Januárban ismét nőtt a népességcsökkenés üteme – derül ki a KSH legfrissebb jelentéséből. A házasságkötések száma mintegy 1,5 százalékkal, a születéseké pedig 2 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A halálozások emelkedése 1,2 százalékos volt. A népességcsökkenés mértéke 7,6 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. A népesség lélekszáma az időszak végén a nemzetközi vándorlás becsült értékeit is figyelembe véve 10 113 ezer fő volt – számol be a Központi Statisztikai Hivatal. A fenti adatokkal számolva a népességcsökkenés mértéke a tavaly január 5,1 ezrelékről 5,5 ezrelékre nőtt. Figyelemre méltó az a sajnálatos tény is, hogy nőtt a csecsemőhalálozás is – ezer élveszületésre 7,1 csecsemőhalott jutott, szemben a 2003. januári 6,9 ezrelékes értékkel.
Az elmúlt két évtizedben egyre gyorsuló ütemben fogy a népesség Magyarországon. (Összehasonlításul: 1970-ben ötvenhétezerrel, 1980-ban ötvennégyezerrel több gyermek született, mint tavaly). Egyes felmérések szerint, ha nem vándorol be a rendszerváltás óta mintegy negyedmillió külföldi állampolgár – elsõsorban határokon túli magyar –, a népességszám már évek óta a tízmilliós lélektani határ alatt volna.
Figyelemre méltó: a statisztikai adatok szerint 2002-ben mindössze 243-mal csökkent az élveszületések száma az előző esztendőhöz képest, ám 2003-ban már 2154-gyel született kevesebb gyermek, mint 2002-ben, dacára a „jóléti rendszerváltásnak”.
A népességcsökkenés megállítására az MTA Demográfiai Bizottsága még tavaly júliusban megtette javaslatát. Állásfoglalásukban, melyet Medgyessy Péterhez is eljuttattak, hangsúlyozták: ki kell dolgozni a népesedés nemzeti programját. A bizottság szerint ahhoz, hogy a következő tíz-tizenöt esztendőben lassítani lehessen a népességfogyást, a szülőképes korú nőknek legalább három gyermeket kellene vállalniuk. A testület ezért úgy fogalt állást: a kormány előzetes társadalmi hatásvizsgálatok nélkül ne hozzon olyan döntéseket, amelyeknek közvetlenül vagy közvetve a népesedést befolyásoló hatásuk lehet. A szakértők aláhúzzák azt is: a nemzetközi tapasztalatok alapján azokban az országokban sikerül a gyermekvállalási kedvet kedvezően befolyásolni, ahol a pénzbeli támogatásokat, természetbeni szolgáltatásokat sokoldalú foglalkoztatással egészítik ki, míg a családpolitika bármely elemének negatív változtatása azonnali és tartósan kedvezőtlen hatással van a népesség gyermekvállalási kedvére – az elvett kedvezmény visszaadása annak korábbi hatását már soha nem éri el.
A bizottság állásfoglalásnak a Népesedési Kormánybizottságban annyi visszhangja lett, hogy meglepetést keltett – mint azt Szekeres Imre, a kormánybizottság titkára megfogalmazta. A kormánytestület egyébként tavaly decemberre ígérte a Népesedési Kormányprogram elkészülését, ám idén januárban Szekeres még koncepcióról és a több hét múlva elkezdődő társadalmi vitáról beszélt. A MeH politikai államtitkára egyébként a program hatásáról úgy vélekedett: legalább 10-15 év kell, amíg népesedési változásokat érdemes mérni. A kormánybizottság februárban egyeztette az MTA Demográfiai Bizottságával a koncepciót – Szekeres akkor úgy nyilatkozott: május végén szeretnék a kész programot a „kormány asztalára” tenni.
A tekintetben, hogy a Medgyessy-kormány drasztikus lakáshitel-megnyirbálása milyen hatással lesz a születések számára, egyelőre csak találgathatunk – ezt ugyanis csak 2004. őszi adatok tükrözik majd. Az azonban már egy múlt nyári felmérésből is kitűnik, hogy az asszonyok a jelen viszonyok között igencsak meggondolják a gyermekvállalást. A Medián augusztusi fókuszcsoportos kutatása szerint – melyet a HVG megbízásából készített – a megkérdezett húsz-harmincöt év közötti, gyermekes és gyermektelen nők nem érzik úgy, hogy erkölcsi kötelességük volna a magyar népesség fennmaradását, netán gyarapodását biztosító számú gyereket vállalni. Az asszonyok úgy érzik: aránytalanul nagy egzisztenciális terhet kénytelen magára vállalni a nő, ha gyereket szül. A felmérés készítői szerint a kutatás eredményei azt mutatják: nincs ok az optimizmusra; a női ösztönök és a társadalmi szokások csak korlátozott mértékben ellensúlyozzák az általános attitűdöt.
Szomorú és tragikus tény, hogy míg a születések száma csökken, addig az abortuszoké tragikusan magas más államokhoz viszonyítva. Az abortuszellenes Alfa Szövetség szerint évente 50-55 ezer terhességet szakítanak meg hazánkban – ez az adat még megdöbbentőbb annak ismeretében, hogy tavaly 94650 gyermek született élve Magyarországon.
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
