Európa második legnagyobb birodalmának uralkodója, Ferenc József a huszonharmadik évében járt, amikor édesanyja, Zsófia döntött: eljött a nősülés ideje. Számba vette a szóba jöhető jelölteket, s úgy határozott, hogy a családi körben Nenének becézett Ilona – saját húgának, Ludovikának a lánya – a legmegfelelőbb menyasszony.
A Wittelsbach családból származó bajor hercegnő – testvéreitől eltérően – kiemelkedően jó nevelésben részesült, hogy méltó felesége lehessen majd Ausztria császárának. A szép, komoly, művelt Ilona mellett a nála három évvel fiatalabb húga – a családi körben Sisinek becézett Erzsébet – rút kiskacsának számított. Mivel nem tudták kire hagyni, Nenével együtt őt is magával vitte édesanyja Ischlbe (napjainkban Bad Ischl), a császár születésnapján tartandó eljegyzésre.
Hogy mi volt a politikai motívum? Az Európán végigsöprő 1848-as forradalom után Ausztria szerette volna megszilárdítani helyzetét a német szövetségben, s az ehhez vezető utat könnyebbé tette a bajor, illetve osztrák származású unokatestvérek házassága.
1853 augusztusában az egyik közeli rokonukat gyászoló Ludovika, Nené és Sisi feketébe öltözve és késve érkezett meg Salzkammergut akkor szinte teljesen ismeretlen településére, Ischlbe. A császár és szülei évek óta ott töltötték az augusztust, ma úgy mondanánk: Ischlben nyaraltak. Így volt ez 1853-ban is, és ahogy illik, kíváncsian várták a kiszemelt menyasszony érkezését. A késve érkező leendő császári menyasszony haját gondos kezek próbálták szebbé tenni – ha már kénytelen fekete útiruhában jövendőbelije elé járulni, legalább a frizurája legyen tökéletes. Húgával, Sisivel senki sem törődött, sötétszőke haját ő maga fonta copfba, nemigen izgatta, hogy nem tud átöltözni. (Akkor még nem tudta, hogy a fekete szín kifejezetten előnyös számára.)
A teázáshoz elfogultan ültek le, kínosan feszengtek. Csak egyvalaki viselkedett természetesen: Sisi. Neki nem volt veszítenivalója…
Úgy mondják, szerelem volt első pillantásra, legalábbis Ferenc József részéről. És ezt nem más, mint öccse, Károly Lajos vette észre, aki akkor már néhány hónapja rendszeresen levelezett Sisivel, s reményei szerint – a szülők áldásával – feleségül is szerette volna venni.
De közbeszólt a szerelem, Ferenc József szíve lángra lobbant. Édesanyja naplójából tudjuk:
„A császár így lelkesedett: Ó, milyen édes ez a Sisi, olyan hamvas, mint a nyíló mandulavirág! És milyen gyönyörű hajkorona keretezi az arcocskáját! És milyen szép, bársonyosan meleg szeme van, s az ajka olyan, mint az eper.”
A szigorú Zsófia ugyan megpróbálta rávenni fiát, maradjanak az eredeti tervnél, de a császár hajthatatlan volt. Olyannyira, hogy még a korábban megbeszélt vadászatot is lemondta, csak hogy Sisi társaságában lehessen. Este, a születésnapja alkalmából rendezett bálon virágcsokrot adott Sisinek, ami azt jelentette: őt választotta.
Amikor a menyasszonyt megkérdezték, mi a véleménye a váratlanul kialakult helyzetről, őszintén tört ki belőle a vallomás:
„Annyira szeretem a császárt! Bárcsak ne volna császár!”
A 19. század talán legnépszerűbb lapja, a Vasárnapi Ujság éppen 1854-ben került először az olvasók kezébe. 5. számának címoldala, április 2-án adta tudtul:
„Ö. Kir. Fensége, Erzsébet, Amália, Eugenia, bajor herczegasszony, Ferencz József Ő. Cs. kir. Apostoli Felségének jegyese.”
S a szöveg utolsó két mondata:
„A Felséges pár egybekelése folyó ápril hó 24-re van kitüzve. Legyen e nap örömünnep-napja az egész birodalom minden tartományaira nézve.”
Magyarország az elsők között örvendezhetett: Ferenc József házassága örömére megszüntette az 1848-ban kihirdetett ostromállapotot. A belügyminisztertől pedig saját kézzel írt levelében a következőket kérte:
„Kedves minister Bach!
Tudomásomra jutott, hogy több tartományi városokban szándék létezik, bekövetkezendő egybekelésem napját különböző ünnepélyességek, névszerint közvilágítások által, ünnepélyesen megülni.
Bármilyen örvendetesen hat is reám a részvét minden tanusitása ez alkalommal, mégis a sok helyen uralkodó drágaság sürgetve ohajtatja velem, hogy azon költségek, mellyek hasonló örömnyilvánításokra fordíttatának, az önvétketlen inséget enyhitő, jótékony tettekre forditassanak.
Bécs, april 8. 1854. Ferencz József, s.k.”
1854. április 24-én Bécsben az Ágoston-rendiek Hofburghoz tartozó templomát soha nem látott módon varázsolták ünnepélyessé. A Pesti Napló beszámolója szerint:
„A templom előrésze arannyal áttört veres bársony függönyökkel, hátulsó része pedig drága szövetekkel borittatott el, mellyekre a bibliából képletek himeztettek. A karcsu oszlopokat repkény futotta körül, a templom padlatát szőnyegek fedék el, a legmagasb vőlegény és ara számára emelt trón, s a fenséges és főméltóságú személyek részére rendelt helyek felett arannyal himzett veres és fehér bársony mennyezetek álltak. A fényt 10 000 gyertya világa veté fel, s olly látványt láttatott, minőt a jelenlévők közül tán kevesen láttak. A templom a magas vendégek által már 6 órakor megtöltetett. Ezek között az egyházi rendből leginkább Magyarország és Prága herczeg- és biborosérseke … vonták magokra a figyelmet.”
Nem kevesebb, mint hetven püspök és főpap segédletével vezette az egyházi szertartást Bécs hercegérseke, Rauscher bíboros. Amint Ferenc József az ara ujjára húzta a gyűrűt, az utcán a gránátos zászlóalj leadta a díszsortüzet, majd az ágyúk szólaltak meg.
Így adatott hírül: Ferenc József, Ausztria császára feleségül vette Erzsébet bajorországi hercegnőt.
A birodalom első asszonya még nem volt tizenhét éves.
A menyegzőre új versszakot is írtak a Haydn zenéjére énekelt császári himnusz, a Gott, erhalte szövegébe.
„Császárunkkal együtt munkál
Rokon rangja-szelleme:
Múlhatatlan bájjal ott áll
Nemes császárnénk vele.
Hő szívünk az égre bízza:
Ontsa üdve áramát:
Üdv, Ferenc József s Eliza!
Habsburg ház, áldás reád!”
Az ünneplés nem korlátozódott a császári udvarra. Valamennyi templomban ünnepi istentiszteletet tartottak a császári kézfogó alkalmából. Sok helyen ruhaneműt, tüzelőt osztottak a rászorulóknak.
Magyarországról is sokan voltak kíváncsiak a jeles eseményre. Idézet a Vasárnapi Ujságból:
„A legfelsőbb nászünnepélyeket megelőző napokon a vasút-igazgatóság is meg akarván könnyíteni a Bécsbe rándulást, azon időre a szállítási bért Pesttől Bécsig egy pftra (pengőforintra) szállította le. – Múlt hétfőn korán reggel hosszan tartó ágyudörgés jelenté Buda hegyéről a nagy ünnepélyt, s az ágyuzási tisztelgés később, ismét megujult azon isteni tiszteletek alkalmával, mellyek a két főváros minden egyházában teljes fényű szertartással tartattak. Ugyan ez alkalommal a városi szegények és ügyefogyottak is jótékony segélyezésben részesültek.”
Budán 100 akó bort (egy akó kb. fél liter) osztottak ki a helyőrségiek között. Pesten a bor mellett hússal is megvendégelték a legénységet.
Az ostromállapot megszüntetése mellett Ferenc József további engedményeket tett a magyaroknak. Rendeletileg szüntette meg a még függőben lévő pereket, a rabságra ítélt 336 politikai fogoly egy része előtt kinyitották a tömlöcök ajtaját, másik részük letöltendő börtönbüntetését felére csökkentették.
A bécsi udvar, hogy a magyar nép is osztozhasson a koronás fők boldogságában, Pestnek pénzt adományozott szegényház építésére.
A város vezetősége nem tétlenkedett, Hild Józseftől rendelte meg a terveket, s 1856-ban elkészült az első épület, amelyben kétszáz rászorulót helyeztek el. A koronázás után a királyi pár további adományokkal segítette az építkezés folytatását.
Hogy miként teltek ott a napok, arról egy mértékadó angol hölgyet idézünk. Julia Clara Byrne utazó 1867-ben az Erzsébet Szegényápoldában szerzett tapasztalatáról egyebek között ezt írta:
„Vannak betegszobák is, és külön részleg az elmebetegek részére, kik igen emberséges ellátást kapnak. Az egészségesek műhelyekben dolgoznak, mindenkinek teljesítenie kell az előírt munkamennyiséget. Ha valaki ezt meghaladja, azért már fizetséget kap. A bentlakók minden nap kapnak húst (nem csontos vagy zsíros, hanem jó minőségű húst), másfél font kenyeret és bőségesen bort. Az egész ház tiszta, jól működő intézmény benyomását keltette.”
Az Erzsébet Szegényápolda – Elizabethinum – 1872-ben tartott zárókőünnepségén megjelent a névadó, Erzsébet királyné. Az épületet 2002-ben műemlékké nyilvánították. (Jelenlegi neve: Erzsébet Kórház-rendelőintézet, az Alsóerdő sor utcában található.)
Erzsébet első magyarországi látogatása után a Vásárteret (korábban Markplatz, Vásárpiacz, Újpiac) Erzsébetről nevezték el.
A Kelenföldön 1853-ban felfedezett keserűforrást eredetileg Hildegard-forrásnak hívták. Hasznosítására fürdőt építettek. Ferenc József hitvese után kapta az Erzsébet-forrás és -sósfürdő nevet.
A Tétényi úti Szent Imre Kórház- és Rendelőintézet kertjében hosszú évek óta lefojtva tartják az Erzsébet-forrást. A nőgyógyászati panaszok és ízületi gyulladások enyhítésére alkalmas gyógyvíz újbóli hasznosítására a tervek már elkészültek. Ismét lesz Erzsébet-sósfürdő.
Negyedszázaddal a császári esküvő után, 1879-ben az ezüstmenyegzőt ünnepelte Bécs. Bár az erre az alkalomra szervezett díszes felvonulást elmosta az eső, az egyházi szertartás nem maradt el. Nem az Ágoston-rendieknél, hanem a Votivkirchében gyülekezett család. (A fogadalmi templomot Ferenc József azért emeltette, mert 1853-ban megmenekült, amikor Libényi János merényletet kísérelt meg elkövetni ellene.)
Az ezüstlakodalom szenzációja a negyvenkettedik évében lévő, többszörös nagymama, Erzsébet volt. Az ezüstszürkébe öltözött császár- és királynét láthatóan meghatódva vezette ismét az oltár elé Ferenc József.
A Bécsben tartott ünnepségek után a királyi pár Budapestre érkezett. Mindenütt ünnepelték őket. Ferenc József jól tudta, hogy a hatalmas ováció nem elsősorban neki, hanem feleségének szól. A királyi pár családi jubileumáról Magyarországon visszafogottan emlékeztek meg. Ez Ferenc József kifejezett kérésére történt, a király javasolta, hogy a megemlékezésre szánt összeget ajánlják fel a szegedi árvíz károsultjainak.
Pesten 1792 óta Ferenc császár (Ferenc József nagyapja) nevét viseli az egyik városrész. A Ferencvárosban, a Bakáts téren, a mainak a helyén korábban is templom állt.
Az új falán – egyebek között – emléktábla hirdeti:
„Épült Erzsébet császárné és királyné védnöksége alatt, Ybl Miklós tervei szerint 1867–1879. Ferenc József és Erzsébet házasságkötésének 25. évfordulóján, 1879. április 24-én Simor János hercegprímás szentelte fel.”
A szerző a Sisi Baráti Kör titkára
Orbán Balázs
Orbán Balázs: Olyan közösségi terekre van szükség, ahol nem a gúny, a szétverés és a sunyiság az úr
