DR. POLT PÉTER ÚRNAK
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFŐBB ÜGYÉSZE
1055 Budapest
Markó utca 16
Mélyen tisztelt Legfőbb Ügyész Úr!
Alulírott Lovas István újságíró, magyar állampolgár az önmagát tudományos kutató és egyetemi tanárként azonosító Tamás Gáspár Miklós ellen a Magyar Hírlap 2003. november 10-i számában, mind a papírkiadásban, mind annak elektronikus kiadásában – így tehát a nagy nyilvánosság előtt – közzétett uszító tartalmú cikke okán, a Btk. 269. §-ának b) pontja utolsó fordulatát társtettesként tényállásszerűen megvalósító közösség elleni izgatás büntette elkövetése miatt
feljelentést teszek.
Tekintettel arra, hogy az ún. ifj. Hegedűs Lóránt ügyben a Tisztelt Ügyészség jogi álláspontjának megfelelően társtettesként elkövetett közösség elleni izgatás bűntette miatt emeltek vádat az „Ébresztő” című lap felelős szerkesztője, Metes György ellen is, ezért a törvény előtti egyenlőség alapján, a konzekvens vádképviseleti eljárásban reménykedve kezdeményezem az „Ebből elég volt” cikket közlő Magyar Hírlap főszerkesztője, Szombathy Pál ellen is bűnügyi nyomozás elrendelését.
Mivel a feljelentettek lakcímét nem ismerem, és jogszerűen meg sem ismerhetem, ezért tisztelettel kérem a Legfőbb Ügyész urat, hogy a feljelentésemet a nyomozás elrendelésére a megfelelő eljárásjogi jogkörökkel rendelkező ügyészséghez továbbítani szíveskedjék.
A feljelentetett bűntettet megvalósító uszító tényállítások a megjelölt újságcikkben találhatók, amelyet a késedelem nélküli eljárás érdekében fénymásolatban mellékelem.
A kérdéses cikknek a büntetőjogi értékelés szempontjából releváns ténymegállapításait az alábbiakban kiemelten jelölöm meg annak előre bocsátása mellett, hogy azok a szövegkörnyezethez illeszkednek és kiemelésük a szerző ideológiai mondandóját nem torzítják, hanem, ellenkezőleg, azok az írásmű célzott lényegét jelentik.
A szó szerinti idézetek tehát:
- „Az elmúlt három étben bebizonyosodott, hogy a politikai antiszemitizmusnak komoly társadalmi és intézményi támogatottsága van.”
- „Ez az írás a demokratikus ellentámadás tartalmának és irányának a vázlatos meghatározására törekszik…”
- „…liberális véleményformálók azt mondták, a tábla ítéletét tiszteletben kell tartaniuk még az antifasisztáknak is. Ez tévedés… (a) tábla ítélete semmiféle tiszteletet nem érdemel… az ítélet szóbeli indokolásában a bíró színt vallott: cinikus, alpári és otromba antiszemita gúnyolódásra ragadtatta magát.”
- „A nyíltan antiszemita bíró…gúnyt űz tehát a Magyar Köztársaság jogrendjéből, hiszen nyilvánvaló, hogy a büntető törvénykönyv idevágó cikkelyének célzata az általa csúfondárosan vélelmezettnek az ellenkezője. Ezt a nyíltan antiszemita bíró csöppet sem titkolja.”
- „…a probléma nem a jogszabály, hanem a bírói kar (sok száz egyéb példából is kitetsző) reakciós szelleme. A bírák jelentős része ahhoz a fölső középosztályhoz tartozik, amely cigányellenes, nőellenes, homofób, idegengyűlölő, antiszemita, és mélyen lenézi a kitaszított szegényeket. Ez a fölső középosztály villanegyedeiben a szélsőjobboldalra szavaz, tudósai mélyen klerikálisak és konzervatívok, egyetemista gyerekei pedig a régi és az új etnicizmus, regresszív ökoromantika, sovén Nyugat-ellenesség és irredenta pózolás virtuózai. Mindez nem jogi kérdés” (!)
- „Többször elmondtam… az MSZP által szorgalmazott gyűlöletbeszéd-törvényt ezek a bíróságok soha nem fogják a fasisztákkal szemben alkalmazni.”
- „A bíróság, mint látható, semmit sem intéz el. Mit tegyünk tehát?”
- „Ámde itt és most az antiszemitizmus mellett áll hatalom és erő és az ilyen hatalmat meg kell törni” (!!!)
- „A helyzet világos, engedékenységre és kétértelműségre semmi ok.”
- „A magyar társadalom demokratikus többségének meg kell mutatnia az utcákon, az országházban, az újságokban, a rádióban, a tévében, az interneten és mobiltelefonon, hogy nem tűri a fasizmust.”
- „Itt nem csak elvek forognak kockán, hanem mintegy százezer magyar zsidó (vagy zsidó magyar) konkrét személyes élete és biztonsága, ha fizikai épsége még nem is.”
- „Ki az utcára, demokraták! Ki az utcára, antifasiszták! Ki az utcára, rendes emberek! Pusztuljon a fasizmus!”
A szó szerinti idézetek – a szövegkörnyezetükkel is összhangban – dr. Nehrer Péter táblabírósági bíró, tanácselnök urat, az általa vezetett tanács bíráit és az egész bírói hivatásrendet, a bíróságokat (ténylegesen az igazságszolgáltatás működésébe vetett állampolgári bizalmat) támadják. (ld.: a politikai antiszemitizmusnak intézményi támogatottsága van; a Tábla ítélete semmiféle tiszteletet nem érdemel; a probléma nem a jogszabály, hanem a bírói kar…reakciós szelleme, cigány- és nőellenessége, idegengyűlölete és antiszemitizmusa, a fölső középosztályhoz tartozva a kitaszított szegényeket lenéző konzervativizmusa, szélsőjobboldali nézetei, stb.; a gyűlöletbeszéd-törvényt ezek a bíróságok soha nem fogják a fasisztákkal szemben alkalmazni; mit tegyünk hát?; ámde itt és most az antiszemitizmus mellett áll hatalom és erő és az ilyen hatalmat meg kell törni -, és az az utcára szólítja a demokratákat, antifasisztákat, rendes embereket, amely akciózástól a fasizmus pusztulását várja!.
A feljelentettek tényállásszerű elkövetési magatartása bemutatása céljából utalok arra, hogy az írás napilapban való közzététele objektíve felel meg a nagy nyilvánosság követelményének, míg „a lakosság egyes csoportjai” kritériumának bármely ismérv szerint elkülönülő személyösszesség – így a bírói hivatásrend tagjainak és a szintén kiemelten támadott felsőbb középosztály tagjainak összessége – megfelel. (Ld.: Belovics-Molnár-Sinku: Büntetőjog különös rész kommentár 131. oldala).
A gyűlöletre uszítás fogalmát kitöltő tartalmat illetően a kommentár utal arra, hogy a bírósági ítélkezési gyakorlatban az izgatás és az uszítás nem szinonim fogalmak. Az uszítás nem egyszerűen gyűlölet, hanem olyan gyűlölet felkeltésére irányul, amely aktív tevékenységbe megy át. Aki gyűlöletre uszít, az másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.
A „gyűlöletre uszítás” törvényi tényállása tartalmi elemét illetően az Alkotmánybíróság a 30/1992. (V.26) AB, illetve a 36/1994.(VI.24) AB számú határozataiban fektette le a jogértelmező elveket. Az azokban kifejtettek szerint a szólásszabadság, mint alkotmányos alapelv korlátozásával kapcsolatban a büntetőjog igénybevételére csak a legvégső esetben, a köznyugalom, a társadalmi rend és a béke megzavarásának reális veszélye esetén van lehetőség. A véleménynyilvánítási szabadság az olyan gondolatokat, információkat, elveket és nézeteket is megilleti, amelyek sértőek, meghökkentők, vagy aggodalmat keltőek.
A gyűlöletre uszítás azonban durva visszaélés a véleménynyilvánítás szabadságával, az az erőszak érzelmi előkészítése.
Az Alkotmánybíróság határozatainak, valamint azokra alapozottan a Legfelsőbb Bíróságnak a Bírósági Határozat 1997/165., és 1998/521. számú eseti döntéseiben adott iránymutatása szerint nem a véleménynyilvánítás szabadságával él, hanem gyűlöletre uszít az, aki erőszakos cselekedetre, ilyen magatartás vagy tevékenység kifejtésére hív fel, akkor ha a veszély nem csupán feltételezett (absztrakt), hanem a jogvédte érdekek veszélye konkrét és az erőszakos erőbehatás közvetlenül fenyeget.
Ekként gyűlöletre az uszít, aki másokat aktív, tevékeny gyűlöletre ingerel.
A cikkíró az állított antiszemitizmus intézményi, vagyis az egyértelmű szövegkörnyezet szerint egyértelműen azonosíthatóan az antiszemitizmus bírósági (!) támogatottságát állítva a semmi jóval nem bíztató bírósági eljárás helyett, elvbarátait az utcára hívja, s ekként az igazságszolgáltatáson kívüli tettleges cselekvésre szólít fel.
Ez a felhívás az Alkotmánybíróság által nevesített társadalmi rend és a béke megzavarására irányuló tartalmú, bűnös lépés.
Ugyanakkor azt is mondja: a bírák társadalmi helyzete, politikai felfogása nem jogi kérdés – tehát egyidejűleg nem csupán ítéletet bírál, hanem bírói hivatásrendi intézményt támad tevőleges cselekményre felszólítva. (V.ö.: „Mit tegyünk tehát? Ámde itt és most az antiszemitizmus mellett áll hatalom és erő, és AZ ILYEN HATALMAT MEG KELL TÖRNI! Ezért szólít arra, hogy KI AZ UTCÁRA!).
Ennek a fontos jogi relevanciával járó tevőleges hívásnak a helyes értékelése céljából nagy nyomatékkal hivatkozom arra, hogy a köztudottan korábban a jobboldali újságokat árusító pavilonok felborogatására szóló felhívásából elhíresült szerző habituálisan anarchisztikus gondolkodású, akinek megrögzött szándéka a demokratikus rend és rendszer súlyos megzavarása. Tamás az SZDSZ képviselőjeként a rendszerváltó Antall-kormány működését nem csak súlyosan megzavaró, de azt csaknem puccsal megdöntő taxisblokádot szintén támogatta.
Az pedig egyértelmű, hogy nála az „antiszemitizmus” vádja pusztán ürügy valódi célja, a társadalmi rend felborításának elérésére, hiszen őt éppen antiszemita kijelentései miatt ítélte el a Magyar Újságírók Szövetségének Etikai Bizottsága, sőt, ami jóval súlyosabb, „a Népszabadság 2001. november 17-i számában, az Új zsidó nacionalizmus című cikkében olyan antiszemita, uszító kifejezéseket használt a Zsidó Közéleti Unió egyik ügyvivője, Pelle János ellen, melyet egykor a nyilas sajtó leggyűlölködőbb cikkeiben olvashattunk”, írja a meggyalázott Dr. Pelle János, a Zsidó Közéleti Unió egyik ügyvivője a Magyar Hírlap 2003. december 1-jei számában, amelyben még hozzáteszi Tamás Gáspárról: „Milyen jogon meri antiszemitának nevezni az ifjabb Hegedűs ügyében ítélkező bírót, illetve a magyar bírói kart az a publicista, akit a bíróság jogerősen is elmarasztalt becsületsértés és gyalázkodás miatt, melyet a zsidóság iránti gyűlölet keltésére alkalmas, uszító kitételekkel követett el?...Őt ugyanis a fogházbüntetésre is átváltoztatható felfüggesztett pénzbüntetést tartalmazó jogerős ítélet sem volt képes visszatartani attól, hogy nagy nyilvánosság előtt ismételten visszaessen a rágalmazás és becsületsértés bűnébe…Mégis, a politikai befolyásolásban jeleskedő médiának van egy jelentős része, mely bármikor kész hangulatot kelteni az antiszemitizmus veszélyével, ha érdekei úgy kívánják… Az antiszemitizmusnak politikai fegyverként történő mindenfajta felhasználását és magát a jelenséget is mélyen elítéljük”.
A fentebb idézett bírói kommentár szerint a bűncselekmény immateriális jellegű; a gyűlölet aktivizálódása a cselekvés, a megvalósulása szempontjából közömbös, hogy eredményeként az elkövető sikeresen gerjesztett-e gyűlöletet vagy sem. A tényállásszerű magatartásnak nagy nyilvánosság előtt történt kifejtésével a bűncselekmény befejezett.
Esetünkben a feljelentett szerző írásműve ugyanakkor példátlan módon nem pusztán alkalmasnak mutatkozott az elérni szándékozott következmények előidézésére, hanem azzal okozati összefüggésben eredmény is bekövetkezett. A közvélemény által tapasztalt hivatali elhallgatás ellenére kiderült: dr. Neherer Péter tanácselnök úr szüleinek nyékládházi háza – a bíró úr tényleges lakása – ablakán belőttek. Tekintettel annak a talajszint feletti 1,80 cm-es magasságára, a felpattanó kőről szóló zavarkeltő, eltusolás, valamint a jogerősen antiszemita uszításért elítélt szerző pártfogása és védelme céljából terjesztett sajtómeséknek nincs ténybeli alapja.
A Btk. 269.§-ában felvett közösség elleni izgatás a filozófus szerző téves állításaival szemben nem célzatos, ezért az mind egyenes, mind eshetőleges szándékkal elkövethető. Cselekményével determinált fent említett eredmény pszichikus kapcsolata legalább a szándékos magatartás eshetőleges változatának kell megfeleljen.
A kifejtettekre figyelemmel tisztelettel kérem a Legfőbb Ügyész Urat, hogy a társadalmi rendet és állampolgári közösség békéjét reálisan és közvetlenül sértő, már dologról személyre a reális veszély nyomán áttevődő eredmény okon büntető eljárásban vizsgálat érdekében intézkedni szíveskedjen.
Tisztelettel,
Lovas István
Bicske
Kocsis Máté
Már 1,2 millióan nézték meg, ahogyan Kocsis Máté helyreteszi Magyar Pétert a reptéri zápor kapcsán + videó
