A magyar kis- és közepes vállalatok (kkv) innovációs képességének fejlesztése címmel a közelmúltban készített tanulmányt a Magyar Innovációs Szövetség (MISZ), melyben szakértőik górcső alá vették annak a kkv-szférának a helyzetét, amely a magyarországi munkahelyek csaknem hetven, s a GDP hatvan százalékát adja. Mint ezen tanulmányból kiviláglik: az immár „alig karnyújtásnyira„ lévő EU-csatlakozás meglehetősen éles versenyfeltételek közé kényszeríti majd az erre többségében felkészületlen kis- és közepes méretű vállalatainkat.
A hazai kkv-szektor derékhadát adó mikro-vállalkozások ugyanis elsősorban „túlélésre törekszenek, a befektetéseket minimalizálják, innovációra csak kényszerből vállalkoznak. Mai állapotukat tekintve ugyanakkor – olvasható a jelentésben – jórészt alkalmatlanok az uniós követelményeknek való megfelelésre, s a csatlakozást követően, az ekkor várható versenyben akár a helyi piacon is teret veszíthetnek majd.
A kkv-szektornak azonban létezik egy igen fontos szegmense is, „a valóban innovatív kicsik” csoportja. A szakértők szerint e cégek már ma is versenyképesek Európában, gyakran a világpiacon is. Piacismeretük kiváló, felkészültek, sőt építenek a változásokra. E vállalatok eséllyel pályáznak az EU-s projektekben való részvételre is. A MISZ által készített dolgozat summázata szerint, a hazai innováció-politika akkor lesz a legeredményesebb, ha az a kkv-szektor termelését, szolgáltatásainak színvonalát technológia-transzferrel, racionalizálással, esetleg profilváltással is segíteni, serkenteni tudja majd.
„Felméréseink szerint a magyar vállalatok között mintegy harmincezer olyat találunk ma, amelyik tíz főnél több alkalmazottat foglalkoztat, s ezek közül körülbelül húszezer, azaz a kétharmaduk végez konkrét termelő tevékenységet, és mindössze csak két-három százalékukra jellemző az innováció. Ez egy roppant kis szám, négy-ötszáz céget jelent. Az uniós átlag ehhez képest 14-15 százalék” – tájékoztat Pakucs János, a Magyar Innovációs Szövetség elnöke.
Az Innovációs Szövetség nemrég azt is szondázta, hogy a vállalatok sorában egyáltalán mely cégek érdeklődnek az innováció iránt, lenne-e affinitásuk az eredeti ötletek megvalósítására, csúcstechnológiák bevezetésére, alkalmazására, versenyképességük érdekében szívesen áldoznának-e erre a célra? „Vizsgálatunkban azt találtuk, hogy 13-15 százalékuk, azaz két-háromezer magyarországi vállalat venne részt közvetlenül is az innovációban – amennyiben lehetőségei engednék –, illetve lenne hajlandó a technológiai megújulásra. Az Európai Unióban egyébként a tíz főnél nagyobb létszámú cégek mintegy hetven százaléka ma már rendszeresen áldoz e célra” – szolgál adatokkal Pakucs János.
Az Egyesült Államokban a GDP növekedésének közel háromnegyede származik az innovációból, a fejlett európai országokban ez az arány hatvan százalék körüli, míg Magyarországon az utóbbi időszakban a GDP növekedéséhez a honi gazdaságból származó innováció mintegy 45 százalékkal járult hozzá. Hazánknak immár másfél-két évtizedes adóssága az innovációs stratégia kialakítása, illetve az ehhez kapcsolódó intézményi háttér megteremtése. Másként fogalmazva: a hazai innovációs politikának eleddig nem volt megfelelő szintű, egységes irányítása a kormányzati struktúrában, annak ellenére sem, hogy az ez idő szerint már több mint négyszáz tagot (vállalatokat, intézményeket, szakmai szervezeteket) tömörítő Magyar Innovációs Szövetség évtizede ezért lobbizik.
A kívánt jogszabályi környezet, valamint az intézményi hálózat megteremtése persze nem minden. Olyan gazdasági klíma is szükséges, amely mágnesként vonzza a modern technológiákat, azok alkalmazását – azaz, lehetőséget teremt a kutatás-fejlesztési ráfordítások gyors megtérülésére, a műszaki haladásra. Pakucs János a jelenlegi hazai innovációs tevékenységek finanszírozási problémáiról szólva, a következőket emelte ki: alacsony a nemzeti K+F ráfordítás; rossz a struktúrája, mert alacsony a vállalati ráfordítás; költségvetési alkunak kitett, s évenként változó az állami ráfordítás.
„Szövetségünk tíz éven át következetesen képviselte azt az álláspontot, s győzködte is erről a döntéshozókat, hogy az országnak szüksége van innovációs törvényre, illetve a kutatás-fejlesztéseket felügyelő önálló szaktárcára” – mondja a MISZ elnöke.
Nyáron megalakult a Tudomány- és Technológiapolitikai Kollégium, melynek feladata a tudományos kutatást, a technológia-fejlesztést és innovációt érintő koncepciók, előterjesztések véleményezése. E kollégium mellett egy döntés-előkészítő, tanácsadó testület állt fel, Somlyódy László professzor irányításával. E grémium közreműködik a hazai TéT politika gazdasági-társadalmi összehangolásában, valamint véleményezi a kormány elé kerülő technológiapolitikai előterjesztéseket, a kutatás-fejlesztés és az innováció stratégiai terveit.
Az innovációs törvény koncepciójának augusztusban történt elfogadása után ősszel elkezdődött egy többlépcsős törvénykezési folyamat, melynek során elsőként az Innovációs Alapról szóló törvény született meg novemberben. Ezt követően jött létre a kutatás-fejlesztés ösztönzésével és hasznosításával kapcsolatos állami teendők ellátására a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal, mint a tudomány- és technológiapolitika önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező országos hatáskörű szerve, amely január elsejétől már működik.
Az új hivatal feladata lesz a kutatással és az innovációval összefüggő stratégiai szempontok és érdekek megjelenítése a kormányzati munkában; a K+F politika, az eszköz- és intézményrendszer koncepciójának kialakítása; érdekérvényesítés és képviselet ellátása nemzetközi és EU integrációs TéT ügyekben; az Innovációs Alap kezelése.
Ma az Európai Unió minden tagállamában létezik kutatás-fejlesztéssel foglalkozó állami intézmény, sok helyütt pedig szakminisztérium. Ezen országok döntéshozói ugyanis már régen ráébredtek arra, hogy a gazdaságot horizontálisan érintő, keresletorientált innovációs politikát a lehető legmagasabb szinten kell koordinálni és összefogni.
Az Európai Bizottság barcelonai határozatában deklarálta: 2010-ig a GDP 3 százalékát kívánja kutatás-fejlesztésre fordítani az EU átlagában. A csatlakozás után ez a határozat Magyarországra nézve is kötelezettséget jelent. A tervek szerint központi forrásokból a GDP 1 százalékának megfelelő összeget kell majd kutatásra fordítani 2010-ig, a vállalatoktól pedig elvárják, hogy a GDP 2 százalékának megfelelő összeget fordítsanak kutatás-fejlesztésre. Az új hazai K+F finanszírozási szisztéma, melyet sokan az innovációs járulékkal azonosítanak, lényegében ennek megvalósítását célozza.
Hogy lehetséges-e ennek a szintnek az elérése, az valóban nagy kérdés, mindenesetre az unió tagállamai így döntöttek. Ennek a bizonyos három százaléknak a kétharmadát a vállalatoknak, egyharmadát pedig az államnak kell biztosítania. Emellett az EU központi forrásaiból is jelentős összegeket fordítanak európai kutatás-fejlesztési célokra. Az Európai Bizottság elnöke, Romano Prodi nyilatkozott a közelmúltban arról – és a közösség nevében először –, hogy minden eddiginél nagyobb forrásokat mozgósítanak K+F feladatokra. Magyarországnak a jelenlegi 1-1,1 százalékos szintről kell feltornáznia magát a célul tűzött 3 százalékra, ami nagyon komoly kihívást jelent.
2006-ra el kellene érni az 1,6-1,8 százalékot, ami egyébként nagyjából megegyezne a rendszerváltáskor regisztrált szinttel. A nyolcvanas években még jóval két százalék feletti volt a kutatás-fejlesztési ráfordítások aránya, a mélypontot aztán az 1996-os esztendő hozta, amikor ez az mutató csupán 0,7 százalék volt. A növekedésre az Innovációs Alap létrejötte már garanciát jelent, s a K+F költések további növekedésének záloga a társasági adóhoz kapcsolódó ösztönző-rendszer bevezetése is. Azok a cégek például, amelyek részt vesznek egyetemi, akadémiai kutatás-fejlesztési tevékenységben, 2004-től 300 százalékkal, legfeljebb 50 millió forinttal csökkenthetik társasági adóalapjukat.
Ez évtől a 10 és 50 fő közötti alkalmazotti létszámmal működő vállalkozások korrigált nettó árbevételük 0,05 százalékát, az 50 főnél nagyobb vállalatok pedig 0,2 százalékát fizetik majd be az alapba innovációs járulékként akkor, ha nem végeznek önálló innovációs tevékenységet, műszaki fejlesztést. Azok a cégek azonban, amelyek rendelkeznek saját kutatás-fejlesztési részleggel, vagy műszaki fejlesztéssel foglalkoznak, mentesülnek a járulékfizetés alól, és a K+F költségeiket leírhatják az adójukból.
A Magyar Innovációs Szövetséget 1990. december 14-én 30 innovációban érdekelt szervezet alapította meg. A MISZ az innováció területén működő különböző szervezeteket, intézményeket integráló szakmai és érdekvédelmi szövetségként jött létre. Alapvető célkitűzésnek tekinti az innováció gyorsításának támogatását, az ország innovációs képességének növelését. A szövetség tevékenysége, valamint a tagintézményeivel való kapcsolata alapvetően két önálló, de egymással szoros kapcsolatban lévő rendszerben valósul meg
- szakmai érdekképviselet, érdekérvényesítés
- innováció élénkítését támogató akciók, rendezvények, szolgáltatások.
A MISZ alapítoptta meg 1991-ben az Innovációs Nagydíjat (képünkön), s tartja fenn azóta folyamatosan a pályázatot. A legutóbbi Nagydíjat Bogs Erik, a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Rt. elnök-vezérigazgatója vehette át a Parlamentben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől.
szentkirályi alexandra
Szentkirályi Alexandra: Egyedül a Fidesz a biztos választás + videó
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!