, de páratlan szépségük üde színfolt a cívisvárosban.