Hasznos idióta vagy külföldi szuperkém: ki volt Károlyi Mihály?

Valóban ránk küldték Károlyi Mihályt a franciák, vagy mindez csupán egy későbbi korszak politikai narratívája? Károlyi nélkül elkerülhető lett volna az országcsonkítás? Külföldről vezetett akciók sorozata vezetett az ország politikai és katonai összeomlásához? Milyen tanulságokat kell ebből a korszakból levonnia a mai politikai elitnek? Többek között ezekről kérdeztük Köő Artúr történészt, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Karának tanársegédjét, a Magyarságkutató Intézet munkatársát.

Fotó: Library of Congress / Fortepan

Köő Artúr (Fotó: NKE)

Számukra Károlyi hasznos előzmény volt, de nem valódi példakép.

– Milyen viszony fűzte őt Franciaországhoz? Ott is halt meg…

– Károlyi Mihály kifejezetten frankofil volt. A francia forradalom eszméi – szabadság, egyenlőség, testvériség – kétségtelenül nagy hatással voltak rá. Franciaországot a „felvilágosult Nyugat” megtestesítőjének tekintette, és abban bízott, hogy ha Magyarország demokratikus és pacifista lesz, Franciaország igazságos partnerként bánik vele. 

Ez kulcsfontosságú tévedésnek bizonyult.

Kapcsolata a francia politikai elittel korántsem volt egyértelműen pozitív. 

Károlyi Mihály, a vörös gróf (Fotó: MTI/Rév Miklós)

1914 augusztusában, az első világháború kitörésekor Amerikából Franciaországon keresztül tért vissza Európába, ahol ellenséges ország polgáraként azonosították, és több hétig fogva tartották. 

Csak azután engedték tovább, hogy ígéretet tett: nem fog Franciaország ellen harcolni.

1918–1919-ben tudatosan kereste a francia döntéshozók jóindulatát, naivan abban bízva, hogy Clemenceau és a francia diplomácia figyelembe veszi Magyarország „jó magaviseletét”. A valóság ezzel szemben az volt, hogy Franciaország már 1918 nyarán eldöntötte Nagy-Románia támogatását, Csehszlovákia és a jugoszláv állam létrehozását. Mindez gazdasági szempontból is kecsegtető volt: a francia tőke a német befolyást kiszorítva megjelenhetett a Kárpát-medencében.

Magyarországot legyőzött félnek tekintették – ezt Károlyi vak módon nem tudta, pontosabban nem akarta észrevenni.

A Kun Béla-féle kommunista diktatúra bukása után Károlyi Franciaországba emigrált, hosszú ideig Párizsban élt, és jó kapcsolatot ápolt a francia baloldali értelmiséggel. 

A francia állam azonban nem tette őt politikai tényezővé, és nem nyújtott valódi támogatást ahhoz sem, hogy Magyarországon ismét meghatározó szereplő lehessen.

1946 és 1949 között Magyarország párizsi nagykövete volt. Ismét bebizonyosodott: semmit nem tanult és semmit nem felejtett. Újra hitt abban, hogy Franciaország partnere lehet egy demokratikus Magyarországnak – holott a józanabbak ekkorra már tisztán látták, hogy a hidegháború logikája és a szovjet kelet-európai befolyás ezt teljesen kizárja.

– Az ő személye nélkül is lett volna országcsonkítás? Mennyiben járulhatott hozzá mindehhez?

– Ha nincs a szarajevói merénylet, és Ferenc Ferdinánd trónra kerül, a dualista állam régi formájában akkor sem maradhatott volna fenn. A háborús vereség is előrevetítette a határok módosulását. Ugyanakkor Károlyi kormányának óriási szerepe volt mind a Kun Béla-féle diktatúra létrejöttében, mind a trianoni határok kialakulásában. 

Apponyi Albert és Károlyi Mihály (Fotó: MEK)

Meggyőződésem, hogy ha Horthy Miklós 1918. november 16-án érkezik meg Budapestre, Magyarország területcsonkítása kedvezőbb feltételek mellett történik meg, és nem mindössze 93 ezer négyzetkilométer maradt volna a történelmi Magyarországból.

A hadsereg szétverése, a társadalmi egység megbontása és a politikai megosztottság elmélyítése kövezték ki a Trianonhoz vezető utat.

– Belpolitikai instabilitás, Tisza István meggyilkolása, Kun Béláék hatalomra jutása… Nem lehet, hogy ezek külföldről szervezett akciók voltak?

– A bolsevizmus terjesztése és Kun Béláék hatalomra juttatása egyértelműen Leninék stratégiájának része volt. 

A francia tőke Kárpát-medencébe juttatása szintén francia érdekeket szolgált.

Ha mindezt „külföldről szervezett akcióknak” nevezzük, akkor igen, voltak ilyenek.

– Milyen tanulságokat kellene levonnia a mai politikai elitnek ebből a korszakból?

– A jó politikus mindig hazája és nemzete érdekeit tartja szem előtt, és ennek megfelelően helyezkedik. Érzelmi alapon politikai döntéseket hozni mindig rendkívül kockázatos.

Borítókép: Károlyi Mihály 1912 környékén egy hajó fedélzetén (Fotó: Fortepan/Library of Congress)