„Képzeld, mi lenne, ha így beállítanék most otthon a faluban a kocsmába” – mosolygott a román nemzeti színű szerelésben pompázó szakvezető.
A szövetségi kapitány a programról is mesélt: napi két edzés, a tanulásra koncentráló délelőttit megelőzi egy technikai megbeszélés. „Nem lesz könnyű dolog egyesekkel az észjátékot megtanítani, hisz olyanok is vannak itt, akik nyolc, meg öt osztályt végeztek” – tűnődött Jakab. A kapitány nem tudta eldönteni, melyik a legnagyobb baj: öt osztályt végezni, vagy egy kérdőívben ezt a tényt elismerni. Sajtos László, Jakab segítője és tolmácsa azt is felfedezte, hogy három kérdőívet – bár más-más adatokat tartalmaznak – láthatóan ugyanaz a személy töltött ki.
A kapitány nem az egyetlen magyar a válogatottnál: az újonc Csoma Alpár a marosvásárhelyi Kacsó Endrével osztja meg a szobát. „Mostanig jól telt az edzőtábor, nem volt semmi baj, remélem, bekerülök a 14-es keretbe. S ha nem érdemlem meg, nem fogok utazni Bulgáriába, ezt már előre megmondta nekem Jakab Zoltán” – mondta a fiatal csatár.
Szobatársa sem panaszkodott, nem tapasztalta eddig semmi visszásságát annak, hogy magyarként erősíti a román válogatottat. „Szerencse, rajtam kívül még van három magyar fiú, most magyar lett az edző is, de a többiekkel sincs baj” – vélte Kacsó.
Egy másik szobában Klein László és Szőcs Lóránd tartotta pihenőjét. „Nagyon jó itt a társaság, nem nézik le egymást, s nem éreztetik a magyarságunkat sem, olyan, mint egy nagy család” – fogalmazott a kapus. „Voltunk már jobb helyen is, az biztos, értem úgy a szállodára, mint a városra, de azért elfogadható. A csarnok elég jó, edzeni jól lehet” – válaszolt Szőcs, mire Klein megjegyezte: hiányolja, hogy nincs tévékészülék a szobában, így teljesen elszakadnak a külvilágtól, s a szabadidőt sincs mivel eltölteni.
Nyomoznak az egyik szarajevói „vadász” után














Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!