A tartozás fedezetének elvonása öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető, ám ha közben a perbe fogott megfizeti tartozását, a büntetés nem érvényesíthető – közölte Szabóné Szentmiklóssy Elenonóra, a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság sajtóreferense. A vagyonkimentés gyanúja azért merült föl a nyírmártonfalvai termelőkben, mert értesüléseik szerint a Hajdú-Bét minden vagyontárgyát értékesíti, és félő, hogy nem lesz miből megfizetnie tartozásait. A fizetési hajlandóság gyér voltát támasztja alá az a levél is, amit a Hajdú-Bét a napokban küldött ki a termelőknek. A két soros iromány tanúsága szerint a cég felülvizsgálja a nyilvántartott követeléseket, s amíg ez nem történt meg, azok jogosságát vitatják.
A súlyosan – egyes piaci információk szerint 20 milliárd forint erejéig – eladósodott Hajdú-Bét néhány évvel ezelőtt már volt hasonló helyzetben, akkor a hitelek fejében kényszertulajdonosként az OTP lépett be a társaságba, majd rövid idő múlva a Wallis vette meg a magyar baromfipiac harminc százalékát lefedő debreceni céget. Időközben azonban egy, a Hajdú-Bétből kivált szakmai befektető csoport nyírgelsei székhellyel meglehetősen erős konkurenciát teremtett a cégnek, s ajánlatot is tett a Wallisnak a Hajdú-Bét egyik telephelyének, a hajdúvidinek a megvásárlására.
Akkoriban azonban a Wallis még másképpen gondolkodott, nyolcmilliárd forinttal modernizálta és feltőkésítette a Hajdú-Bétet. Ám a befektetői remények úgy tűnik nem igazolódtak vissza, a céget leültette a kacsa és a liba piacon jelentkező túltermelési válság, s most információink szerint maga a Wallis volt az, aki felajánlotta, hogy értékesíti az ország legnagyobb vízi szárnyas feldolgozójának számító zagyvarékasi üzemet a nyírgelsei Nyírségi Szárnyas Kft-nek.
A vevőt képviselő Varga Ferenc mezőgazdasági igazgató nem cáfolta az értesülést, azt sem tagadta, hogy a vízi szárnyas vonalhoz tartozó keltetők és törzsállomány, illetve feldolgozó kapacitás árában már meg is állapodtak a Wallissal. A vételár nagyságáról, illetve arról, hogy mikorra várható az üzlet nyélbe ütése, Varga a titoktartási nyilatkozatra hivatkozva nem kívánt felvilágosítást adni. Az üzlet hátteréről mindenesetre annyit tudni, hogy a vízi szárnyas vonal vételáraként befolyó pénzből mód nyílhat a termelői követelések kielégítésére.
Korántsem biztos azonban, hogy ezek az elképzelések valóra válhatnak. Ugyanis ha a bíróság jogerősen megállapítja a fizetésképtelenséget, a vagyontárgyak értékesítésére már csak a felszámolónak lesz lehetősége. Ebben az esetben a tulajdonosi értékesítés már jogszerűen nem lehetséges, ha mégis megtörténne, az csődbűntettnek számít.
A piac egyes, a céggel szállítói kapcsolatban lévő szereplői szerint a felszámolás a Hajdú-Bét esetében bizonyos előnyöket is rejt magában, hiszen elképzelhető, hogy a cég által megszervezett, a magyar piac egyharmadát lefedő szárnyas integráció egyben maradhat, s a későbbiekben kedvezményes hitelből termelők is beszállhatnak 30-40 százalékos részesedés erejéig a működtetésébe. Arra viszont csekély esélyt ad a felszámolás, hogy a termelők rövid úton pénzhez jussanak, hiszen a hitelezők követelés-érvényesítési sorrendjében a szállítónak minősülő termelők csak az APEH, illetve a bankok után következik. A vevői szándékok mellett persze, vannak tulajdonosi elképzelések is, amelyek inkább a cég szétszedése irányába mutatnak. Még mindig tartja magát az az elképzelés, ami szerint a Hajdú-Bétet az ugyancsak nehéz helyzetben lévő Bábolna Rt-vel kell összeházasítani, s e baromfimammutot az állami reorganizációt követően privatizálni. Ebbe az irányba mutat mindenesetre az a tény, hogy a debreceni üzem jelenleg bérben vág víziszárnyast a Bábolna Rt-nek.
A baromfivertikum tulajdonosi köreiben végbemenő átrendeződést mindenesetre nagy valószínűséggel megint a kistermelőknek kell megfizetni: a Hajdú-Bét Rt. ugyanis több mint ötmilliárd forinttal tartozik a termelőknek – elsősorban a libatartóknak. A mezőgazdák hónapok óta hiába várják a pénzüket, a cég nem fizet, vagy legfeljebb töredékét adja oda a gazdáknak, azt is készpénzben. Így jutott például nemrégiben másfélmillió forinthoz Lakatos Sándor nyírmátronfalvai libatenyésztő, aki követelése nyomatékosítására november elején odaláncolta magát a Hajdú-Bét debreceni gyárának kapujához. Más termelők azonban nem úszták meg ennyivel, Hajdúnánáson például egy középkorú asszony nem bírta tovább a tápszállítók, munkabérköltségek és energiaszámlák szorítását és a Hajdú-Bét okozta anyagi gondok elől a halálba menekült.
A Hajdú-Bét szerződési feltételeiről és fizetési hajlandóságáról szólva Bessenyei Lászlóné közölte: a feldolgozó kihelyezi a napos állatot és szerződésben garantálja, hogy azt táppal látja el, illetve a nevelés végén rögzített áron visszavásárolja. Ezzel szemben a cég által biztosított táp soha nem elegendő ahhoz, hogy abból a minőségi előírásoknak megfelelő libát neveljenek, ahhoz a termelőnek még magának is be kell ruháznia a jószág élelmezésébe, és természetesen őt terheli a víz, a villany, a világítás és a munkabér költsége is. A naposliba, és a táp árát csak a nevelési ciklus végén elszámoláskor kell megfizetnie a termelőnek olyan módon, hogy a neki járó összegből ezt levonják. Ám a finanszírozás nincs ingyen, a cég kamatot számol fel a kihelyezett takarmány, illetve a napos állat után is. Fordítva azonban már nem így működik a dolog, késedelmes fizetés esetén a termelő már nem tudja a kamatköltséget érvényesíteni, mert az erőfölényben lévő feldolgozó nem hajlandó annak megfizetésére.
Az elkeseredett termelők a napokban újra felkeresték a Hajdú-Bét illetékeseit, de eredményre nem jutottak, ezért döntöttek úgy, hogy látva a cég vagyontárgyainak gyors tempójú értékesítését, megpróbálják jogi útra terelni követeléseiket. Nagy kérdés azonban, hogy mire a jog malmai megőrlik e rágós falatot, marad-e olyan vagyon, aminek a terhére a termelői követelések érvényesíthetőek lesznek.
origo.hu
Világosan kiderül a legújabb hangfelvételből: hazudott Magyar Péter a tüntetések költségeiről - de honnan jöhet a pénz?
