Mennyország utca

Bátor lemez a legújabb Heaven Street Seven-produkció, a Szállj ki és gyalogolj! Történt ugyanis, hogy az első néhány lehallgatás után sem találni rajta kimondottan rádióbarát dalt, ami ebben a zenei közegben olyan kollektív öngyilkossági kísérlet, amihez képest a lemmingek évi szokásos szuicid turnéja maga az életigenlés. Pedig a HS7 tagjai hosszú éveken át, lassan és tagoltan próbálták beemelni a közbeszédbe, hogy ők bizony popzenét játszó popzenekar és tettek is érte, amikor olyan valódi slágereket gyártottak, mint a Sajnálom, a Hol van az a crazy srác?, a Mozdulj!, vagy a Fiam maga kifogta Dél-Amerikát kezdetű örökbecsű kuplé Mindezek ellenére a kutya se hitte el nekik, mert Magyarországon, akinek az agya eggyel barázdáltabb a Majkáénál, az már alternatív, mindegy, hogy mihez képest. Szólhat akkor a zene egyszerre a fejnek, a szívnek és a lábnak, mégis megmarad egy bizonyos réteg közös örömének. Talán jól is van ez így, mert ugye nem foghat a macska egyszerre kint s bent egeret, hogy ismét elidőzzünk kissé az állatok csodálatos világánál. Talán most csak ez adatott itt nekünk, és várni kell még, hogy a szórakoztatva elgondolkodtatni gondolatkísérlete eljusson a tömegekig, de az is lehet, hogy a tömeg ez ellen mindig is lázadozni fog, a popkultúra bizonyos része meg megmarad elitkultúrának, ami persze soha nem akart lenni. Most, hogy ebből szerencsésen kikecmeregtünk, nézzük magát a művet, és szögezzük le rögvest örömmel, hogy a fentiek dacára (és miatt) a Szállj ki és gyalogolj! az eddigi legjobb HS7-anyag. Már a borító és a füzetecske is nagyon kúl (Szente Juli munkája, róla még biztosan hallunk jókat) szépen beemeli a nagyvárosi dzsuvát az esztétikába, vagy fordítva. Ami a bítzenét illeti, kevesebb az elektronikus kütyü, mint az előző albumon, de ez nem baj, bár nem ettől jó. Jó kis energikus gitárzene ez, klasszikus felállásban, tizenegy dal, ha a – című intrót is hozzácsapjuk és tíz szöveg, egymást váltó és egymásba símuló hangulatok. Többször leírtam, most sem csalódtam, Szűcs Krisztián az egyik legjobb magyar dalszövegíró, hogy őt magát idézzem egy másik kontextusból, a durva intézeti külső mögött nagy-nagy költő feszül. Aki le meri írni azt, hogyaszongya: „Ma olyan vidáman szalad a réten a műnyúl, ma végre kitártad előttem a szíved, ma mindenkinek virágot küld a hóhér, ma először érzem jól magam veled”, az még sokra hivatott.