Király Levente 1937. március 6-án született Budapesten. Színészi diplomáját 1959-ben szerezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Még ugyanaz év szeptemberében a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek azóta is tagja. Prózai szerepek mellett zenés darabokban is játszott, bár először csak két évre szerződött Szegedre (ami a főiskolai gyakorlat szempontjából akkor kötelező volt), amikor kiderült róla, hogy nem csak fess fiatalember, hanem énekelni és táncolni is kiválóan tud, elhalmozták zenés feladatokkal.
„Bájos Bóni gróf volt a Csárdáskirálynőben. Nem bornírt bolond. Sem viccszóró gépezet. Fiatal, szoknyától részegült, kedves fickó. A realista színészet érkezett személyében a monarchiabeli operett szeparéjába.” – emlékezett nemrégiben a korai évekre a szakértő szemtanú, Molnár Gál Péter. A tervezett két évből immáron több, mint negyven évadkezdet lett, s csak ritkán vállalt vendégszereplést más színházakban.
Főbb szerepei
Mercutio, Lőrinc barát (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Falstaff (Shakespeare: IV. Henrik), Figaro (Beaumarchais: Figaro házassága), Firsz (Csehov: Cseresnyéskert), Kikiáltó (Weiss: Marat halála), Méltóságos (Görgey: Komámasszony, hol a stukker), Kean (Dumas-Sartre: Kean, a színész), Nestor (Breffart: Irma, te édes), Bob (Thomas: Charley nénje), Sancho (La Mancha lovagja), Konferanszié (Kabaré), Tevje (Hegedűs a háztetőn), Fagin (Oliver), Witkiewicz: Hőbörgő Mátyás János Károly, Dürrenmatt: A nagy Romulus, Doolittle (Loewe: My Fair Lady), Ha?ek-Bednár: ©vejk, Sir Tóbiás (Shakespeare: Vízkereszt).
Kitüntetései: Jászai Mari-díj (1967), Juhász Gyula-díj (1969), Makó Lajos-díj (1984), érdemes művész (1986), SZOT-díj (1988), Kossuth-díj (2003).
– Nem hiszek a csak gondolati színházban, tehát abban, hogy kizárólag gondolatokat kell közvetíteni, hiszen a színház azért érdekes, mert hús-vér emberek csinálják, akiknek valamiféle kontaktusba kell kerülniük a nézővel. Ha a közönség hajlandó gondolkodni a színházban, és nem a rögtön lecsapott labdákat várja, nem csupán poént poén hátán – ahogy az a felgyorsult élet miatt mostanában divat -, akkor „belejön” ebbe a játékba – mondta Király Levente a LinkLap (www.media.u-szeged.hu) című internetes magazinnak.
– Semmit sem adnak ingyen ezen a pályán. Rengeteg kételyem van magammal szemben, amelyekkel meg kell küzdenem. Ha választ találok a kérdéseimre, tudok örülni a részsikereknek, ha nem, tovább keresem azokat. (...) Hiába vagyok ilyen régóta a pályán, nem hiszem azt, hogy ha valamit jól csináltam, az úgy lesz mindig, és a következő feladatomat ugyanúgy tudom megoldani – mondta a színész.
Hozzátette, a színházat sokan felfedezik, és újra meg újra felfedezik, miközben az örök és állandó, de ezt majdnem olyan nehéz megfogalmazni, mint az, hogy mi az a tehetség. Kísérletezni viszont nemcsak hogy mindenkor érdemes, de kell is. Ma nem lehet úgy játszani, mint a húszas években. Kicsit mindig haladni kell a közönséggel, de kicsit mindig a közönség előtt is kell járni, mégsem annyira, hogy ne értse a színházat.
– Hogy zavar-e, ha vidéki színésznek neveznek? Nem, mivel teljes mértékben vállalom, bár megvan a véleményem róla, mert én színész vagyok, mindenféle jelző nélkül. Attól nem leszek jobb, ha Pesten játszom, és nem leszek rosszabb, ha vidéken. Igaz, mivel mi vízfejű ország vagyunk, minden a fővárosra koncentrálódik, ettől értelemszerűen mindenki oda igyekszik. Így a dolgok rendje szerint ott több a jó színész. A vidéki színházak összességében mégis sokat javultak nívójukban, talán azt is mondhatnám, hogy sőt! Ez persze nem lenne ildomos, mert magam is vidéki vagyok, s még szó érné a ház elejét, pedig valóban nem az elfogultság szól belőlem.
– Nem lettem gazdag ember, de azzal foglalkozhatom, amit szeretek – mondta az interjúban Király Levente. Ez a hobbim is. Jól érzem magam a bőrömben. Örülök, ha más színházakhoz hívnak, és annak is, hogy azt mondhatom, nem megyek. Ezt nem értik, de nem is kell érteniük. Ez az én dolgom!
Forrás: www.webradio.hu, www.sulinet.hu
origo.hu
Mutatjuk hol lesz eső és szélvihar a hétvégén
