Az idelátogató Franchet d’Esperey találkozik a magyar kormányfővel is. A lapok lehozzák: „a tábornok igazolta Huszár Károlynak több ízben kifejtett nézetét, hogy a magyar béke már igen kemény lesz. […] a tábornok őszintén megmondotta, hogy a Károlyi-féle forradalom és a bolsevizmus miatt lényegesen rosszabb békét kap az ország. […] Ha a magyarok elég fegyelmezettek lesznek és reális politikát csinálnak, akkor keleten mindig vezetőszerepet fognak játszani és nagy hivatás vár reájuk.”
Anatole France levelére akadémikusok, írók válaszolnak. A többek között Herczeg Ferenc MTA-alelnök által jegyzett válaszlevélben olvasható: „Fölvilágosítjuk önöket, hogy nem szocialistákat és forradalmárokat ítéltek halálra, hanem gonosztevőket és gyilkosokat, akikkel a Magyarországi Szociáldemokrata Párt is megtagadott minden közösséget.”
A Budapesti Hírlap az ügy hátterét is felfedi. „Anatole France jóhiszeműen lépett föl az elítélt kommunista vezérek érdekében, mert megtévesztette az alábbi távirat, melyet december 27-én kapott Ferdinand Busson, az emberi jogok ligájának elnöke, s mely december 28-án megjelent a párizsi Humanité hasábjain is. »Bécs. A múlt héten történt tizennégy kivégzés után a budapesti törvényszék ismét halálra ítélt öt ártatlan szocialistát, köztük Korvin Ottó buzgó és nemeslelkű forradalmárt. Kérjük a ligát, hogy azonnal tiltakozzék táviratban Huszár miniszterelnöknél, Apponyi grófnál, a békemisszió elnökénél és a budapesti francia misszió tagjainál. Rendkívül sürgős az ügy. A francia közvéleményt fel kell riasztani a fehérterror ellen. Bauer Ottó és Kunfi Zsigmond.«”
A lap rámutat: „Bauerék és Kunfiék riadójának sikerült a békekonferenciát is közbelépésre bírni”. Az újságok átveszik a Brooklyn Eagle cikkét: „A legfőbb tanács tegnapi ülésének mulatságos epizódja volt, amidőn az ötös tanács két teljesen különböző intézkedést tett a bolsevikokkal szemben. Az ötös tanács ugyanis először elfogadta azt a javaslatot, hogy Gyenyikinnek fegyvereket küldjenek a bolsevikok leküzdésére, utána pedig utasítást küldött a budapesti szövetségközi katonai missziónak, hogy a bolsevikok ügyében lépjen közbe, és a budapesti fehérterror elől mentse meg a kommunistákat. Azok az emberek, akiknek érdekében az intervenció történt, Kun Béla híveinek utolsó maradványai. Az ötös tanács közbelépését azzal okolja meg, hogy az elítélt emberek egy része mérsékelt kommunista.”
